Edzésleírás

Kisorosziban futottunk Bodrival, és Nuszkó bringával jött velünk. A rév felé indultunk, aztán találkoztunk fatolvajnak tűnő emberekkel. Először egy bácsival, akibe belé szorult a szó. Talán a bozontos szemöldöke lehetett a ludas, talán csak meghatódott attól, hogy valaki előre köszönt neki, de ki tudja, nem is érdekelt, csak mentünk tovább az utunkon.

Utána egy középszürke Ford Transittal találkoztunk (rendszámot nem tudok már fejből, csak a -021-re emlékszem), aminek nyitva volt a két hátsó ajtaja, és a belső része valami műhely félének volt kialakitva. Nos emögött konkrétan ott állt pár hatalmas tuskó... :D

Aztán mentünk tovább a szigetcsúcs felé, ahol találkoztunk pár sétálgató emberrel, és annyira alacsony volt a Duna vizállása, hogy majdnem be lehetett menni száraz lábbal az elmúlt télen jégbe fagyott bójáig. Nem mellesleg olyan volt a napfény a hegyek között a kanyarban, hogy azt szavakkal nem is igazán tudnám leirni. Ha minden tudományomat, és tehetségemet is tenném bele, s fűznék furfangos szóvirágokat egymás karjába, akkor legföljebb egy jó kiadós, vörösboros hányás szintjére jutnék el. Már ami a táj szépségét illeti mondjuk egy orchidealiget (ez a táj) és az általam generált szóvirágok (róka) viszonylatában.

Szóval eme természeti csoda pár pillanatnyi felületes megfigyelése után azonnal indultunk is vissza Bodrival, azonban a pofánkba kapott hideg szél egy hajcsár határozottságával kergette be a kettesben maradt futó párost a szigetspicc az év ilyen időszakában is gyönyörű ligetének szélvédett ösvényeire.

Rövidesen meg is láttam Nuszkót, amint teker a bicóján, igy az ő irányába próbáltam terelni kicsiny csapatunkat, de Bodri másképp gondolta. Úgy érezte, hogy eljött az ő ideje, és mivel még nem fürdött, most márpedig bepótolja. Úgy el is tűnt, hogy itt pár percre meg is szakadt a futás, és vissza kellett fordulnunk, mert nem volt hajlandó jönni a kis bestia. :D

Utána már mentünk hazafelé, és a kemping bejáratánál lévő büfé előtt elhaladó utat épp keresztezte két másik kutya, akikről Bodri tudomást sem vett. Nem volt para, nyüszögés, stb. Meg is dicsértük jó alaposan. Igaz, az egyik kutya bizonyitva kiváncsi természetét csatlakozott hozzánk jó 100 méterre attól a ponttól, ahol kereszteztük egymás útjait. :) Hamar jobb belátásra tért, és visszaügetett a saját csapatához.

Nem sokkal később már láttam, hogy nem lesz elég a távolság, igy úgy döntöttem, hogy a fatolvajoknál teszek még egy kanyart, ami végül hosszabbra sikerült, és Nuszkó már nem is fordult meg velem a földes úton, hanem továbbmentek Bodrival a korábbi kutyás találkozási pont irányába.

1 hozzászólás

lajhára 4252 napja

:D

a kis szuper puliról bezzeg meg sem emlékeztél, pedig milyen aranyos volt!