Itt ülök a gép előtt és nem tudom hol kezdjem a beszámolómat. Talán az elején, nem igaz?:-)
Nekem az év már évek óta az ironman után végződik, és októbertől kezdődik.

Gergely átírta a Julianus-naptárt, én meg átírtam a Gergely-naptárt. Nekem Sándor-naptáram van! (na nem VI. Sándor:-))

A tavalyi ironman után sérült voltam november végéig. A térdműtétet szerencsére megúsztam, de a három hónap pihenő padlóra küldött. Decembertől elkezdtem edzeni, és meglepődve vettem észre, hogy két hét után egyre jobban megy a futás, és a pulzusom is rohamosan javul. December közepén voltunk 10 napot Sharm El Sheikh-ben, ahol nagyon jókat futottam.

Január elején olvastam egy május végén tartandó 48 órás futásról. Gyorsan beneveztem magam, aztán már csak edzettem. Úszni jártam a futás mellett, de a kerékpárt teljesen elhanyagoltam. Februárban a fiam barátnője terhes lett és a lányomék is tervezték, hogy meglepnek egy unokával. Az ateista lelkem a „mennyországban" röpködött (már évek óta szerettem volna unokákat), így könnyü volt edzeni. Aztán csak elkezdtem vért pisilni. Megfigyeltem, ha gyorsabban futok 5 percnél, azt valahogy nem tolerálja a prosztatába bújt háziállatkám. Visszavettem a tempót 5:10 - 5:30 közé. Márciusban a fiam barátnője bevérzett, elment a gyerek. Lelkileg padlóra kerültem, de a hosszú futások segítettek. Április elején elmentem körbefutni a Velencei-tavat. Óvatosan kezdtem, de találkoztam egy lány ismerősömmel, aki 4x3 km-t futott 4 percesben. Hülye fejemmel beálltam mellé. A második 3 km után kiálltam, de már késő volt, a 24. kilométernél a hátsócombomban elszenvedtem egy részleges izomrostszakadást. Még befutottam a célba, de alig tudtam lépni. Aztán pár napig megint véres volt a vizeletem. Sajnos 8 nap után futottam 20 km-t - kicsit fájt - a következő nap a 8. km-nél megint baromi fájás. Hazafutottam, aztán orvos, ultrahang. Kényszerpihenő június közepéig. A 48 órás futást visszamondtam (spóroltam 150 eurót:-)

Elkezdtem készülni az ironman-re. Igen jól álltam:-): 10 hét futás nélkül, 0 km kerékpár, úszni elég sokat úsztam, de az nálam nem sokat ér.

Júniusban elkezdtem nyomni a bringát. Tekertem 1200 km-t, és az utolsó két hétben elkezdtem futni is. Júliusban edzettem 64 órát, ami nem sok, de nem is kevés. Ennyit már évek óta nem edzettem. Tekertem sokat szerpentinen és egyre jobbakat futottam. Minden héten futottam kétszer 20 kilométer fölött, volt benne pár 28 km-es futás is, a tempó 5 perc körül volt. Augusztus első hetében még 12 órát akartam edzeni, de kedden elkapott egy hasmenés. A rákellenes kutyulékomba belekevertem elég sok tökmag és barackmagolajat, azt hittem ettől van. Hétvégére jobban lettem, így edzettem 6 órát. Aztán a verseny hetében megint elkapott egy hasmenés (magyarul: fostam, mint a murányi kutyája:-) + gyomorgörcsök. Szerda éjjel nem aludtam semmit. Csütörtök reggel elmentem a patikába, kaptam valamit hasmenés ellen, aztán indulás Nagyatádra. Délután a bejáráson olyan gyenge voltam, úgy éreztem leesek a bicikliről. A tésztapartin jól bezabáltam, ami megint nem tett jót az éjszakámnak. Pénteken az expón volt valami szabadgyök mérés. A hölgy szerint 50 ezer fölött jó az érték, nekem csak 20 ezret mértek. Vigasztaltam magam: ez kb. annyira komoly, mint a tenyérjóslás. Aztán délután mértek 2 dagadt emberkének (kísérők voltak, nem versenyzők) 37 és 40 ezres értéket. Ez egy kicsit lehangolt. Az igaz, hogy már 3 éve rákkal élek, de jól érzem magam, az agyamból kizártam minden negatív gondolatot. De hátul a kisagyamban egész este ott motoszkált egy rossz érzés. Péntek éjjel azt álmodtam, hogy kitört rajtam a rák és készülök az öngyilkosságra. Éjjel kettőkor felébredtem, csurom víz voltam és baromira fájt a fejem. Még bóbiskoltam fél 5-ig, aztán felkeltem. Úgy éreztem magam, mint aki a verseny után van, pedig még előttem volt:-) De aztán a depóban találkoztam sok jó ismerőssel és megjött a jókedvem. Sajnos az úszás előtt hoztam egy olyan döntést, ami eldöntötte, hogy megint szenvedős ironman-t csináljak. Felvettem a két éve nem hordott nyomorult neoprénemet.

Év végén szeretném megint megpróbálni, hogy nyugdíjas legyek, ezért már több mint egy éve nem súlyzózom és nem hasizmozom (minél rosszabbul akarok kinézni a bizottság előtt:-) Ennek köszönhetően ekkora hassal és ilyen magas testzsírral soha nem álltam még a rajtban. Feszült is rajtam a neoprén!
Ebben az évben úsztam 143 km-t. Medencében 2 kilométeren 2 percet javultam, ezért biztosra vettem, hogy 1:25-ön belül úszom. Elkezdődik az úszás, én meg a szűk neoprénben nem kapok levegőt. Már csak taposom a vizet, de a pulzusom csak emelkedik, már 155. Meg akarok fulladni, bepánikolok, kikapaszkodom az egyik hajóra. Letépem magamról a neoprént, mire a srác megszólal: hé, nem zavar, hogy meztelenül vagy? - hoppá! nem vettem alá fürdőnadrágot. Na, most mit csináljak? Engem nem zavarna, ha meztelenül úsznék tovább (1983 óta nudisták vagyunk), de gondolom, kizárnának a versenyből. Nagy nehezen visszabújok a neoprénbe, de nem tudom elképzelni, hogy visszamenjek a vízbe. Ott ülök, mint egy rakás szerencsétlenség, és arra gondolok, hogy feladom a versenyt. Nem fogjátok elhinni, de örvényeket láttam a tóban! Tiszta hülye vagyok, mi? Aztán először nagyon dühös leszek magamra, utána kiröhögöm magam: na te barom, ilyen kemény gyerek vagy? Eszembe jutnak az életemből dolgok, sokszor meghalhattam volna, mikor kötél nélkül sziklát másztam, mikor Angyalföldön kés meg törött üveg ellen verekedtem és szétvágták a fejemet, stb., de a pánikot eddig nem ismertem (egy tapasztalattal megint gazdagabb lettem:-)). Kb. 6-8 perc után elkezdek úszni. Cipelek magammal egy kádra való vizet, mivel a cipzárt elöl nem húztam fel. Már mindenki elúszott, utolsó vagyok. A pulzusom megnyugszik, megáll 132-nél. Elkezdem utolérni a mezőnyt, egyre jobban úszom, előzgetek, erőteljes lábmunkát végzek. Aminek meg is lesz az eredménye: a jobb térdembe belehasít egy erős fájdalom, ami idővel sajnos egyre rosszabb lesz. Gondolatban elbúcsúzom a jó maratoni időtől. A végén 1:39-et úsztam, 14 perccel rosszabbat a tervezettnél, de ami még rosszabb, nagyon fáj a térdem. 8 percet depóztam, voltam már gyorsabb is, aztán gyerünk tekerni.

Kevesebb, mint 3 ezer km van a lábaimban. A terv: 5:50 körül terveztem tekerni, de sokkal jobban sikerült, 5:34 lett a nettó időm. A bruttó 3 perccel több, de meg kellett háromszor állnom, mert a sebességmérőm a gödrökben mindig elmozdult és nem mért. A kerékpárt nagyon élveztem. Hülyéskedtem, nagyon sokat drukkoltam az újoncoknak (addig legalább nem gondoltam a térdfájásomra:-)
Este hárman meg is köszönték, hogy buzdítottam őket.

Megpróbáltam rendesen frissíteni, ami nem teljesen sikerült, mert a gyomrom megint megfájdult. Azt hiszem túlszedtem a hasfogó gyógyszert. Inni rendesen ittam, de az utolsó körön már nem ettem semmit. Leszálltam a kerékpárról, nem voltam valami jól, a jobb lábam nem akart térdben hajlani. A második depóm is 7 perc lett.

Jött a futás...
Nagyon el voltam keseredve - na jó, ezt kifelé nem mutattam -, mert tudtam, ez megint egy szenvedős maraton lesz. Jól tudtam:-)
Az első négy köröm még 14 perc körül volt, aztán egyre jobban fájt a térdem és jöttek a 17-18 perces körök. Sajnos a frissítést nagyon elszúrtam, aminek köszönhetően a 8 kör után (félmaraton 2:09) hirtelen hullafáradtnak éreztem magam. Számolgattam magamban, és úgy láttam, a tervezett időt nem tudom megcsinálni. Ezért elkezdtem sétálni, beszélgetni, hülyéskedni. Néha belekocogtam, de nagyon fájt mindenem, még a hajam helye is:-). Aztán csak eljött a 16. kör is, és 4:51-es maratoni idővel célbaértem. Az időm 12 óra 20 perc lett.
Köszönöm mindenkinek a bíztatást, nagyon sokat segített.

Lányom is elkísért pár körre….

Ezt írtam a triatlon topicba augusztus 4-én:
Ahogy most érzem: úszás: 1:25-1:30, kerékpár: 5:45-5:55, futás: 4:10-4:20.
Lehetséges célbaérés: 11:20 és 11:45 között.

Azt hiszem, ha neoprén nélkül úszom, akkor sikerült volna a 11:40 körüli idő. Persze, ha jobban belegondolok, kit érdekel? Sokkal fontosabb, hogy ismét nagyon jól éreztem magam. Ez egy különleges érzés,
EZT CSAK NAGYATÁDON LEHET ÉREZNI!!! Gyuláék szokás szerint nagyon jó kis versenyt szerveztek, remélem jövőre megint tudok indulni.
Egy dologban kicsit elbizonytalanodtam: a jövő évi bonyhádi duplát meg kell gondolnom. Majdnem 8 km-t úszni mellben....Nincs semmi esélyem célbaérni, ha a térdem megint megfájdul. Jövő héttől elkezdek tanulni gyorsban úszni, aztán majd április körül már többet tudok.