P85
Mintegy 3 hetes cukor és kenyérmentes diéta (és közel 400 km) után ledobtam mintegy 4 kilót. A mérleg 75 kg-al kezdődött és a múlt heti két hosszú Kékezés (42-47 kili) is optimista kedvre derített a P85 előtt. Péntek este bedobtam egy nagyobb pizzát és reggel is ettem némi cukrosat, banán miegymást. Mi tagadás erősnek éreztem magam. A hét a gondolkodás jegyében telt, igaz futórajtra neveztem, de átnyergeltem gyalogosra. Erre 3 megalapozott okom volt. Javarészt ismeretlen táj, barátokkal együttfutás és nem vagyok annyira jó, hogy akceptáljam magam a terepfutók közé.
Reggel 8 órakkor egy félig megbeszélt, félig spontán szerveződésű 10-12 fős futóbrigáddal vágtunk neki a távnak. László Szilvi el, egy srác is megcélozta a 9 órát a 4 fős bolyunk ( B. Andi, Végh Ati, akibacsi és én) együtt haladtunk. A szénhidrát felment az agyamba így a tempoérzékem is elvesztettem, sokszor rám kellett szólni. Persze nyugtattam magam, hogy nem gyors testem kontroll alatt pulzusom 140-150 között mozgott. SC-vel még kerülgettük egymást a Kevélyen, aztán Akibacsi belecsapott egy 4:40 es lejtőbe. Komoly biztonságérzetem nem volt az avar és a csúszós kövek közepette. Talán ez volt a jellemző sorrend, a lejtőkön rendre lemaradtam, a síkon illetve emelkedőkön elől (inkább joggolva tipegtem) felfele. A jobb hajlítómat és derék tájt éreztem egy kellemtlen húzódást, kellemetlen volt a gyaloglás, meg amúgy is lassabban ment mint a többieknek. Aztán valahogy salikó is mellénk került Dömösig kísért is minket. Dömös fele nagyon szép volt az erdő, balra végig egy árok, és hát gyöngyörű környezet. Az avart óvatosan rugdostam. Dömösnél bedobtam egy gélt és egy vajaskenyeret. Dobogókőig majdnem végig gyalogoltunk, kicsit itt már esett, bár végig csodás volt a táj! Dobogókőnél levállt rólunk akibácsi és Attila céljukat elérték, így Andival mentünk tovább. Szokásos kép a lejtőn Andi elől, én loholok utána, emelkedőn rámszól hogy lassítsak, nagyjából így teltek a kilik. Misi vitte a csapatmunka oroszlánrészét Előzetes hasraütésszerű időtervnek megfelelően mindíg ott volt ahol kellett. Ő volt a depósunk, így kiemelt köszönet jár érte. Dobogókőnél egy isteni almáspite, ropika eszem-iszom 37 km és 4:40 körüli idő. A Kopár csárdánál utolértük a 9 órát megcélzó srácot, csatlakozott hozzánk pár kilire. Procaliberrel is összefutottunk, csatlakozott hozzánk jött velünk végig. Nagykovácsi előtt Andi ismét begyújtotta a rakétákat, csak arra emlékszem hogy elillant, aztán az aszfaltonén is beletettem egy 4:25-s kilit, hogy utolérjem. Okos! 66 km 8:15, a tervezett idő nél 15 percen belül, pecsétszerzés és egy nagyobb depó. 16.35 körül tovább is indultunk. Fejlámpa fel, 17 kor sötétedett. A jobb hajlító és vádli húzódás ellenére jól éreztem magam. Igaz a Fekete fejet és a Nagy Hárshegyet, János hegyet nem futottuk meg, de elég dinamikusan haladtunk. Makkosmária felé gurultunk a lejtőn, én itt mértem egy 5:04 es kilométer a sötétben, Anditól olyan 100 métert kaptam :-) A két húzósabb emelkedőn már gyalogoltunk aztán Budaörs fényei mozgásra sarkaltak 19:25 kor értünk be kissé fáradtan, de nagyon jó kedvel. 1-2 sör virsli 2 szendvics volt a levezetés. Tetszett a kitűző, a túra vezetése, de minenekelőtt a jó társaság. Külön öröm, hogy a kisebbik hugom 2. futótúráján vett részt (20 as táv) és remélem, hogy nem követ engem, marad az emberi távoknál :-)
Jó volt na, bár továbbra se tudok lejtőn és sötétben futni. Ez van! 135 lett átlagpulzus és egyszer megütöttem a 162-t is.