A tavalyi vulkán után kellemes élményekkel tértem haza. Már akkor eldöntöttem jövőre is jövök. Csak azzal nem számoltam, hogy idén októberben, novemberben nem sok terepet/szintet futottam. Ide meg azért nem árt. Csanyáékkal rajtoltam el, aztán hamar nekiestem az emelkedőnek. Lendületem 3 km-t tartott, aztán benéztem a kanyart, így Lupus fütyülése, csalogatott vissza a jó útra. Köszi. No eddig voltam lelkes. Ezután jó kis békés hangulatban mentünk fel a NHH-ra. Pár szóváltás ott SC-ékkel, aztán irány a Csóvi. Valójában fáztam, így rácsatlakoztam "a Csanya rakéta" lángcsóvájára. Lufival könnyű emellkedni... aztán még egy darabig követtem, a zöldön húzott a súlyom. Itt talán rámköszönt Hurvinek, majd zakóztam is egy nagyot. Lehangoló volt a Vilati pont, így nehány szóváltás,kézfogás után tovább is mentem.
Az időm itt percre ugyanannyi volt mint tavaly 2:12, viszont az emelkedőn már nem úgy ment a futás, mint tavaly. Jöttek a fogadalmak, meg hogy miért jöttem ide... gyenge a lábam és nehéz is vagyok. 3 hónapja nem is futottam ennyit terepen.. Szóval itt volt a mélypont, ez kitartott a Magyarvölgyig. Innen viszont lehet kocogni, még sárban is. Lúdtalp, JB hátát innét néztem a NHH-ig. Nagy meglepetésemre 5 órán belül értem fel. Innen meg meg csak le kellett gurulni. 5:33 (tavaly 5:23) lett átlag 144 (76 %), három alkalommal mentem 160 felé, 165 a max. Ez tök jó, de érzésre sokkal de sokkal nehezebbnek éltem meg. No majd legközelebb.