A két héttel ezelőtti MBTrail (ami érzésre jól ment) után a T50-re optimista gondolatokkal készültem. a két évvel ezelőtti 5:14-es idő sem rossz, de úgy gondoltam, hogy most egy 5 óra körüli időre mindenképpen jó vagyok. Időtervem is volt Piliscsaba 1:25, Dobogókő 3:00 Dömös 3:40. A beharangozott meleg ellenére minden szempontból jó időnk volt. Kulacsot, vizet így egyáltalán nem vittem. Nagyjából egy félmaratont gond nélkül lefutok, folyadék nélkül. Most megpróbáltam.
Persze ez csak 50 és mégse 100, így már a rajt után nekkiiramodtam. A terv az volt, hogy JB-vel megyek ahogy tudok, aztán majd kialakul. Még az aszfaltrészen azt veszem észre hogy előttem Speró kitekeredve kamerázgatja Ispit, aki 4:20-as tempóban szendvicset eszik. Őrület. Lassan bemelegedtem én is, ráálltam a saját tempómra, míg nem a 4-5 km környékén benyeltem egy öngyilkos bogarat ami a torkomon akadt. Mivel vizem nem volt így nem tudtam leküldeni, kicsit öklendeztem közben és paráztam, hogy nehogy a bogár irritálja a torkom, az bedagad és én meg ott pusztulok el. Komoly lelki teher volt ez, valahogy csak kihúztam a pontig, ahol elkezdtem kajálni kekzs, banán ami letolja a bogarat. Olyan 1-2 percet elvacakoltam, amikor odaért JB, Áron, majd el is indultak. Nyomukba eredtem aztán JB a piros lejtőjén el is viharzott. Ekkor el is kezdett csikarni a hasam, majd egy zöldövezeti kitérő után, már Áron is a látókörömön kívülre esett. Piliscsaba 1:27, majd a homokos rész is érzésre nagyon könnyen ment. Ott egy kék pólós srácot utolértem, akivel aszinte együtt értem el Klastrompusztáig 2:15 körül. Itt felvettem az előreküldött izot+ 1 gélt, amire olyan nagy szükségem nem volt. Hol futva, hol gyalogolva viszonylag gyorsan felértem az aszfaltúthoz. számomra új volt, hogy még egyszer keresztezni(tehát nem ráfordulni) kellett az utat, ez annyira elgondoljodtatott, hogy majdnem hasra is estem egy kőben. Dobogőn kis vizet rátöltöttem az izora (2:58)és már indultam is tovább. Tök egyedül, semmi versenyhelyzet, ez el is kényelmesített egy kicsit (gondolatban meg már úgy éreztem, hogy itt az 5 órás terv talán meg is van), így óvatosan lecsorogtam a Dömösi ponthoz. Itt a gél be, izora rátöltök vizet, majd futás tovább a maraton 3:45 lett, a kápolnához 3:49 alatt voltam. Hátam mögött megjelent Vérgergő, hosszú lábaival állva hagy, pedig érzésre én is haladtam 30 perc alatt értem fel. Itt megittam maradék izomat és kissé öregesen de beindult megint a futómű. Utolértem Varga Józsit, akivel aztán együtt futottunk egy darabig, beszélgettünk erről-arról, majd a végefele éreztem, hogy kilazultak a lábaim rendesen így kicsit gyorsítottam, még krisz került a célegyenesben (meglepetésemre) elém, aztán jó érzéssel 4:53:25-nél nyomtam le az órát. Maximálisan elégedett vagyok.
Aztán persze jött az izgalom a többiekért. Vajon Judit, hogy fog a Kisrigóba érkezni, JB-nek mennyire volt gyors az első fele. Igazi piknik hangulat volt ott. Fantasztikus.
És hát Juditnak meg nagy gratula, jó hogy nem indultam a 100-ason bizonyára hátba vágott volna :-)