Talán a bemutatkozással kezdeném. 34 éves, 175 cm magas kb. 100 kg hímenű egyén vagyok.
Rendszeres mozgást az utóbbi pár évben teljesen hanyagoltam… költözés, lustaság vmint mindig volt hihető kifogásom hogy most miért ne sportoljak.
Volt egy fellángolásom 2007 augusztusában, amikor nekiálltam futni. Sajnos ez csak igazán csak az első balaton félmaraton(2007) teljesítéséig tartott… aztán jött a tél és brrrr nagyon hideg lett és elmaradoztak a futások, egyre ritkábban volt időm csinálni azt amit igazán tényleg szerettem. Szóval nulla ismét mozgás és mivel irodaimunkám van, ezért a buszra futás volt az egyetlen megmaradt megerőltetés az életemben.
Ugrás az időben 2009.05.19-én megszületett a kislányom, Hanna és azóta tényleg megváltozott az életem. Tényleg egy igazi csoda egy gyermek és hihetetlen mennyire megváltoztatja ez ember hozzáállást az élethez. Akárhányszor megnézem vagy vele töltöm a szabadidőmet szinte mindig bearanyozza a napomat. Soha nem gondoltam volna, hogy férfi fejjel ilyen érzéseket is kiválthat az emberből. Ha rossz kedvem van és rám mosolyog(már amennyire tud), apa egyből elfelejt minden apró gondot az és madarat lehet fogatni.
Persze időm még annyim sincs mint korábban, de tettem születésekor egy fogadalmat, hogy nem fogom elhagyni magamat és most tényleg legyőzőm azt a fránya lustaságot és rendszeresen fogok mozogni. Már nem csak saját magamért, hanem érte is! Szeretném látni ahogy felnő, ahogy büszke lesz apára hogy nézd meg milyen jól tartja magát és példát szeretnék neki mutatni , hogy ő is megszeresse a mozgást. Meg tényleg nem érzem jól magamat a bőrömben. A rengteg túlsúly megteszi hatását és teljesen másként érzem magam, ha egy stresszes nap után a mozgással ki tudom engedni a gőzt.
Tehát motiváció már megvan, már csak mozogni kell Na de mit? Futás egyértelmű lett volna, de a jelentős túlsúly miatt vhogy féltem az ízületeimet. Mivel Vecsésen lakok és Lágymányosi híd budai hídfő közelében dolgozok, ezért inkább bringával járok dolgozni ami a napi 2x23km-t jelent és ez időben sem több mintha tömeg közlekednék. Futni remélem hamarosan nekiállhatok és úgy tervezem amikor már 95 kg alatt leszek akkor lassú tempóban ismét megteszem első bátortalan lépéseimet.
Hogy miért írom életem első blogját? Legyen írásos nyoma fogadalmamnak és elég legyen csak visszaolvasnom ha netán vmikor meginognék az elhatározásomban.