Van úgy, hogy a dolgok nem úgy jönnek össze. A szándék megvan. Délután 3-tól mentálisan már az esti 4*2000 méterre készültem. Csinovnyiki énemet hátrahagytam műszak után, majd a klaviatúrát mosolyogva eltoltam és indultam haza autóval, felvenni a futóénemet. Bringával az út cirka húsz perc.Gyakran járok bringával dolgozni, aznap nem így tettem. Részben a szigeti veszedelem, részben a Kiscelli utcai csőtörés akadályozta a hazajutásom. Meg is untam, egy óra totyorászás után, letettem a kocsit és hazasétáltam. Otthon először az órát kerestem majd a pulzusmérőövem. Felváltva. Miután az egyik keresését feladtam, váltottam a másikra. Aztán mind a kettő meglett. Átöltöztem és elindultam a kiszemelt II. kerületi pályára, részese lenni a felavatási szertartásnak. A 4*2000 méterre gondolok 2 perces pihenőkkel.
Éppen a Daubner cukrászdánál jártam, amikor is a fagyizó közegről jutott eszembe, hogy nem nyomja a mellkasom semmi. Hátra arc. Pulzus edzésről van szó, vissza a lakáshoz az övért. Szokásos 3 rétegű zárláncolat kinyit-becsuk, majd indulás vissza a rekortánra. Odaértem. Nagy meglepetésemre, a focipályán építési munkálatok zajlottak (talán a magasabb labdák miatt), így egy diszkrét szalag volt kifeszítve a pályára, majd mögötte földkupacok, azokon munkások. fejmagasságban egy betonpumpa csöves keresztezte a pályát. Résztáv itt? Csalódottan távoztam.
Akkor most hogyan tovább, először hazafele indultam, majd gondoltam akkor irány a sziget. Persze az úszó EB miatt, ha a belső úton futok számolnom kell a sűrű buszjárattal, külső íven pedig azért macerás tempós 2 km-t beletekerni a számlálóba. Azért valami csak lesz. Szokásos tetrisezés a Margit-hídon, szigetett tévesztett fiatalok, egyenszőke svéd szinkronúszók, napernyős esőre váró japán turisták keresztezték utam. Kissé szűkre méretezték, így az EB ideje alatt szigeti bejáratot a Margit-híd felől. Egyetlen előnye talán, hogy a bringó-hintó sem fér ki, meg talán annyi, hogy amíg kifele araszolgat a nép, a megtett 10 méter alatt, leküldök egy hamburgert sörrel, fagyival megrendeléssel fizetéssel együtt.
Jó 10 perc befele dodzsemezéstől elment a kedvem az egésztől. Balról megcsapott a gyros illata, majd szemből két futópajti mesélt a jól sikerült mai edzésről. 3 perc múlva jött oda a tesóm, hogy ráncos a homlokom, mi a baj, segíthet-e a problémámon-e egy sör. Nem ellenkeztem. Résztáv napolva.
Másnap Sanyosszal hosszan egyeztettük a résztáv módját, helyszínét. Abban kiegyeztünk, hogy Margitszigeti AC pálya. Ő a 8 percesekre esküdött, az edzője (Vajda Zsuzsi 3 darabot írt elő) Én a pulzuskontrollosban hittem mégpedig négyszer. Józsi jelezte, hogy ő bizony beszállna egyre a feeling kedvéért. Persze kiderült később, csak kameraállványnak jött. Misi elment inkább egy tempósabb körre. Bemelegítettünk, résztáv előtt pár repülő, majd óra nulláz, indít. Szépen mentük a tempót, talán picit gyorsan is. Az első adag végén lehervadt a mosoly Sanyosz szájáról. Jelezte, ő kint folytatja, én maradtam bent. Utóbb kiderült 600m után fejre állt.
Tesóm dokumentálta az első futásunk. Visszanézve valami borzasztó. Így kívülről még soha sem láttam magam. Gondoltam kicsit dramatizálom a helyzetet, valamint azt mondják, hogy az a jó, hogy ha minél többet vagyunk repülő fázisban annál jobban haladunk. Nos ennyit tudtam ebből a felvételből kihozni. Nemcsak lassú volt, lassúnak is tűnik, pedig belülről száguldásnak éreztem. Az is el tudom képzelni Sanyosz hogy érezte magát, annak idején fénykorában 3 percesen belüli átlaggal hozta a tízezret.
http://vimeo.com/14111477
Sanyosz miután kiszállt, én még 3 szor letudtam az adagom. Nem mondom, hogy az élvezeti értéke felért pl. egy SC (egy barátom) féle túróscsuszával kiegészítve 2 korsó belga sörrel, de talán ez kell. Az edzés nem mindig az élvezetről szól.
S végül is milyen időket futottál?