Sport

(verseny)

Edzés ideje

03:56:30

Távolság

42.2 km

Tempó

05:36 p/km (10.71 km/h)

Edzésleírás

Időben és frissen ébredve láttam neki a szokásos bőséges maraton előtti reggelinek. Finom tejes kávé, vajas kenyér paprikával, majd vajas mézes kenyér. A futóruhát és a szükséges dolgokat már előző este összeraktam, így a gyors öltözés után kinyitottam az ablakot, hogy kikukucskálja milyen is az idő. Hűűűű! Olyan köd volt, hogy nem láttam el az 50 méterre lévő villamos megállóig. Na ez nem lesz jó! Most még igen, hogy hidegebb van, de ha kisüt a nap.....Így aztán nyugtáztam magamban azt a tényt, hogy ha nem fájna a lábam, akkor se ma futnám az egyéni csúcsomat. Így hát aztán nagy nyugalommal gyalogoltam el bemelegítésként a Hősök terére. Gyalogolni igen kellemes volt. 25 perc békés séta és már itt is a futóktól nyüzsgő felvonulási tér. Irány a PSE sátor, amit hála a jó térképrajznak, nagyon hamar megtaláltam. A legfrissebbek kis csapata már ott várt a sátornál. Aztán szépen lassan a többiek is odaszállingóztak, hogy a mai napon különböző távokon hódoljanak a futás örömének. Lelkes tervek, vidámság. Majd kis gimnasztika, a futás előtti utolsó müzliszelet, lődörgés és mobil WC. :)  Közben az ég kémlelése, ahol sűrűn gomolygott a fehér köd. A ligeti fákról időnként esőcseppeket hullajtott fejünkre egy-egy huncut szélfuvallat. Helyben futás, a fölösleges ruházat levetése és kocogás a rajthoz, ahol már forró volt a hangulat. Zeneszó, tapsvihar, lufik, lelkes futótársak a maratoni 2-es zónában. Az óra mutatója egyre inkább haladt a fél 10 felé. Elrajtoltak a kerekes székes futók. Aztán jött a nagy visszaszámlálás és 10 és 9 és 8 és 7 és 6-5-4 3 és 2 és 1 és RAJT!!!!!  Kis könnyed toporgás után felvettem az utazótempót. Rengetegen szurkoltak, nagyon jó volt ez elindításnak erre a 42.195 méteres futásra. Éreztem, hogy nagyon párás a levegő, de ez még a hideg pára. Most kell menni, ahogy a csövön kifér, mert ahogy kisüt a nap, nekem annyi. A meleg párában már csak a túlélésre tudok játszani. :) Andrássy út - Oktogon: Anitánk és Imókánk szurkolt lelkes kiáltásokkal. Aztán sok kanyar mindenfelé. A hangulatot férfi és női kórusok, zenekarok, az Operett Színház stábjából összeállt énekes csapat és dobosok tették tökéletessé. Beálltam az 5 perces iramfutásomra. Remélem minél később süt ki a nap. Még a lábam sem fáj nagyon. Ha így maradna.....Egyik rakpart, majd másik rakpart.Közben megcsodáltam a Gellért-hegy sárga, barna és vörös színbe öltözött fáit. A távolban a napfény ezüst színűre festette a háztetőket. Meseszép. A Duna fölött nagyon messze köd gomolyog. Mint egy impresszionista festmény. Nagyon szép. Bár azt is tudtam, hogy oda futunk és az a köd, meg a pára. Na sebaj. Menni kell.  A Rákóczi -híd előtt a 30 km-es futók gyülekeztek a rajtra. Az egész csapat tapsolással és hangos kiáltásokkal buzdított bennünket. Az iramom szerint még mindig  beállhatnék 5 perces iramfutónak. Km-ként pont 5 perc volt az időm. :) Úgy látszik ez még mindig megy. Fordító és visszafutás. Ez a mai nap a rengeteg fordító napja lesz, mint az a pályarajzból is kitűnt. De szépen hagyom magam mögött a km-eket. A lábam fájogat. Nem nagyon, de azért figyelmeztet, hogy talán vissza kéne venni a tempót. Vissza is fogom már most, a tböbbit a nap meg majd elintézi. Úgy is lett. Kisütött a nap. Először csak félénken kandikált ki a felhők mögül, majd egyre bátrabban. Ne nekem annyi. Ahogy erősödött a nap, úgy fogyott nekem is a levegőm. Ehhez kevés az úszáson gyakorolt 5-ös levegővétel. Tüdőkapacitás 70 %. Majd 60. Tempó visszavesz. Sétálás. Nézelődés. Tanakodás, hogy alkalmazzam-e már most a zsebemben lapuló titkos fegyvert. :) De hát az csak energia és nem oxigénpalack! Most pedig az jönne jól!  Hoppá! Itt egy frissítő. Banán! Mert energia is kell.  Gyorsan odatopogtam és befaltam egy kisebb darabot. Rá egy korty víz és már mehetek is tovább. Energia már van, csak a tüdőm nem akarja ezt az egészet.  Átlődörgök a Lánchídon. Juhé! Anita és Imó szurkol. De jó! Most újból lesz erőm elfutni a fordítóig és vissza, mert visszafelé is itt lesznek. Közben egyre fogyott a levegő. A fordító futás ideje alatt kigondoltam, hogy megkérem Anitáékat, hogy hozzanak a Szigetre kólát, mert a koffein is segíteni szokott ilyen esetben. Ez a gondolat ismét átlendített a nehézségeken. És itt vannak megint. Leadtam a rendelést és tovább vánszorogtam. Már a lábam is nagyon fájt. Mintha az egész szervezetem álltalános sztrájkba lépett volna a hátralévő 18 km ellen. A jobb achilleszem, a bal sarkam és a bal combemelő izmom fájt. Többször meg is kellett állnom egy kis nyújtás erejéig, hiszen alig bírtam emelni a bal lábam. Közben a tüdőm kicsit helyreállt. Gyűlnek szépen a km-ek eme szenvedés közepette. 25-26. Majd a Margit-híd. Anita és Imó és a kóla!!! Életmentők!!!! A felét megittam, közben nyújtogattam, beszélgettem. Anitám erőt öntött belém szavaival: "Mindjárt itt a Sziget. Ismerős pálya. Aztán a szigetkör után a Sziget elején várunk a maradék kólával." A csodába. Akkor muszáj tovább menni. Nem állhatok ki. Pedig nagyon ezen gondolkoztam. De mégis tovább futottam. 1-2 km-ként megálltam nyújtani, tüdőt rendbehozni. Óriási küzdelemmel jutottam vissza a Sziget elejére. Igaz az emelkedőn felsétáltam, de ennyi belefér. Már úgyis annyit sétáltam. :) Közben előkerült a zsebemből a titkos fegyverem egy "MARS" szelet képében. Míg Anitához és Imóhoz sétálgattam szépen eszegettem és nézelődtem. No nézd! Nem csak én sétálok. "Mars" szelet után megittam a maradék kólát és Imóka biztató szavaira ismét meggondoltam a kiállást. Hiszen innen már csak 9 km. Azt már sétálva is. :) Na mars! Mondhatom egész jól összeszedtem magam, hiszen már csak párszor kellett megállnom nyújtani és a légvételt koordinálni. Ezeket a megállásokat pedig próbáltam a frissítőpontokig kihúzni. Addig szép lassú futás. A felüljárón elég nehezen vittek fel a lábaim, de nem engedélyeztem a  sétát. :) Aztán kanyargások és Dózsa György út. A Hősök terén óriási tömeg. Itt aztán igazán nem szabad sétálni. Szépen lődörögtem a 6 perc körüli tempómban. Bekanyarodtunk a csodaszép színekben pompázó ligeti fák közé. Rengeteg kanyar, fordító. A Közlekedési Múzeumnál pompás aszfaltút. Hű de csodás lenne itt bringázni. De most a futásé a főszerep. És már alig van hátra. Megállás nélkül futottam, még előzgettem is. :) Aztán egyszer csak ott volt a 42-es tábla. Elkezdhetem a hajrát! Valahonnan erre is volt erőm. (Nem csoda, hiszen eddig csak andalogtam. :) :) 

Sikerült célba érnem. Nem gondoltam volna. Legalább kétszer -lehet, hogy többször is, de ennyit vallok be - :) ki akartam állni, de ott voltak a lelkes szigeti szurkolóim Anita és Imóka, akik túllendítettek a válságos időszakon. A többit meg túléltem. Most jöhet a pihenő. :)

Nagyon köszönöm Anitám és Imónkám a szurkolást, az életmentő kólát, a biztató szavakat!! Nagyon sokat segített minden!!! :)

9 hozzászólás

Kritty 3910 napja

Köszönöm szépen a sok gratulációt! :)

runing 3911 napja

hû Krisz,nagyot kúzdõttél..micsoda erõ lakozik benned, eszméletlen.Gratulálok

Kovács Krisztián 3911 napja

Gratulálok! :)

necromedve 3911 napja

Gratula a teljesítéshez, ez tényleg húzós lehetett! Próbálkozz szerintem medencén kívül is légzőgyakorlatokkal, vagy valami búvárklubba iratkozz be! Ott majd megtanítanak nagy levegőt venni. :)

toncso 3911 napja

 

 Hát  a  leírásod  alapján ,  nagyot  küzdöttél,  de  szerintem  megérte.....    Szívből   gratulálok  !!!

Kritty 3911 napja

Köszönöm szépen Anitám! :)

napsugárraforgó 3911 napja

Gratulálok!

Igazán aggódtam Érted,de láttam,hogy meglesz!:)

Pihengess és gyógyítsd a lábaidat!

Kritty 3911 napja

Köszönöm szépen Tamás! :)

Tamás55 3911 napja

Gratulálok! Nagyszerűen küzdöttél, mindent túléltél és győztél!!!!