Sport

(verseny)

Edzés ideje

06:11:30

Távolság

52 km

Tempó

07:09 p/km (8.40 km/h)

Edzésleírás

Életem első ultrafutása Szigethalmon. Jó választás volt, nagyon jó hangulatú kis verseny!
A körönkénti 2 frissítő állomásra nagy szükség volt a cirka 37 fokos melegben. Igyekeztem nem széthajtani magam, a térdem miatt is aggódtam hogy fogja bírni. De minden szuperül ment. 3 és fél órán keresztül tudtam futni úgy, hogy csak a frissítőknél álltam meg.
Andiékat sajna már a harmadik körön elhagytam, onnantól egyedül voltam. Szerencsére minden alaposan ki volt táblázva, egyértelmű felfestések, és a kanyarokban - biztos ami biztos - még állt is valaki, hogy a jó irányba tereljen bennünket. Szóval nem kellett figyelni az útvonalra, nem kellett cipelni frissítőt, a versenyszervezők gondoskodtak mindenről. Még egy mobil zuhany is be volt állítva egy kis frissítő permetezésre.
Már az első körökben igyekeztem banánt is eszegetni. Ez eddig bevált. 3 óra alatt nagyon el tudok éhezni, ha nincs valami a gyomromba. Ezúttal is működött a gyümölcskúra. :) Az ivással se volt bajom, pedig elég sokat ittam. A nagy kánikulában szinte pillanatok alatt felszívódott minden, a hat óra alatt nem kellett megállnom emiatt.
A por azért elég durva volt, a pálya nagy részén szinte el lehetett süppedni. Nem volt az igazi a talajfogás. A tavalyi verseny előtt állítólag néhány nappal volt egy jó kis zuhé, úgyhogy akkor nem volt ilyen probléma. Most sajna nem voltunk ilyen szerencsések.
10 órakor indították a rövidebb távosok rajtját. Egy részről jó volt, hogy végre embereket is láttam a pályán, nem egyedül kellett körözni; másrészt rossz is volt, mert eléggé felverték a port. Az ötödik körömben (összesen 8 kör volt) betársult az egyik szervező srác is a futásba. Sajna szuflám már nem igazán volt beszélgetni, de azért igyekeztem. Örültem, hogy van társaságom, hatalmas segítség volt, hogy végre nem egyedül voltam. A kör végén kaptam még ígéretet, hogy egy kör pihenő után, jöhet egy következő környi lelki támasz. Na a hatodik körben ennek megfelelően már volt séta is, hogy rápihenjek a közös futásra, ami sajna végül eléggé lerövidült, pár száz méterig kísért csak. Nem sok emberrel találkoztam a végefelé, a rövid távosok már végeztek, a hosszú távon indulók pedig vagy előttem vagy utánam voltak. Mondjuk közeledve a 6 órához volt egy olyan érzésem, hogy már csak egyedül vagyok kint és mindenki rám vár. Itt már bőven több volt a séta mint a futás. Igyekeztem azért a lejtősebb részeket kocogni. Eléggé hepe-hupás volt a terep, néhol egész jól be lehetett gyorsulni, csak aztán mindig egy fránya emelkedő. :)
A legutolsó körben aztán találkoztam még egy fiatalabb sráccal akivel végül tudtam kicsit beszélgetni, igaz már szinte csak sétálva. Kiderült, hogy tavasszal futott egy 3:1X-es maratont Keszthelyen. Nem is értettem, hogy akkor mit keres ilyen hátul. Fájlalta a derekát, meg mondta, hogy a terep+meleg nem igazán az ő világa. Szóval másoknak se ment túl fényesen. A 4. vagy 5. körben láttam még egy lányt, aki már akkor nagyon szenvedett, sétált, fel akarta adni, de csak rábeszélték, hogy megcsinálja. A zuhanyzónál aztán láttam, hogy ölben hozták be. Nem tudom, hogy nekem megérte volna ennyire kikészülni. A pályacsúcs megdöntése se sikerült idén az 52 km-es távon, ami azért nem csoda. A tavalyi időjárási körülmények sokkal jobbak voltak. Egy cirka 10-12 fokkal alacsonyabb hőmérséklet, meg ugye az eső, ami után a talaj sem volt annyira poros.
Szóval az utolsó körben még a fent említett szervező srác elfutott velem a dugókás állomásig (igen, még azért meg tudtam emberelni magam, hogy fussak!), majd onnan már nem volt messze a célkapu! Andi már bent várt a célban lezuhanyozva, mosolygósan. Ő 7 kör után kiszállt, pedig lehet, hogy többet futott összességében mint én. A végén már nem akartam feladni, de a lábamat se akartam nagyon kínozni, így végül még azért maradt bennem energia. Az első maratonom után például nem nagyon tudtam lehajolni, most azért nem volt ilyen probléma. :)
Aminek nagyon örültem, hogy nem fájdult meg a térdem, nem lett semmi komolyabb baj. Egy-két kisebb vízhólyagot leszámítva semmi. Utána még lezuhiztam, meleg víz nem nagyon volt, de ez most nem volt akkora baj. Kellett nagyon a fürdés, iszonyat koszosak voltunk. Kaptunk palacsintát, finom baracklekvárosat, meg fahéjasat, illetve volt még paprikás krumpli is, de most a palacsinta volt a nyerő. :) Szilárdot kirángattuk még egyszer Szigethalomra, kifelé is ő vitt minket, meg hazafelé is.

4 hozzászólás

csix 4056 napja

Hát a határ kb itt van. Sok idő elmegy azért a felkészülésre. Jövőre szeretnék kicsit változatosabban sportolni, de kiderül mi lesz még. :)

 

Tünös 4063 napja

Egyszer majd meglepsz már egy 100-assal. Mi van veled? Azért tavaly szeptemberben Te sem gondoltad volna ezt? Meg én sem, mikor 16 kilinél elhagytalak. Nagyon ügyes vagy, brutál jól fejlődsz. És hol a határ?

csix 4072 napja

Köszi! Jó versenyhez, jó szurkolókhoz nagy mosoly jár! :)

dilisuni 4073 napja

Hatalmas gratula, nagyon szépen toltad és még az utolsó körödben is volt erőd rámosolyogni a szurkolóvá vedlett sporttársakra ;)
És nagyon jó a beszámoló is!