2012.06.10 – K&H félmaraton

Elérkezett a várt (második) első félmaraton.

A helyszínre érve felmértem a terepet, érthetően teljesen más hangulat fogadott. A PDF-en alig voltunk „néhányan”, szinte családias volt a hangulat, mintha kirándulásra készülne az ember. Itt viszont vágni lehetett a levegőben a versenyhangulatot, ami magával is ragadott. Megnéztem a bazárt, bemelegítettem a tömeggel, majd beálltam a rajthoz a szintidőmnek megfelelően. Nem kellett tülekednem :)

Visszaszámlálás, rajt…

Elkezdtem a magam tempóját, ügyeltem arra, hogy ne húzzon magával a tömeg. Az első kör viszonylag (nekem) gyorsan eltelt (42:17), legalábbis annak tűnt. Meleg volt, felhős az ég, páradús a levegő. Minden frissítő pontnál tankoltam, az első és harmadik pontnál a szivacsot bevizeztem, tényleg hasznos kis eszköz ilyen időben.

A második körben jött (45:21) a borúlátás. Elkezdett szemerkélni az eső, de végül abba is maradt. Az első fordító pontig hosszúnak tűnt az út, ráadásul úgy emlékeztem, hogy az Árpád-hídig kell futni. Milyen messze van az még… Felmerült bennem, hogy minek is futok, hiszen már teljesítettem egy félmaratont. Majd hirtelen az orrom előtt volt a fordító pont. Persze!!! Hiszen a Lánchídig kell elfutni a második fordítónál! Tudtam, hogy hídig kell futni valamelyik fordító ponthoz… Mire ezen végigrágtam magam, már el is értem az első frissítő ponthoz, ahol bevizeztem a sapkámat és megtankoltam. Ez eléggé felfrissített. Ekkor már a felén túl voltam, így visszajött az életkedvem és hamar a Lánchídnál találtam magam. Mindjárt vége a második körnek! A végén bevizeztem a szivacsot és a tarkómra csorgattam a vizet. Ez megadta a lökést!

A harmadik körnél (43:53) már készültem az utolsó kilométerekre. Pontosan tudtam, hogy mennyit kell kibírnom a következő frissítésig. A banánt viszont már nagyon untam :) a frissítő pontoknál, habár tudtam, hogy ez nálam jobban beválik, mint a szőlőcukor. Folyamatosan vizeztem magam és egyszer csak eljött a vége. Az utolsó két kilométert (magamhoz képest) tempósabban futottam, már éreztem, hogy nemcsak az út, de az erőm végéhez is közeledek, talán mégis lassabban kellene... Ekkor már viszont a célhoz befordulva az utolsó métereken láttam, hogy 2:13-at mutat az óra, ezért rágyorsítottam és sikerült!!!! Annyira örültem, hogy beértem, hogy pont a végén nem is néztem, mennyi lett az idő. Na, mindegy, majd megnézem a honlapon. Alaposan összehajtogattam és kinyújtottam magam, majd a befutócsomagot kutattam. Annyira elegem volt az édes ízből, hogy egyből megettem az 1 db (!) sós kekszet és még inni is elfelejtettem. Leadtam a chipet és elindultam haza. Otthon letusoltam, bekentem a lábamat lóbalzsammal és megebédeltem. Utána még nyújtottam bő 20 percig, ez nagyon jól esett.

A BSI honlapja szerint 2:11:30 lett az eredményem :) jobb, mint amit terveztem.

A combomban van enyhe izomláz, Baltérd nem problémázott, illetve a lábfejem dagadt be egy picit.

Gondolatban felmerült a maraton… egyszer jó lenne…

Egyelőre viszont az a cél, hogy gyorsuljak kicsit. Talán jövőre felkészülök a SPAR 30-asra, vagy inkább megint egy félmaraton, csak rövidebb idő alatt?? Majd meglátjuk…

1. Előzmény:

2011-ben elkezdtük a londoni ötpróbát barátokkal. Júniusban volt egy triatlon Abonyban, ahol első lettem…. aki zárta a sort sprint távon :) az úszás még ment (=nem én szálltam ki utolsónak a medencéből), utána végig tekertem (=hiszen gurul az a bicikli, csak időnként kell meghajtani), no de futni?! Ilyen sokat?! Hát az 5 km bizony kifogott rajtam! De akkor is jól éreztem magam, az áábonyi éjszakai élet és a másnapi triatlon jó párosítás volt, ezért megbeszéltük, hogy jövőre is itt leszünk. No, de akkor már egyben kellene lefutni azt az 5 km-t!

2. Kezdet:

Böngésztem a netet, mire jó a futás, hogyan is kellene elkezdeni, mi kell/nem kell hozzá, stb….. Majd ráleltem az „Első 5 km” edzéstervre, plusz sérülésveszélyről szóló cikkekre, cipőtesztekre. Így kiokítva úgy döntöttem, hogy ha már elkezdem, akkor befektetek egy normális cipőre. Szerencsémre az egyik futóboltban akciósan tudtam beszerezni egy jól csillapító cipőt, hogy Baltérd se problémázzon. Augusztus elején kezdtem futni szaladgálni az edzésterv alapján. Meglepő, de ez tényleg bevált! Baltérddel sem volt gond. 

3. Cél:

Az edzésterv vége pont az éjszakai futással esett egybe, így neki veselkedtem 1 ötpróba pontért, és sikerült! Egyben 5,6 km!! Jól éreztem magam, Baltérd sem rakoncátlankodott. Persze a kártyámat otthon hagytam… Szeptember végén még volt egy ötpróba futás a Margitszigeten. 15 km 2 pontért, és a kártyámat végre nálam volt. Tény, hogy ez a táv sok volt, igaz sétával váltogattam a futást (a mohóság győzött). Baltérdnek sem tetszett a vége. Így viszont már tudtam, milyen egy hosszabb táv, mire számítsak, ha majd megint egy ilyenre vetemednék. Utána visszavettem a távból, Baltérd is helyre jött. Egy tanulsággal több.

3. A következő cél:

Októberben Kamaraerdőn volt megint ötpróba, 14 km 2 pontért. Nagyon jó volt a terep és az idő. Az ötpróba összekötve volt egy versennyel, de a csak ötpróbázókat bármikor engedték futni, nem kellett a rajtot megvárni. Így egymagamban kocogtam, erdőn, mezőn át vezetett az út, élveztem a kanyargós ösvényeket, az ismeretlen terep felfedezését, majd amikor a gyorsak beértek engem, elengedtem őket a kis ösvényeken, hadd versengjenek egymással (=inkább elengedtem őket, minthogy fellökjenek), nekem most magammal kell megküzdenem. Igaz, hogy nem száguldottam, de végig kocogtam a távot és ezt most már Baltérd sem bánta J

5. Megint egy újabb cél:

Kamaraerdőn felbuzdulva, elkezdtem nézegetni a félmaratoni edzésterveket, beszámolókat, mikor és hol lesz félmaraton 2012-ben. Végül a júniusi K&H mellett döntöttem. Letöltöttem az edzéstervet, elkezdtem... Ha Baltérdnek nem tetszik, ráhagyom… de nem így lett.

6. Nem tervezett cél:

Áprilisban ismét ötpróba futás (PDF félmaraton) volt, 21 km 4 pontért. Ez elég jó biznisznek tűnt, mivel 28 km-ért adnak ennyit. Gondoltam 14-15 km-t lekocogok, utána sétálok. Az ötpróbás lányoktól megkérdeztem a helyszínen, hogy mi a szintidő (jelezve, hogy nem én fogom megnyerni ezt a versenyt), azt mondták, ha ők már nem lennének itt mire beérek, Göndörhajú Jánost keressem, ő mindenkit bevár.

Ennek reményében nekilódultam a sor legvégéről, haladtam a rakparton szépen, lassan, ahogy csillag megy az égen. A frissítő pontoknál mindig megtankoltam, majd tovaszaladtam. Amikor 7 km-en túl voltam, velem szembe jött a felvezető biciklis és az első díjért futó. Ahogy elhaladtak mellettem a biciklis engem biztatott, én meg a futót. Ezen felbuzdulva a velem szemben futókat sorra biztattam, ezzel hajtva magamat is.

10,5 km-nél visszafordítva vettem észre, hogy nem én vagyok az utolsó J 13-14 km-nél mintha a lábaim függetlenné váltak volna, átvették az irányítást és maguktól mentek. Volt némi pofaszél, de ez őket akkor sem akadályozta és Baltérdet sem.  15 km.. 16 km.. 17 km.. 18 km.. és még mindig megy. 19-20 km (itt kaptam némi biztatást a rendezőktől).. 21 km és ott a cél! 2:20 J

Fáradtan, de boldogan megyek az ötpróbás lányokhoz lehúzni a kártyát:

„A plusz 5 km-t is lefutottad?” =O

„Az ötpróbásoknak 2 kis kört (=5km) is kell menni a 4 pontért!” >( szólhattak volna hamarabb is….

Na jó, akkor megyek. Így annyira már nem tűnt jó biznisznek, viszont jól esett a lábaimnak ez a levezető séta. Éreztem, hogy még több futás már nem menne, nem is erőltettem. Közben gondolkodtam, hogyha most ennyi idő alatt sikerült (amiben Van Cantonak is szerepe volt), akkor júniusban megcélzom a 2:15-ös időt.

Még jó, hogy másnap is Húsvét volt, így pihenhettem, kellett is. „Csak” izomlázam volt két napig, a lóbalzsamnak köszönhetően el is múlt, Baltérd és az ízületek rendben voltak. Utána két hétig inkább tornáztam, bringáztam, nem mertem sokkolni a lábamat, majd folytattam az edzéstervet.