Edzésleírás

2016  után újra Igalon. És ha már itt voltam újra Somogyszilre futottam át.

A január 5-ei térdműtétem óta ez volt az első szabadtéri /nem futópados/ futásom.

Szerencsémre egy nagyon profi gyógytornásszal hozott össze a sors, aki olyan gyógytornát állított össze,ami el fog vinni arra az ösvényre ami a futáshoz vezet. Ha hamarabb találkozunk lehet műtét nélkül is megúszom. 40 percig vizsgált. Tavaly január óta járok vele orvoshoz. Szerintem eddig összesen nem foglalkoztak a térdfájdalmammal ennyit az orvosok, mint ő most. Azt mondta, nyugodtan futhatok, de szerintem nem ennyire gondolt. :)

Egyébként a műtét után szépen gyógyultam, csak egy képzésen túltoltam. 

Na akkor a futásról. Legutóbbi Igali edzőtáborozásom alatt háromszor futottam át Somogyszilbe, a gyönyörű fenyőfasor miatt, ami az utcán kétoldalt övezi a községet. Reménykedtem, hogy viszontláthatom "barátaimat" és nem érte utól őket is az országban tavaly végigsöprő lucfenyőket érintő száradás. Vagy ,ami mégrosszabb, nem vágták ki őket.

Nem volt egyszerű eléggé sok itt az emelkedő, lejtő. Tiszta hullámvasút. És két és fél éve nem futottam ilyen távot.  Amikor végre odaértem és megpillantottam a fákat, teljesen elérzékenyültem, mint amikor 1998ban hazafutottam Romániából, kb. ahhoz hasonlított a viszontlátás érzése. Úgy vigyorogtam, mint a gyermek, aki megkapja a régen várt karácsonyi ajándékát. Aztán jött a feketeleves. Ahogy közeledtem, láttam, hogy ők sem úszták meg a tavalyi szárazságot, és láttam a koronában a száradó ágakt. Aztán mégközelebbb érve, azt, hogy egy teljesen kipusztult, egy másiknak, pedig a fele kiszáradt. Bentebb egymás mellett ismét két teljen száraz fát találtam. Remélem nem valami károsító, hanem csak a szárazság. És azt is , hogy az önkormányzatnak lesz rá kerete, hogy a szárazakat eltávolítsa. Mert, ha nem az végzetes lehet a többi fára is. Így sajnos vegyes érzelmekkel kelllett visszafordulnom a szállásra.