Az UB fáradalmai után nagyjából szerdán eldöntöttük, hogy elmegyünk Veitschbe. Gondoltam hogy kellene egy hosszút futni amibe egy hegy is van, és ez a Veitsch-i dolog pont jókor jött. Nem vagyok ez a készülődős pali, így pének reggel munka előtt bedobáltam a kb. cuccokat és délután ki is mentünk négyesben. Kalandosan indultunk, mert se szállásunk se nevezésünk nem volt, majd ott lesz valami :-) Lett, lett szállás, vacsiztunk és a hűvös időben 1-2 sör után le is feküdtünk. egy erősebb 8 órás reggeli után 9 kor elindult a mezőny. Nagyonsok-sok magyar ismerőssel baráttal. Igazi meglepetés volt, sokan már több éve visszajártak ide.. Hogy miért? na erről majd később. Furcsa mód nem izgultam a rajt előtt, úgy tudtam a feléig emelkedik aztán majd lejt. Hát a frászt, ez is később derült ki. :-) Annyi előzetes tervem volt, hogy nem megyek 170 es pulzus fölé, be is állítottam az órát csipogóra. (egyszer sem csipogott) Szóval elindultunk, a derekamon kulacsöv, teletömve motyóval (párhuzamot vontam a Mátrabércel) 56 km emelkedő lejtő, 2200 m szint. Az első 6 km masszív emelkedő, lassan kényelmesen felkocogtam, aztán még emelkedő még, még :-) egy idő múlva a murvás út szűkült murvás ösvénnyé, aztán ösvény volt tele györekkel tűzdelve. Az első válrtóhely 18,5 km nél volt. viszonylag könnyedén túl voltam rajta 1:46-ot mutatott az óra. Nem voltam fáradt, és már megláttam a hegyet amit meg kell mászni. Vártam a küzdelemre. Addig még tempósabban megközelítettem, és egy két falat banán után kezdődött a gyaloglás. Hát meredek volt! A távolban kígyózó "hangyák" 3-4 km hosszan a csúcsig. Nem tudom mennyi ideig gyalogoltam..egyedül a combom jelzett hogy emelkedő van, nagyon szép panoráma, zöldelő sziklás táj, letekintvén pedig csöppnyi emberek és házak terültek el. 1800 m felett hűvös szél és szikrázó napsütés fogadott. Az úton jópár turista és turista-fotós szurkolt tapsolt, kattogtatott. A csúcson néhol havas szurdok és rengeteg kő, szikla. Na erre nem számítottam, számomra a futhatatlan kategóriát jelentette, ezért beletörődve sorsomba, inkább csak túráztam. Erőm kiváló, gyomrom is rendben, az emelkedőt is kipihentem, csak futni nem tudok ilyen talajon. a tetőn jó 20 perc séta aztán az ereszkedés sem okozott örömöt, megint szikla és kő. Nem is erölködtem, a gyors futókat előre engedtem... Aztán ahogy a viszony engedte, szépen leereszkedtem a 2. váltóhelyre, Judit meglepetésemre ott volt, odaadtam a szemüvegem és az övtáskám már nem kellett, gondoltam innentől már csak lett ez a 21,5 km. Na a fenét. Volt benne 3 izmosabb emelkedő is, amire nem számítottam. (persze itt gyalogoltam) Ahol a terep engedte futottam, de nagyon sok hegyen fákat gyökereket köveket kellett kerülgetnem.  Nagyon jól éreztem magam még a végén  is.  A vége előtt 5 km utolértem Misit, aki nem kedvelte a lejtőket , így  hátha öttel kezdődik... elkezdtem tolni a végét. saját mérés szerint 2 percel kicsúsztam, de sebaj, a célba 1 korsó sör hamar orvosolt :-)

Miért jó ez a verseny?

Mert érezni ezek szervezők nagyon nagy szeretettel vannak.

nem csak a rajtcsomag, a barátságos fogadtatás, hanem a frissítések gazdagsága és a személyzet fogadtatása is példaértékű. Rengeteg díjazás és 50-60 nivós tombolanyeremény okozott meglepetést -köztük egy magyar induló TREK montit- nyertt :-)

Szóval fantasztikus helyen, fantasztikus verseny élményét szívtam magamba. Igaz a pálya nem túl jól futható. Na de ne legyünk telhetetlenek :-)

Esti sörözés és vacsi után lefeküdtünk, másnap Viktor ötletétől vezérelve. Sétáljunk egy kicsit Mitnitz-ben elmentünk egy szurdokba. Szuper kis levezetés volt kb 5 óra combos kis túrát nyomtunk le kb 2900 lépcsőfokkal :-)

Gyönyörű volt!

N.