Tavaly kihagytam a vulkánt 2 éve illetve 3 éve futottam rajta 5:23 illetve 5:33-es időket.

A héten vívódtam, hogy a Hungaroringre menjek vagy a Börzsönybe végülis a Börzsöny győzött. Bennem meg élt a kíváncsiság, hogy a maratonra készülés közben mennyire felejtettem el terepen futni. Szóval sok kíváncsiság szorult belém, és ha már nem a Hungaroringre megyek akkor ne tingli-tanglizzak. 

Lúdtalp, JB, Jakus Béla társaságában indultam el. A terv 5 óra volt, ennek megfelelően az elején élre álltam és vittem a sort. Útközben rengeteg ismerős futóval találkoztam, nagyon nem beszélgettünk csak 1-2 szó erejéig. 

Azt hiszem kicsit erősen kezdtem, mert a többiek lemaradtak. Szépen daráltam az első hegyet, a Nagy-hideghegyhez 52 perc alatt értem fel. Hátratekintetem és JB, Béla szépen jött mögöttem. Még 1 óra sem telt el, de már éreztem a lábaim. Híjj talán túlhúztam? Szerencsére a Csóványoshoz átkötő szakasz az egyik kedvenc részem, szépen kimozgattam a lábaim és pikk-pakk 23 perc alatt át is értem. Itt a pecsételő emberke nem volt túl fürge így 1-2 perc szöttyögés, majd a lejtőn begyújtottam a rakétákat. A talaj itt csúszós volt, enyhe kis szellő, de 4-6 fok kellemessé tette az "élményt". Kockázatos volt a rongyolás.. A Vilati felé volt 2 bizonytalan kereszteződés, ahol elővettem az itinert, de gyorsan útbaigazítottam magam.

A lejtő rendesen megdolgozott, így a Vilati bejáratánál ért utol Béla meg JB. 1:54. Mivel Jb elfrissítgetett, Bélával gyorsan el is indultunk. A Holló kő, Salgóvár hegyei hosszúak kövesek, és lassan ölnek. Nem tudja az ember hogy fusson vagy sétáljon, kellemetlen és hosszú. Nyomtam, Béla kapaszkodott, majd mondta hogy csonton nyomja és vegyem fel a telefonom, mert csörög. :-) Nekem meg szerintem a lendület max a tetejéig tart ki. Aztán lefele Béla az élre állt és ő diktálta a tempót. Nem kegyelmezett, nem volt finomkodás, rombolt. Én csak lobogtam mögötte, ahogy tudtam, az 1-2 emelkedőn visszakapaszkodtam, de uralta a lejtőt. A Magyarkúti völgyben 3:13 , gyors teatöltés, aminek egy részét meg is ittam. Meleg lehetett a gyomromnak mert rögtön elkezdett fájni. 1 gél 1 kis csoki, séta közben majd Béla nem távolodott nagyon el így vissza tudtam rá kapaszkodni. A széles földút meglehetősen sáros volt és persze sunyin emelkedő. Innen már nincs sok, ha Nagyhideghegyig tempósan felgyalogolunk, akkor meglehet az 5 óra. Sőt. A meredekebb emelkedőket már nem volt nagyon erőm megfutni. Vagy ha igen akkor komoly mentális erőt kellett volna kiaknáznom. Nagynehezen felértünk, a házban pecsét kis víztöltés 4:14. wow.

Akkor ez már meglesz. Béla ismét belendítette hosszú lépteit. Én meg repültem mögötte, a légörvényben. Ha emelkedő volt visszakapaszkodtam rá, de Béla egy állat. Alapvetően. Aki már futott lefele a Taxi nyiladékon, az ismeri a köveket, egy óvatlan pillanatban ki is billentem az egyensúlyomból, és hatalmasat zakóztam volna, ha nem fogom meg az esést. No itt kissé visszavettem. Béla szépen lassan távolodott a 15 méter 40 re nőtt majd max 100, ra. 15 másodpercre növelte az előnyét,számoltam. majd kiértünk az aszfaltra. Hátranézett és intett, hogy menjek. Kicsit lassított, de csak annyira hogy megszakadjak, értem ezalatt, hogy ő 4:10-re vett vissza, én meg 3:50 es tempóra gyorsítottam. 

Aztán az utolsó 300 métert már együtt tesszük meg 4:48. 31 perc alatt értünk le. Erős.

Utána bevallotta, hogy bízott benne hogy négy negyvenessel fog kezdődni.:-) Köszi.

Erős futás volt nagyon is, nem is maradt szerintem több bennem 1-2 percnél. A 152-es nekem erős ilyen nehéz terepen.

Köszi Béla! Ha nem vagy, nyilván nem engedem el a csülkeimet utánad.

http://connect.garmin.com/activity/133677335

ezt a motivációs videót meg tegnap láttam... talán közrejátszott valamiben.

http://www.youtube.com/watch?v=NKbw_l3ZYbU

Szóval hinni kell, és úgy nekiállni, csak így megy. Bátran!