A vezérigazgató is egy bunkó, most beszéltem vele telefonon. Persze nem hiszi el, amit leírtam, azt akarja, hogy menjek be szembesítésre hozzájuk és ott mondjam a szemébe annak a seggfejnek, amit leírtam. Na ez a baj: hogy valószínűleg a főnökük is egy ugyanolyan nagy bunkó paraszt, mint a beosztottjai. Erre vesztegessem az időmet? Ezért tart minden ott ebben az országban, ahol tart. És ha bemegyek és a szemükbe mondom? Símán letagadják. Hát ennyi. Majd leírom a történetet mindenféle fórumokon - ha lesz rá energiám.

Jól tetted, hogy feljelentetted, és a rendőrségen is fel kellene jelenteni. Igazad van, aki ennyire labilis, annak nem adhatnak a kezébe fegyvert! Hú, Enikő, nagyon együttérzek, döbbenetesen felháborító!

Biztos volt egy csomó kibelezett vaddisznó, vagy őz, vagy ilyesmi, kiterítve. Az ösvények tele voltak vérnyomokkal!

Hát teljesen érthető felháborodásod!!! Hihetetlen, hogy mik történnek a mai világban. Nem volt ott valami, amit nem szerettek volna, hogy megláss? Várom a fejleményeket, kiváncsi vagyok, hogy válaszol-e az igazgató!  Megtaláltam én is a "patkány" fényképét a neten!

Nem lőttek rám, de akár rám is lőhetett volna. Ez történt: 2012.02.18-án, szombaton, a délelőtti órákban futni indultam Tatabányán a Turul parkolójából az baji vadászház irányába, legnagyobbrészt a sárga sávval jelzett úton haladtam. Tervem az volt, hogy menet közben bemegyek az Öreg-Kovács-hegyen található Westel toronyig, visszafutok a sárga útra és úgy megyek tovább a baji vadászházig. Amikor majdnem elértem a Westel-torony irányát jelző táblát – ez 9:30 óra körül történt - az erdőből egy sötétzöld Toyota pick-up hajtott ki velem szemben, és az egyik benne ülő (vadász) odakiabált nekem, hogy hova megyek. Mondtam neki, hogy futok, és haladtam tovább az eltervezett irányba. Erre odaszólt, hogy én arra nem megyek. Megkérdeztem, hogy miért? Válasz: „Mert arra nincs semmi.” Számomra ez nem volt elég „kimerítő” magyarázat és elég ok arra, hogy ne menjek tovább arra, amerre szerettem volna, úgyhogy szó nélkül folytattam az utamat. Ekkor hallottam, hogy a terepjáró padlógázzal hajt utánam, és engem majdnem elütve beállt elém, úgy,  hogy ne tudjak továbbmenni az úton. A lendülettől nekiestem a kocsi oldalának, és egy kissé ideges lettem:  mit képzelnek ezek magukról? Feltéptem a kocsi utas oldali ajtaját és bekiabáltam, hogy mi van, mit akarnak? A vezető mellett ülő lőfegyveres ember azt válaszolta erre, hogy a fővadász úr majd mindjárt megmondja. A fővadász úr a sofőr volt, kiszállt a kocsiból és a kocsit hátulról kerülve felém tartott. Ekkor én azt mondtam neki, hogy fel fogom jelenteni, mert szándékosan majdnem nekem jött az autóval, majdnem elütött, mire válasza az volt, hogy nem ütött el majdnem. Mint korábban írtam, a lendülettől nekiestem a kocsi oldalának, amikor beálltak elém! Mondtam neki, hogy lefotózom és megjegyzem a kocsi rendszámát és feljelentem. Erre ő nem hagyta, hogy a kocsi mögé kerüljek úgy, hogy láthassam a rendszámot, ebben fizikailag megakadályozott, lökdösött, lefogott és azt mondta, hogy ne nyúljak hozzá, miközben ő lökdösött, ill. lefogott engem!!! E közben én elő tudtam venni a mobiltelefonomat, hogy lefotózzam az autót, és erre a fővadász úr azt mondta, hogy menjek már innen, majd kicsavarta a telefont a kezemből és bedobta az erdőbe, a fák közé!

Aztán szerencsére beszállt a kocsiba és eljhajtottak.

A hivatalos hangvétel azért van, mert ezt a levelet küldtem a Vértesi Erdőgazdadág vezérigazgatójának, aztán közben az is kiderült, hogy a patkány egy Ruppert József nevű alak, aki ott dolgozik vadászati ágazatvezetőként. Találtam róla fotót a neten. A faszi annyira kikelt magából (persze én is), hogy egyáltalán nem volt ura az indulatainak, ezt is megírtam a főnökének, hogy szerintem egy pszichésen ennyire labilis ember kezébe nem való lőfegyver. Most várom a reakciót. Ha nem reagálnak semmit, akkor kicsit nagyobb nyilvánosságot kerítek a dolognak. Meg amúgy is. Na ez most jó hosszú lett.

Bementél a vadászterületükre és rád lőttek? Mi történt? Azért a Gábornak meséld el a rendőrös sztorit is!!!

Hát nem tudom elmondani, milyen tehetetlen düh volt-van bennem. A 112-t meg vagy nem vették fel, mikor hívtam, vagy aki felvette, valami nyikhaj  rendőr kölök volt, aki csak annyit tudott mondani: hát, ő most nem tudja, mit is kell csinálni..... Köszi. Kb. erre számítottam, de reménykedtem, hátha pozitívan fogok csalódni - de nem:( Feljelenteni nem fogom a bunkót, nincs értelme, mert ők többen voltak én meg egyedül, és nekem nincs tanúm... Hát ennyi. Majd írok valami részletesebb beszámolót.

Úristen! Nemá, de durva :-((( A rohadékok! Várom a blogot. Remélem kiheverted lelkileg, nagyon sajnálom :-(