Újabb emblematikus eredmény az idei évből. Megemlítendő, hogy idén még nem sikerült jobb eredményt futni ezen a távon, mint korábbi legrosszabb eredményeim. Számokra fordítva korábbi personal worst-ömet idén már kétszer is sekerült megdönteni. Talán van még út lefelé, mert arra mindig van, de nem lesz könnyű. Hikomatszerű teljesítménycentrikusságomat ma a T-Home Vivicitta félmaraton távján villantottam.

Hozzátartozik, hogy nem is volt kedvem az egészhez. Eleve rossz kedvem volt, és nem is tudtam a futásra koncentrálni. Az élet egyéb baljós, s gondokkal terhelt dolgai teljesen elvonták amúgy gyémánttisztaságú elmém vezérsugarát, s más irányba terelvén azt, nem hagytak módot, hogy a futást élvezetessé, és eredményessé tegyék.

Pedig az elején még jól ment 5' alatti ezrekkel. De aztán szép lassan visszaesett az efficiencia. A Dunapart szembeszele pedig végképp felemésztett.

Na mindegy. Ennyi jutott mára. Ha valami pozitívat akarok kisajtolni a mai napból, akkor talán azt mondhatom, hogy két hete Debrecenben még ideális körülmények között futottam ennyit, most meg a Paka szupertájfunnal dacolva sikerült ugyanez az eredmény. Ki tudja, legközelebb talán a Katrina hurrikán közepén találom magamat.

"A Katrina hurrikán következtében 22.000 embert kellett kitelepíteni és 15.000 ház vált lakhatatlanná. A tengeri kereskedelemben 120 millió dolláros kár keletkezett, a part menti halászok pedig 85 millió dolláros kiesésről számoltak be. Az autopályák nagyrésze megsemmisült, az áramellátás akadozik. Friss ivóvíz nincs. Egy ember 1 óra 52 perc alatt lefutott 21.2 kilométert."