A tavalyi korzikai kiruccanás után játszottam el a gondolattal, hogy mi lenne ha egyszer én is nekivágnék a Korzika szigetén átvezető GR 20 útvonalnak. A túraútvonal 180 km, és mintegy 13000 m szintemelkedést tartalmaz. A nehézségét mégsem ez a két paraméter adja, hanem a talajviszony, bocsánat "kőviszony". Mert hogy a sziget nem más, mint egy hatalmas kőbánya. Társaimmal, Attilával és Áronnal ugyan futást terveztünk (így aszerint is öltöztünk) viszont tisztában voltunk vele, hogy a terep adottságai miatt messze nem a futásról szól. Mivel Judit vállalta a kísérő szerepkört, így adott volt a táv felosztása, azaz ahol kocsival érinthető az útvonal. 5 esetleg 6 napra elosztva a tervezett táv, feszes menetrend, kivitelezhető, de nem lesz sétagalopp.
Események időrendben:
Péntek 12 órakor kikötött a komp, délután 3-ra elértünk Calenzana-ba, gyors összepakolás, majd 16 kor elindultunk a tervezett 28 km-re. Éjjel egyre értünk Haute Asco-ba
Szombat reggel elindultunk legyűrni a következő 3 szakaszt, Az első 4 km-en 700 m szintet "ettünk" meg, majd elérve a nyerget egy nagyon meredek lefele utat, amit láncokon kellett volna megtenni kihagytuk Attilával. Ugyan én elindultam, de pár méter ereszkedés után meggondoltam magam. Visszamásztam és leereszkedtünk az aznapi starthelyünkre. Kocsival elmentünk az aznapi célhelyre és Áronnal ( aki továbbment) szembe elindultam. Áron aznap 26 km-t ment mintegy 7 óra kellett hozzá.
Vasárnap továbbindultunk. Ugyan az útvonal teljes hossza már nem lesz teljesítve, ugyanakkor magam számára elfogadható magyarázatnak tűnt, hogy az mászás és hát a félelem nagy úr. Aznapra cc 40 km volt a penzum, jókora szintkülönbséggel. Felmentünk 2300 méterre, abszolváltunk egy 40 perces kilométert is, szóval haladtunk. 2300 méterről "leszaladtunk", ezalatt köveken mászást ugrálást értek 970 méterre, majd vissza 2120 méterre, majd ismét ledobtunk 900 méter szintet. A napi mutatványra 12 és fél órára volt szükség, és hát energetikailag igen levett. Este töltekezés alvás, másnap indulás tovább.
A hétfői 26 km-es light-osabb terephez 5 és fél órára volt szükség. Az utolsó kilométereken érezhetően elgyengültem, többet bukdácsoltam, csúsztam, estem. Ennek következtében a bal lábamon meghúztam az inhüvelyemet. Igaz csak éreztem, de intő jel volt, hogy ha reggelig nem regenerálódik, akkor hiba elindulni a következő komolyabb hegyi szakaszra. Akinek már volt ilyen panasza, az tudja, hogy súlyosabb formájában még járni is nehéz nemhogy 2000 méter magason sziklákon ugrálgatni.
Kedd reggelre nem javult a lábam, így a többiek továbbmentek (a terv 28 km volt), én meg a kocsival maradtam és az aznapi szakaszuk végénél vártam rájuk. Az idő elromlott, az állandó szelet eső is kísérte és a látást köd homályosította. Kis útvonal módosítással, egy korábbi településen szálltunk meg.
Szerdán a rövidítés ellenére komoly erőpróba várt a fiúkra. A célig Concáig kis eltévedéssel 10 órát mentek. Én Persze nem, csak a célból mentem szembe velük egy pár kilométeres szakaszon.
Áronnak a 180 km legyűréséhez 50 órára volt szüksége. Ez óránként 3,6 km/h átlagot jelent. Futótempó ugye? :-) Persze nem, de iszonyú kemény embert próbáló kihívás. Mindazonáltal Korzika és az útvonal gyönyörű kis természetes kincses doboz. Persze megragadó szépség sem feledteti bennem azt az űrt, ami egy közel egy éve tervezett út teljesítetlensége okoz. Vissza nem hiszem hogy megyek oda, a láncos részt ma is kihagynám, a sérülés az meg sérülés.
Kövek: http://vimeo.com/26837916
egyebek: http://vimeo.com/26803269