Edzésleírás

A mai kis lubickolás után erőt gyűjtöttem és felmerészkedtem a hegyre. Fenyőgyöngyétől rajtoltam. A terv: Oroszlános-szikla felöl megközelítem a Hármashatár-nyerget, majd a repülőtér mellett ellopakodva lezúdítom magam Hűvösvölgybe, ahol a Páfrány úton folytatom a lefelé ereszkedést, hogy ezután az összes lefelét felfelében is meg tudjam csinálni. :) Nagy levegő, elindultam. Egész jól működnek a lábaim az úszás után. Igaz, próbáltam kíméletesen -azaz alibizve - lábtempózni. :) Aszfalton lopakodó, bemelegítés színlelő üzemmód után itt is az első emelkedő. Nem is kicsit sáros. Sebaj, itt csak arcra eshetek, de majd lefelé lehet óvatoskodni. Ezt is tettem az emelkedő túloldalán, és sikeresen rákanyarodtam az ösvényre. Az Oroszlános-szikla felé settenkedtem tovább. A legsárosabb részen egy idős nénikből és bácsikból álló különítmény elfoglalta az egyetlen 10 cm-es járható útszakaszt, így a dagonyában csúsztattam előre magam. Juhé! Itt is a nyereg. Alaposan megizzasztott a februári tavasz, így leakrobatikáztam magamról a hosszú ujjú felsőt. A vetkőzés még elég nehezen megy a vállcsavaró mozgások fájdalmassága miatt -, de azért megoldottam ezt a kis problémát. Egy újabb emelkedőn felcsúszkáltam, majd a reptér oldalában már folyamatosan javuló útviszonyok közepette trappoltam a nagy lejtőig. Jiháá! Zúdulás lefelé. Hűvösvölgy állomás következik. Ráegyenesedtem a Páfrány útra és zúdulás tovább. Jó sok kutya is kihasználta ezt a remek kirándulóidőt és vidáman nyargalászott az ösvényen fel, s alá. A kísérő gazda személyzet erélyes parancsokkal hivogatta el a lábam alól illetve elöl a huncut kis négylábúakat, bár volt néhány beazonosítatlan gazdi-kutyulu páros. Szerencsére az erdő alján található avarból áradó ínycsiklandozó illatok elvonták a kutyák figyelmét rólam, így háborítatlanul "száguldozhattam" lefelé. Fölfelé persze már ügyet sem vetettek rám a kutyák, hiszen nyargalászó szarvas tempó helyett valódi lopakodó párducként ügyeskedtem fölfelé. Ismét Hűvösvölgy. Na innen aztán még van bőven mit mászni. Nem tudom milyen, de nagyon magasnak érzett pulzussal feltornáztam magam a reptérig. Szussz! De nem álltam meg. Hősies küzdelemmel végig futottam Fenyőgyöngyéig. Bár ma sem állítottam fel új gyorsasági rekordot, de a fölfelét egy menetben teljesítettem. Jól szórakoztam, jól elfáradtam és pazar sáros lett a fehér cipőm. :) De azért megérte. Holnap majd reggeli sétával kúrálom az izomlázat. (Már, ha lesz. :):)

3 hozzászólás

runing 3870 napja

Tuti nem kellett az izomlázat kúrálnod:-)))) Igen ,én is voltam szombaton fentebb....annyira jó volt, bár az én helyem nem volt  ennyire élményes :-) viszont jó most ebből táplálkozni, köszi! Egs

Shrek 3870 napja

Az is látszik, hogy babonás sem vagy ... :-) ... Egészségedre!

napsugárraforgó 3870 napja

Biztos örömmel üdvözölt a hegy!:)

Egészségedre!