Na szóval. Tegnap este lementünk Miskolcra. Este sörözgettem meg ettem jócskán, így elég rosszul aludtam. Reggel kissé nyűgösen mentem Barcikára Judittal és a Hugommal. Judit a 50-esen, hugom a 17-esen én meg, hát ott volt Lúdtalp meg JB így Judit be is nevezett a 65-ösre. A fiúknak jeleztem, hogy kissé másnapos vagyok, ki vagyok száradva és majd meglátjuk mi lesz. Szerencsére megnyugtattak, hogy csak alapozás van így nem kell izgulnom. Gyakorlatilag mindent megfutottunk aDédestapolcsány utáni hegy lábáig, viszont ott bizony egy patak medrében kellett felfele mennünk. Pazar táj, egyre emeledő hólepel és egy túláradt patak kísért utunkon. Itt volt komoly gyaloglás, és ahogy emelkedtünk Bükkszentlélekre úgy nőtta hó is. A tetőn 20-25 centi lehetett. Öevénykő és onnan lecsorogtunk Tardonára jónéhány patakátkeléssel. Szerencsére egyszer sem... Azért útközben helyrejöttem, mondhatom élveztem is. A társaság is király volt és a Bükk felső rétegei is gyönyörűek voltak. Az igazi gondok 55 km után kezdődtek. Elég komoly sár volt helyenként szinte lehetetlen volt futni. Itt sajnos hó sem volt, ugyan végig havazott. Ennek ellenére  nagyon jól éreztem magam. JB kicsit elfáradt így a 61 km-től inkább sétáltunkegészen barcika lábáig, aztán a síkon a házakk látványára elkezdtem futni, innen már betalál egyedül is. 66 km után másfél kilire a céltól (épp robbantani készültem) előttem látok egy autót ami elakadt a sárban. papa-mama kisgyerekek a hátsóülésen, így gondoltam segítek. Okosan sárban nyárigumival :-)  Próbáltam tologatni, hoztam köveket, próbáltam kiékkelni a kerekeket...semmi, a kocsi megfeneklett a sárban. 10 perc macera után feladtam, mondtam inkább hívjanak autós segítséget, húzassa ki magát. Kicsit sajnáltam őket, de tehetetlen voltam. Aztán még dobtam egy sprintet, és beszaladtam a célba. 

 nagyon jó kis túra volt a terepviszonyok ellenére. Nehéz volt, hó sár, és ami igazán döbbenetes az őszi viharkárok a Bükkben. A turistaúton gyökerestől kifordult fák, így elég sokat kellett mászni rajtuk.

Kazincbarcikigaz nincs közel, de számomra érthetetlen, hogy miért hobb egy Téli Mátra vagy egy Gerecse.

Hibátlan szalagozás, nagyon kedves frissítőszemélyzet, szuper ellátás. Több helyen is volt tea, házizsíroskenyér, vajaskenyér, csoki.

Köszönöm a fiúknak a társaságot....Jó kis nap volt, most meg borozok!

És a legdurvább hazafele a péályán megálltam tankolni. előtte egy 140 kilós 2 m 10 centis orosz. (legyen Szergej) egyessével vette a cogiket, nem viccelek az eladócsajjal egyesével szedette le a dobozokat megnézte visszarakatta, így is vett minden dobozból egyet. Legalább 40 dobozt egy napos túrázás után 10 percig szivatott, és nem láttam a vásárlása végét...., aztán elmenta chipsekhez, az eladó meg áthívott a másik pénztárhoz. Én meg nem mertem beszólni... hogy futottam volna el?