alig akartam felpörögni, nagyon rossz érzéssel mentem úszni, és a 10X100at négyszáznál abba is hagytam, mondván mellezek, aztán hazacsorgok. Elkezdtem a mellett, és közben belejöttem, meg már nem egyedül voltam a sávban, hanem beszálltak ketten, akiknek hasonló tempójuk volt mint nekem, és remekül húztak magukkal. Ettől aztán úgy felpörögtem, hoyg az 1000 mell után, még szépítettem a gyorsokban és rádobtam 200 métert is.

Szuperül érzem magam. Naygon örülök, hogy nem adtam fel.

0,5. Harcoltunk a tunya meg én, hoyg mi legyen ma este, edzés vagy tévé. Edzés lett.

1.  A 10X100 gyorsomon javítottam vagy fél percet.

2. Végre rávettem magam, a mellúszásra, és lenyomtam 1000-et egyben. ezt már régóta terveztem de azóta is tologattam.

Egyebek: próbálok rájönni a pulzusmérés csínjára bínjára. Menni fog ez, csak még kísérleti fázisban van. A gyógytornász azt mondta, hogy a minimumot és  maximumot kell tudni, és a maximum 75%ával kell dolgozni, ahhoz, hoyg zsírégetés történjen - a zsírból oxigén vonódik ki. Ha az alatt vagyok, akkor a tüdőkapacitást és a szívemet erősítem - állóképességet. Azért yrtam le ide, hoyg ne felejtsem el, meg ha rosszul emlékeznék rá, javítsatok ki! Mert nem ma mondta, nekem meg rövid az eszem.

meg volt még egy aranyos dolog, de azt leírom a másik blogomba, mert nem tartozik ide.

Újra úsztam és tornáztam is, ettől a héttől, már úgy döntöttem visszaállok a kotábbi edzéssűrűsségre. Az úszás elég nehezen ment. De szerencsére egy olyan sávot fogtam ki, amiben két fiú úszott, nagyjóból az én iramomban, és beálltam közéjük így húztak engem is, nem lazsáltam el. A 10 X 100 gyorsom volt a nehezebb kihívás, az első 300 métertt éreztem nagyon keménynek, utána 5-10 másodpercet gyorsultam. Ami szintén azt mutatja, hogy nagyon iestem és roppant gyenge vagyon még. Próbálok aludni, pihenni és vitaminozni gyümölcs zöldség formájában. Persze ezt az éjszakát sem alvással töltö, na majd holnap napközben

 

Már 11 napja arra vártam, hogy végre eggyógyuljak és csinálhassak valamit. Persze a nátha után nem a vízzel kezdtem, hanem csak a tornával. Nagyon legyengültem a betegség alatt, emg  arendszeres 4órás alvások sem tesznek jót, alig vonszoltam magam odáig, de aztán ott aránylag jól ment minden. Remélem holnapra már izomlázam is lesz, mert akkor majd jobban érzem, hogy élek. Most még nem tudom, hogy holnap már elmerészkedjek-e az uszodába, vagy megint elmenjek tornázni... fogas kérdés. Még kitalálom. Alig várom, hoyg elkezdhessek futni is, bár még hónapokba telik majd, mire szabad lesz. De most azzal még nem is törődök, addig a térdeimet is meg kell erősítenem, meg a bokámat. A terhesség mégiscsak hagy nyomokat maga után, és én ezeken a pontokon érzem. Remek. már ezt abejegyzést is egy hete tervezem. nagy öröm ám megint aktívvá válni.

Beteg lettem, és péntek óta pihenés van. Meg orrfújás, meg köhögés. Ez roppant kellemtelen és annál unalmasabb. Bugi van a lábomban és menni akarok. Addig is olvasgatlak titeket. Vannak mások is a betegszekcióban most?

Ha igen, C vitamint és kitartást!

 

A történelemi előtti korokban 3 évig úsztam, persze nem voltam még városi szinten sem sehol, mert nem 11 évesen kell az úszást elkezdeni. Akkoriban futottam is rendszeresen, a mezeiken, ki tud többet futnikon jó voltam. Aztán nem csináltam semmit semmit semmit... de ezt sokáig. Most szeptemberben pedig megszületett a kislányom. Jártam még szüléselőkészító tornára, no az nagyon jó volt, de az ember 4-5 hónaposan már nem fejlesztheti a kondiját. Aztán a szülés után meg is fogadtam gyorsan, hogy a következő előtt fit leszek erős és egészséges. Majd alig vártam hogy végre mozogni kezdhessek, és decemberben bele is vágtam. Felkerestem az uszodát. Az első 1 óra alatt 1500métert úsztam s hihetetlenül büszke voltam magamra, hogy mekkora parádés kezdete ez az úszás az új sportoló létemnek. Aztán jártam tovább egyre gyakrabban és egyre többet úsztam. 3600 volt a maximum, de általában olyan 2500-3000 között szoktam úszni. Két uszodába is járok az 50esbe meg a 25-ösbe. az 50-es jóval ösztönzőbb, de az sajnos hétköznapokon tele van, a 25ösben viszont nagyon jól lehet technikázni. Közben hetente kétszer konditornára is járok ugynaahhoz a gyógytornászhoz aki a kismamatornát tartotta.. nagyon profi, és rengetegmindent megtanít. (ezek a gyakorlatok kicsit jóga kicsit callanetics szerűek, alattomosan másnap gyilkolóak). No itt tartok most, és már hogy az időimet is mérem, tudom, hogy még van mit javulni, de van ám. sőt valahogy be is sokalltam, kéne inkább délelőttönként nyújtógyakorlatokat csinálni, és több pihenőnepot hagyni. Meg az állandó kialvatlanság is biztos sokat számít... Szóval most kell a kitartás, hogy fel ne adjam.