Edzésleírás

Ködben indultunk Csillaghegyről és rögtön "éhgyomorra" feltrappoltunk a Róka-hegy tetejére. Alattunk ott húzódott a kőfejtő, ahol bohó ifjú koromban a sziklamászás első lépéseit - mármint mászó lépéseit - :) megtettem. Sejtelmes köd gomolygott a sziklák alján. Egy vérfagyasztó krimi helyszíneként is megállta volna a helyét ez a helyszín. :) De kapaszkodjuk csak tovább!!! Egyszer szerencsére minden emelkedő elfogy így aztán kicsi keskeny, ám fantasztikus sárga avarszőnyeggel borított ösvényen trappoltunk tovább enyhén lefelé. Kiértünk egy szélesebb útra egyszer csak, ám a köd továbbra is makacsul ült a tájon. Átkelés az autóúton, majd a hosszú, kövekkel teli emelkedő hozott új kihívást a tüdőnek és a lábaknak. Meglepetésként itt hirtelen kisütött a nap. Pillanatok alatt eltüntette a ködfellegeket körülöttünk. Remek napsütéses kaptatás után bekanyarodtunk az erdei ösvényre. A meredek maradt, ám hamarosan fantasztikus kilátás tárult elénk. Itt-ott még gomolygott a völgyben a köd, de az erdő és a hegyoldalak már elénk tárták csodálatos sárga, barna és vörös színpompájukat. Mesés volt. A Nagykevély csúcsára így aztán hipp hopp felcaplattunk, szinte észre sem vettük, hogy már a csúcson vagyunk. Újabb gyönyörködés, nézelődés, majd a nagyon köves és éppolyan nagyon meredek úton lezúdultunk a Kevély-nyeregbe. Innen tovább lefelé és lefelé, egyre meredekebben, mígnem elértük az Egri vár romjait. Erre még sosem jártem, pedig nagyon sokat futkároztam és túráztam már a Pilisben, de valahogy az Egri vár mindig csak vagy madártávlatból, vagy elfutva mellette szerepelt az útvonalamban. No de most! :) Olyan aprónak tűnt az egész, ahhoz képest amire a filmből emlékszem. A lovagjátékokról lemaradtam, no meg sietni is kellett, hiszen csak futóversenyen vagyok, vagy mi....Frissítést is kaptunk: finom sport szelet és isoital volt a menüm. :) Visszanézve, hogy honnan is futottunk le ide, nagy csodálkozás volt mindenkiben. Pont fölöttünk emelkedett a magasba a Nagykevély csúcsa. De még előttünk áll több, mint 5 km, így útra fel! Tovább iramodtunk Pilisborosjenő felé. Ki gondolta volna, hogy még ennyi emelkedőt meg kell mászni. Föl és le, majd újból föl és le, miközben újra belibbent a ködfátyol az útra, illanó párába vonva a sárga színekben hintázó faleveleket. Szalaggal jelölt ösvényen csapattunk. Színes festményként vettek körül a bokrok, magasodtak fölénk a fák. A Teve-sziklákat megcsodálva trappoltunk tovább, majd Pilisborosjenő szélén tettünk egy röpke kis látogatást. Aztán végre elértük Csillaghegy szélét. Föl és le ismét - hogy tud ennyi emelkedő lenni mindenhol...:) Nos aztán egyszer csak egyre közelebbről hallattszott Peti Ati hangja. Biztató!!! Most már közel a cél. Elfáradva poroszkáltunk felfelé a remélhetőleg utolsó nagy emelkedőn. Újabb lejtő, majd fűben bolyongás és hopp.....hopp....hopp..., csak nem itt a cél!!!! DEEEE! Éles bal kanyarral fordultunk be az iskolába! Yuhúúú! Már nagyon vártam. Alaposan elfáradtam ebben a jó kis hegyi trappban. Jól is esett a célban a finom meleg tea és a mennyei zsíros kenyér!!!!!

2 hozzászólás

Tamás55 3155 napja

Jó kis hétvégi futás! Erős vagy, gratutálok!

napsugárraforgó 3155 napja

Egszségedre a hegyi kalandot!:)