Tojás 40 - 1350 m szint

95 km bennem volt szombat és vasárnap teljesítménytúrákról (gyalog), így kicsit izgulva vágtam neki ennek a napnak.

Pap Gabival beszéltük meg a 9 órás indulást. Ez a túra az ahol esély nincs a bemelegítésre, ugyanis egyből meredeken indul, és a Széchenyi-hegyig nagyon szintben nem is megy. Lépcsőzés-lépcsőzés hátán. Ezeregyszáz-valamennyi lépcsőn átkelvén a Széchenyihegyi gyermekvasúttól kicsit megemeltük a tempót a Disznófő-forrásig. (8 km - 360 m szint - 10,4 átlag) Gyors frissítés, nekem még erre oda kell figyelnem rendesen. Lehet tempózni, a Libegő mellett van egy kisebb emelkedő, aztán megint toljuk. Később az 56-os villamos alatt (az aluljárón:) haladunk, majd jön a kemény emelkedő lépcsőzésekkel tarkítva az Apáthy-sziklához. Egy gyors technikai szünet, majd feltoljuk magunkat az Árpád-kilátóhoz is, ahol szintén szuperül állunk.
Igazából megemlítem hogy 10 km után már végig kaptuk az esőt a nyakunkba, és nagyon fos volt a terep is már..
Frissítőpont következik, én nem sokat időzök, Gabi megáll, kicsit belemerül a gasztronómiai élvezetekben. Leküzdöm teli hassal a nemjóleső emelkedőt, majd a Virágos nyereg felé már mögöttem trappolt ismét Gabi. Beállok a tempójába, és tovább toljuk a Virágos-nyeregig, féltávig, ahol még mindig kicsit 10-es átlag fölött vagyunk. Gabi elkezdi tolni számomra elég erősen a Tök-hegyre fölfele, itt lemaradok, valahogy ezt a fölfelét erősnek látom. Utána viszont lehet zúzni jó sokáig. Egy jó darabig még látótávolságban van, majd eltűnik, pedig én is toltam neki ahogy lehetett.. Kiérvén Solymár előtt a szántóföldre förtelem terep jön egy darabig. A Szarkavár előtt balettmozdulatokkal kiegészítve, de megúsztam esés nélkül. A szántóföldön sem esett jól a futás, ragadt a sár a cipőmre, és érezhetően nagyobb terhelés alakult ki ezáltal. Az aszfaltos út kicsit emelkedik, majd Solymáron a kocsmában volt a pont. (28 km) Gabi 4 percre van előttem. Itt ellőttem pár percet, egy energiaitalt be kellett vágni, mert most jött a Zsíros-hegyi erős emelkedő. Már az aszfaltút is elég volt fölfele, de miután szintén terepre értem, ez sem volt könnyebb. A pont előtti sáros rész kivételével végig koccantam, ennek örültem nagyon. Fönt finom süti, majd uzsgyi. Az aszfalton lehetett hasítani lefele Nagykovácsiba, bár a lábaim már megérezték ezt a pár napot. Főleg ezt a tempót.
Szépen megcsinálom a hurkot, nem csalom le mint az előttem levő korábban induló két gyalogos. A hosszú réttől kicsit féltem, mert az fel tudja őrölni az embert, de most nagyon jól voltam fejben, és szépen átértem rajta a szakadó esőben.
Kicsi emelkedő még, majd 3,5 km lejtő nagyrészt. Itt megeresztettem a lovakat, reálisnak láttam a 4 órán belüli célbaérkezést.
Jól láttam a helyzetet, a célban 3:56-al finiseltem, amivel teljesen elégedett vagyok. Gabi majd leírja az idejét, nem lövöm le :)
Jó tempó volt ez nekem eléggé, főleg ilyen terepen.