Kezdem azzal, hogy péntek este céges buli volt! Amolyan retro parti. Ilyenkor mindig kicsit ellazul a cég, amúgy is laza is iszunk eszünk, amennyi csak belénk fér. Olyan 5-6 Cuba Librét ihattam, többet nem bírtam, aztán éjfél körül hazamentem….
Reggel 4 kor kelés, negyed 6 kor már JB-t is felvettük és mentünk Miskolcra. A rajthelyen találkoztunk pár ismerőssel. Mindenesetre eltököltem az időt (technikai szünet öltözködés) és minden ismerős elindult. Judittal indultunk hát neki. Pár méter után azonban ő is elzavart, ne stresszeljem menjek a magam útjára. A műútról letérve nagy sár fogadott, így gondoltam itt az alkalom, hogy végre egyszer csak Bánkútig menjek. J
Persze rajt előtt nem ez volt a célom, hanem egy jó kis futás erőlködés nélkül. A múlt heti Börzsönyi elégedettséget nem akartam behalással lerombolni. Na meg az is volt a terv, hogy Misiékkel megyek, aztán majd csak lesz valahogy. Mindenesetre a 7:50 es rajt ellenére is terveztem, hogy délután 4 re beérek.
Ez volt a 3. Tortúrám. Az első csapatban 8:41 volt a második edzettség nélkül 9:05, mostani erőnlétemet ismerve a 8 óra körüli terv reális határaim tesztelése nélkül. Aztán a sár… na de mentem és kocogtam.
Ahogy emelkedett a szint úgy jöttek elő a havasabb részek. Mígnem Bükkszentkereszt előtt komoly hó volt, és hát mi tagadás el is felejtettem a Bánkúti kiszállást. Tetszett élveztem a futás is jól ment. Kényelmesen feljoggoltam a Bükkszentkereszthez.
Útközben utolértem Ricsit, aki jelezte Misiék is itt vannak a közelben. Találkoztam Bükkszenten Pirivel, váltottunk pár szót. Aztán az első pecsételőpont. Annyira rosszul nem jöhettem, mert Lupus is itt volt még. 1:13-ra értem fel. Aztán Misivel Gergővel megbeszéltük, hogy megvárjuk Ricsit is. Addig én elmentem egy komolyabb kétbetűsre a kocsmába. Megvártuk Ricsit és indultunk. Mivel munkanap volt, így hívogattak az ügyfeleim is , meg pont egy montit akarok venni, így volt némi telefonforgalmam. Addig a fiuk el, majd én utánuk. Bánkútig együtt haladtunk, időközben csapódott hozzánk egy srác, meg Gurdon Éviékkel is együtt mentünk. Pont valakivel megint telefonáltam, amikor elkavartunk kissé, beletettünk pár száz métert. Kicsit alulöltöztem, azaz mégse, de gyaloglásnál nem volt meg az a vérkeringésem, ami átmelegít, így egy kicsit fáztam, a kezem meg szétfagyott. Mindenestre haladtunk. A Sugaró az egyik kedvenc helyem. Gyönyörű fenyves vadregényes táj. Kicsit ki is szakít a hétköznapokból.
11:35 re értünk fel Bánkútra. Volt egy 10 perces teaivás kenyérevés. A tesóm is feljött kifejezte sajnálkozását, hoyg ő nem jött túrázni. Az esődzsekimet odaadtam neki, erre már úgyse lesz szükség, jó az idő. Aztán gondoltam elindulok így nehéz lesz világosba beérniInnét jó tempóba elkezdtem futni. A Garmin szerint 29 km-t, jöttem és még hátravan 36 km 4 órára. Hmmm. A Tarkő alján összefutottam a farkasékkel, így acsúcsra együtt gyalogoltunk fel. A kilátás egyszerűen fantasztikus innét. Egy fotót is készítettünk és gyorsan elbúcsúztam, kicsit kezdtem fázni, így indultam tovább. A meredek ereszkedés mentén elhagytam a hóhatárt, innét csak sár, hol járható, hol járhatatlan. Mindenesetre a Bükk mészkőhegységének köszönhetően sokkal jobb talajviszonyok voltak minta Bakonyban. Nagyon jól haladtam és kifejezetten élveztem a futást, lefele könnyebb is volt suhannom, az emelkedőket meg sikerült többnyire megkocognom. Tamás kútnál (142 rajtszám 13:02 kor) pont 40. lettem így kaptam egy narancsot J Megettem az emelkedőn, közben játszottam az órámmal, néztem a szintet, az útvonalat, aztán ráeszméltem, hogy nem jól jelölgettem ki az útvonalat. Ehh ezt még gyakorolnom kell. A várkúti pont előtt még beszéltem a tesómmal, aztán valószínű nem jól tettem vissza a zsebembe a telefonom, kieshetett, mert a célban már nem volt nálam. Várkútnál egy gyors italozás és usgyi tovább (14:40)Az utolsó 10 kilin, már a nagyobb emelkedőkön gyalogoltam, kicsit fáradtam is, no meg biztos voltam benne hogy du 4 óra előtt beérek. A szőlőhegyen való leereszkedés is simán ment, egyedül egy nagyon saras kaptatón küzdöttem a csúszkálással egy kicsit. A műútra kiérve pedig jó tempóba befutottam a célba. 25. helyre írták fel a nevem, ami várakozásomon felüli volt. 15:45 re értem be, azaz 4 óra kellett az utolsó 36 km-re.
A Túra remek volt, jó frissítés felfestés, szalagozás. Ami beárnyékolta az estém a telefonom elvesztése. Farkas csöndben elment vissza egy feltételezett helyre, hátha megtalálja, persze rögtön utánamentem. Hát ilyenkor nem nagyon tud szavakat találni az ember. Mindegy nem lett meg, máskor elővigyázatosabb leszek. És persze ide jövök máskor is.