Eljött az ősz, és ezzel együtt az "avarrugdodási" időszak. Nagyobb esély a bokaficamnak, a sz...ázós átfázásnak, és a reggeli indulás ellenére is a sötétedés utáni beérkezésnek.
És persze minden szépsége is ezzel együtt jár. Kevesebb folyadákot kell vinni a batyuba és az erdők lenyügöző sokszínűsége is feledteteti a hétköznapok fáradalmait.
Első megpróbáltatást a múlt heti Börzsönyi Lokomotiv 42 kiruccanása okozta. Janival és Baddival veselkedtünk neki a távnak. A reggeli erőtlen, lebeszélő hangvételű sms-em nem talált fülekre, így aggodalmas tekintettekkel vizslattam az eget, nemcsak a lakásból, hanem az autóból is. Menthetetlen volt a helyzet. Ebből bizony sz...-á ázás lesz. A brand new cipőm is kapott a jóból. A rajt után 1 kilivel már állt benne a víz Aztán már víz nem nagyon ment bele, mert kívülről leszigetelte sár. Amúgy futható útvonalra kitettem volna egy "Vigyázz csúszik" táblát. Mókás volt. Persze most sem vittem botot :-)Ennek ellenére nem estem. Egy spárgaközeli élményben azért volt részem. Fájt! Volt kevésbé csúszós rész is, a Csóványosra felfele. Lefele már csúszott. Két társammal végül kellemes hangultban beszélgetve letudtuk a távot az esőt és a napot. Amit eltoltam leginkább , azaz a kényelmi ingerküszöböm. 10 kili után már mindegy mi van :-) A végén még élveztem is. A szervezők, az amúgy nem túl népes túrát és hegyimaratont jó kis kajálással záratták. Elégedetten, teli hassal tértünk haza. Az idő mellesleg 6 óra körüli volt kávéházi mértéktartással, büfés teázgatással együttvéve. Pontosan annyival futottam többet, mint amit még reggel gondoltam az ablakban.
Aztán eltelt egy hét. A Less Nándor 60-at már jó rég kinéztem magamnak. No megállj csak a túra másik fantáztia neve. Ki az a Less Nándor?
1963 január 6-án született. Már iskolában a biológia felé fordult és tájékozódási futóként sportolt. Nem csaka biológia, hemnam a földrajz is érdekelte. Rengeteg helyen járt önerőből: Kelet Törökország, Pontuszi hegység, Himalája, Takla-Maka sivatag, Kína több tartiományában. Több külföldi, illetve hazai útikönyvet készített, illetve pubklikált: Lonely, Planet, Élet és Tudomány, Föld és ég, stb. 29 éves korábban kandidátusi címet szerzett. A Bükki Nemzeti Park 550 km2 területébő 400 km2 feldologozott és vegetációtérképet készített. Aztán... Ugandában 1993-ban, a Ruwenzori-hegységben elkapta a maláriát...még egy hónapot élt. Milyen kevés 30 év. És mennyire tartalamas és kalandos volt övé...
Na de a túra. A héten kitaláltam, hogy egy kicsitcsökkentek a súlyomon. Drasztikusabban leírva, no cukor, liszt. Furcsa dolgokat vettem magamaon észre a hét2. felében. Gyengülök. Sőt komoly hőhullámaim akadtakl pénteken. Aztán pénteken , már arra gondoltam, hogy francba az egésszel, alszom egész nap. Bizto, ami biztos 4 kor felkelek és akkor eldöntöm. A gyomrom fájt 4 kor is. Egy bíztató sms. A reggelit követően elindultam. A 16-osra jó leszek. Gyalog. 1 liter kamillateátiszogatva a kocsiba, elgondolkodtam, hogy jót teszek-e magammal ami most jön. Persze tudtam, hogy nem. Meszire jöttem, szívjak akkor nagyot.
A 7 órás rajt Cserépváralján nagyon hangulatos volt. Ja és a 60-ra neveztem. :-) A jól ismert arcok, és jópár hozzám közeli spottrárs. Nagyobb rajba kezdtük a mókát. A móka része 3 km-ig tartott. Bemelegedtem és gyengültem is. Gondoltam a visszafordulásra, de nem vitt rá a szívem. Kicsit még megyek. B. Andi, K. Levi és Lupus társaságában mentünk, kellemesen beszélgetve. Az erdei hangulkat, kaptárkövek, Dobi-rét, óóó Ódor vár. sorolhatnám, annyi számomra ismeretlen ámulatba ejtő helyen jártunk. 10 km-nél kidolgoztam a stratégiát. Még 10 km és onnan séta. Cél a teljesítés. 10 óra szintidő. Megérdemlem. :-) A síkon még úgy mentem is, de az emelkedőknél gyengültek a lábaim. Urs meg is jegyezte, hogy de szarul nézek ki. Én viszont kinéztem egy Szalamandrát, ahogy lassú mozgásával keresztezte utam. Védett állat, így nem vittem haza, de készítettem róla 1-2 képet. A nagyon megborulás esetére vittem magammal két banánt és két gélt. Vízből cudar lesz, így egy banánt elfogyasztottam. Útközben észrevettem egy sporttárson egy UTMB-s mellényt. Elcsevegtünk, hogy ő (220 km 17000 m szint) brutál csapatversenyen volt, sajna sikertelenül. Elött a húsz kili én meg még mozogtam. A frissítőasztal pazar kínálattal lakatták jól a népet, nekem meg a szemem. Gyorsan sarkonfordultam és inkább sétálva vártam meg a többieket. Andi mondta, hogy nem élvezi igazán, keresi a kiállópontot. Na de akkor én. És mentem és mentem. Leszakadva az emelkedőn a többiektől, a lejtőn és egyenesen meg loholva utánuk. A Három-kő és Tar kő látványa mindíg fantasztikus. Csodálatos ez a két hely. Igaz kissé párás volt a levegő, így a panoráma most nem volt az igazi. A pontőrök nagyon kedvesek és segítőkészek voltak. Nem találtam kivetnivalót egyszerűen. 1 csokit el is fogadtam Tőlük. Úgy éreztem mentálisan nagyon erős vagyok. Bár a fáradtság és szenvedés kiült az arcomra. Próbáltam tartani a lépést többiekkel, több kevesebb sikerrel. Igazán leírhatatlan folyamat mentvégig bennem. Végre egy olyan érzés, hogy ez most nem könnyű. A vége előtt 8 kilivel jó formán csak lejtő. Kivéve a Nyomóhegy. Nem tudom miből vagy hogy, de 4:40-5:00 kilikkel ment az utolsó pár kili. Igaz lefele, de ez számomra akkor is hihetetlen. A célban már vártak páran. Gondolatban mondtam nekik. tegyétek el a lapátokat. Ma nem temetünk. Majd máskor, addig fenjék a lapátaitok élét. Statisztika szempontjából 7:52 lett (60 km, 2100 m szint) a küzdelmes célidő. Mintegy 5100 kalória az órám szerint 2 banánnal, 2 kis csokival, meg némi izoval fedeztem.
Aztán 2 tányér bográcsgulyás helyrehozta a kedélyem. Carlosékkal, SC-vel kiegészülve beszélgettünk még vagy fél órát- Fantasztikus nap volt. És én meg nagyon büszke és boldog vagyok. Kaptam érmet, emléklapot, kitűzőt. Jártam lent és fent többször is. Nagyon sokáig fogok emlékezni. És talán egyszer jobb erőben ismét nekivágok.
Szaszácska majdnem mindent leírt, így nekem már nem kell beszámolót írnom :P...