A verseny maga nagyon szuper! A nevezési díj 25 EUR, 4-5 óra kocsival Ljubljana.

A pálya nagyon jól futható, szinte sík, gyors, ideális a csúcsdöntésekhez. Mivel a félmaraton és maraton mezőnyét egyszerre engedik el, észnél kell lenni rendesen, hogy ne vigyen el a tömeg. A rajt elég zsúfolt és az utána levő pillanatok is, sajnos szűk utcán megy az első 2-3 kili, így igénybe lehet venni a járdát, füvet stb…

A rajt előtt pasta party. erre nem mentünk, viszont a rajtcsomag gazdag, nyaksál, műszálas technikai polo, zokni… a befutócsomag szép üvegérem, technikai felső és ebéd a verseny után. a kiszolgálás nagyon jó, egyedül az jelentett problémát, hogy egy oldalon voltak a frissítőasztalok ezért , volt tumultus a vízért.

Én és a verseny… sajnos az utóbbi 2-3 hétben elég motiválatlan voltam, nem voltam kiéhezve „ a kurva jó futásra” ennek megfelelően bőszen ettem, lustálkodtam és a gondolataim is másfele kalandoztak. Ez van, ami volt bennem az inkább Futurenak volt köszönhető, azért ő rendesen rugdosott, hogy ne üljek le.

A versenyhez stratégiám s volt, pulzus alapon, én balfék valahogy bekapcsolva hagytam az órám, így a rajtban bekacsoltam és az le is merült. Balázsnak adtam a másikat, de ő nem tudtam hol van, így hát nagyjából ezen a ponton ment el a kedvem az egésztől. WC-k voltak én meg bent a tömegben, így a kettő nem jött össze…feszítetten tettem meg az első kilométereket az első erdőig J 

Az eleje tényleg zsúfolt volt, a pulzusomat nem tudtam figyelni, órám sem volt így a tempót sem tudtam… az  az ért nyilvánvaló volt hogy haladok…futottam érzésre. Aztán ritkult a mezőny, amerre néztem félmaratonos rajtszámok… Amúgy jó volt a derekam megfájdult valamiért, de pár kili múlva elmúlt, így ment eseménytelenül az első kör. A szurkolók zseniálisak voltak, szinte végig álltak minden sarkon helyenként sorfalat álltak. Ami nem volt szép az a Ljubljanai ingerszegény környezet, sok látnivaló nem volt… ide tényleg futni jöjjön az ember ne várost nézni. Az 1. kör vége fele azon gondolkodtam, hogy valami történjen, hogy a 2. körben úgy akarok beérni mint Zolo a maratonon J Ehhez viszont jobban kell hajtani mint eddig. Jó volt a ritmust, szinte végig előztem. Az is eszembe jutott, hogy a 2. körben kellene futnom egy félmaratoni pb-t, aztán hamar elhesegettem ezeket a gondolatokat. A célegyenesben láttam, hogy 1:35:20 körül volt az időm, ami azt jelentette, hogy kb. 1:34:20 körül tettem meg az első félmaratont. Ebből még bármi lehet.  Időközben Fridman feleségének Manónak ledobtam a pulzusmérő övemet. A 2. körre kiritkult a mezőny csak a maratonisták voltak. 22-25 körül éreztem valami holtpontfélét azaz elmélyülő kedvetlenséget, ami talán a ritkuló embertömegnek és a szemben levő alpesi hegyeknek volt köszönhető. hmmm. 25-26 kili környékén, hogy valami történjen, megettem a kezemben cipelt gélt. 1 km múlva el is kezdtem érezni a hatását, itt talán volt egy tempóváltás is, hirtelen begyűjtöttem pár ember, na ez a tempó 33 ig ki is tartott. Aztán jött az az állapot, hogy az eddigi erőfeszítéseknél több kell az ugyanolyan tempóhoz. Igaz továbbra is előztem, de kényelmi zónában futottam. Nagyjából úgy mintha egy szalagra rátennének, és majd levesznek valamikor… Tudtam hogy fridman sárga poloban van… amikor láttam sárga polos figurát akkor kicsit megnyomtam, befogtam, de nem ő volt… Meg tudtam számolni két ember előzött meg a 2. körben, azaz inkább csak visszaelőztekAztán jöttek a kilométerek, egy figyelmetlen rendőr kiengedett elém egy buszt, majdnem elcsaptam J . Na a lényeg hogy befutottam, a nettó időm 3:15:56 lett. Ami alapvetően nem rossz, de azt is tudom, hogy van benne még kiaknázatlan pár perc…

Hát ez történt, szuper verseny…

Nekem továbbra is korlátaim vannak, az egyik ,hogy nyújtani, a másik, hogy verseny után megmértem magam 82 kg. Mi lenne ha….

De ez majd tavasszal kiderül. J meg jön ez a vulkántúra csak nem kéne buknom még egy sört JB-vel…J