A téli időszak nagyon sok futónak a kilométergyűjtés időszaka. Úgy gondolják, a hideg időjárásban is élvezetes a mozgás, és ha gyorsan nem is, de egyenletes tempóban nagyon sokat lehet futni. Problémát csak a hol?, vagyis a megfelelő futóhely megválasztása okoz. Friss hóban futni nagyon jó, csak az átázott ruhadaraboktól nem mindig tudunk idejében megszabadulni. Mivel az erdei utakat nem igen takarítják le a hótól, maradnak a letisztított utak, vagyis: a beton. Ha ezen a kemény és rugalmatlan talajon hirtelen nagyon megemeljük a futóadagunk mennyiségét, lábszárunk elülső oldala közepén kellemetlenül érzékennyé válhat. Eleinte ez az érzés még csak zavaró, de ha tovább erőltetjük a mozgást, bizony minden lépésünk fájdalmassá válik. A fájdalom oka nagyon prózai. Úgy hívják: csonthártyagyulladás. (1. kép)
        A csonthártyagyulladást a legtöbb futó nem betegségnek, hanem valami szégyenletes fogyatékosságnak tartja, amire nem kell igazán figyelni, csak túl kell élni.

        Nagyon helytelen ez a szemlélet. A csonthártyagyulladás a szervezetnek egy figyelmeztető vészcsengője: valami nem az igazi, nincs harmónia a terhelésünk és a lábunk között.A téli futások alkalmával sokszor többet várunk el az alsóvégtag izmainktól (2/a, 2/b kép), mint amire képesek vagyunk. Nem melegítünk be gondosan, és az izmaink regenerálására sem fordítunk kellő időt és energiát. A túlterhelt izmok eredési vagy tapadási helyén a csonthártya gyakran ismétlődő kis húzásoknak lesz kitéve, ami először csak csonthártya izgalmat, majd - ha a terhelést nem csökkentjük - valódi csonthártyagyulladást eredményez. Mivel a csonthártya érző idegekkel bővel el van látva, természetes az irritált terület fájdalma. Az elhanyagolt, kezeletlen vagy további terhelésnek kitett lábon a gyulladás a csonthártyáról átterjedhet a csontállományt adó rétegekre is. Nemkívánatos további következmények a csontállomány felritkulása, esetleg csontelhalás. .

        A csonthártyagyulladással a túlsúlyos, lúdtalpas futótársak szoktak bajlódni nagyon gyakran. A túlsúly tovább fokozza a lapos talpak tartásában ugyancsak kimerült elülső, illetve hátulsó sípcsonti izmaink igénybevételét. Sajátos ok lehet még e két izom közötti IMBALANCE, vagyis ha a két izom közül az egyik sokkal nagyobb terhelést kap, mert a lábunkon valamilyen alaki hiba van, pl. túlontúl borított helyzetben tartjuk a lábfejet A téli betonfutások nem csak a sípcsonton, a sarokcsonton is okozhatnak kellemetlen elváltozásokat. Létrejöhet csonthártyaizgalom a gyakori kis ütődések következtében, ha a futó sarokcsontja és a kemény talaj túl nagy vehemenciával "csap össze". A túlterhelés, krónikus csonthártyagyulladás következménye lehet a sarokcsontunk hátsó vagy a talpi felszínén megjelenő csontkinövés, népies nevén sarkantyú. (3 .kép )

        A kezdődő csonthártyagyulladást hideg vizes borogatásokkal, jegeléssel, gyulladást gátló kenőcsökkel: Venoruton, Phenylbutazon, Dolo-Bene magunk is kezelhetjük. Kitűnő ellenszere a csonthártyagyulladásnak a jód! Természetesen nem lenyelni kell ezeket a szereket, hanem külsőleg alkalmazni. Vigyázat! Sokan allergiásak a jódra! Mielőtt az egész fájdalmas területet "besárgítanánk", próbaképpen csak egy kis bőrfelületet jódozzunk be. Csak akkor kenjünk be nagyobb területet, ha a kis területeken alkalmazott jód semmi panaszt nem okoz. Mindig várjuk meg, míg megszárad bőrünkön a jód, csak azután kezdjünk öltözködni, mert a ruhának nem tesz olyan jót, mint a fájdalmas sípcsontunknak.

        Ha a lábuk felépítése nem tökéletes (lúdtalp, harántsüllyedés, túlzottan kifelé, befelé fordított láb) mindenképpen keressenek fel orvost, mert panaszaik nem fognak addig elmúlni, míg ezeket az ún. alaki hibákat megfelelő betétekkel nem korrigálják. (4. kép)

        Télen a jó cipő még inkább fontos. Ne fussunk vékonytalpú, a sarokcsontot nem védő kemény sarkú cipőben. Ha olyan pechesek vagyunk, hogy a rossz terhelések sarkantyút okoztak, az érzékeny területet sarokemelővel teher- mentesíteni kell. Mivel az elváltozás nagyon sokféle alakú lehet, a sarokemelőkön a sarkantyúk helyének megfelelően kis nyílást kell vágni.

        A futók egyik kulcsízülete, a térdízület sok szempontból rendhagyó: a combcsont alsó része és a sípcsont felső része kapcsolódik össze ebben az ízületben. Az egymáson elmozduló csontvégeket az ún. ízületi felszíneket porcszövet borítja. Az ízületet alkotó combcsonton és sípcsonton kívül jelentős szerepe van a térdízület mozgásaiban, a térdízület tokjában, elől beágyazott térdkalács-csontnak is, melynek hátsó részét szintén porc borítja.
        A térdízület porcfelülete a kor előrehaladtával vagy a rossz terhelések, igénybevételek hatására kopik. Aki sokáig akar fájdalom nélkül futni, annak bizony oda kell figyelnie a térdízületi porcok védelmére. A túlzottan igénybevett térdek porcaiban elfajulások (degenerációk) jöhetnek létre, ezt az állapotot hívjuk a térdízület ARTHROSIS-ának. A már kialakult betegséget sajnos kevéssé tudjuk befolyásolni, ezért minden erőnkkel arra kell törekednünk, hogy megelőzzük ezt a nem kívánatos állapotot.

        A térdarthrosis jellegzetes velejárója az egyre erősödő fájdalom. Eleinte ébredés után olyan furcsának, merevnek, fáradtnak érezzük a térdünket. Nehezünkre esik felállni, megindulni. A betegség következő fázisa az ún. indítási fájdalom megjelenése. A járás, futás megkezdésekor kezd fájni a térdünk, majd azt vesszük észre, hogy a makacskodó "alkatrész" szépen, lassan bejáródik, s a továbbiakban már nem érzünk fájdalmat. A következő stádium, amikor kerülni kezdjük a lépcsőn járást, mert a fel- és lemenetel nehezünkre esik. Érdekes módon lefelé menni rosszabb. Ez sajnos azt is jelenti, hogy egyre nehezebben szállunk le a villamosról, buszról. Későbbi stádium, amikor a fájdalom már pihenő időnkben, éjszaka is jelentkezik.

        Ellentétben más sportártalmakkal, ha megnyomorgatjuk fájdalmas térdünket nem esik jól. Jellegzetes tünete a térdkalács porckopásának az ún. "hóropogás" tünet. Ha a térdkalácsunkat megnyomjuk, enyhe reszelést, recsegést észlelünk. Olyan érzésünk lesz, olyan hangokat hallunk, mint amikor egy frissen gyúrt hógolyót összenyomunk. Rosszabb a helyzetünk, ha a térdízület megduzzad, mert folyadék van benne, esetleg forró tapintású lesz vagy funkciójában zavarokat tapasztalunk. A porcállományban végbement kedvezőtlen elváltozások, sajnos ilyenkor már nem csak a porc szerkezetét változtatták meg kedvezőtlenül, hanem megváltozik a porcok összenyomhatósága, teherhordó képessége is. A porcok ilyen elváltozásait, mivel az izület egy egység, követi a többi izületi alkotórész: az izületi tok belső burka, szalagok, inak, a bursák begyulladása is. Zavarok keletkeznek a térdizület sima mozgását elősegítő izületi (Synovialis) folyadék képzésében is.
        Kezdetben csak a fájdalom szab határt mozgásainknak. Később a negatív anatómiai elváltozások növekedésével párhuzamosan, a rossz szerkezet lesz az oka mozgásaink beszűkülésének. Sokan a térdízület kisebb-nagyobb fájdalmait nem veszik komolyan. Egyfajta természetes kopás velejárójának tekintik. Valóban, az életkor előrehaladtával a regenerációs képességeink csökkennek, de a térdízületek porcainak lágyulása, kopása nem csak az időskor "privilégiuma". Sok fiatal, középkorú ember futólépéseit is megkeseríti. Nem szabad belenyugodni ebbe az állapotba. Először is meg kell találni a kiváltó okot. A betegség kialakulásának nagyon sok oka lehet. Öröklött csontfejlődési problémák, a pajzsmirigy elégtelen működése, cukorbetegség, köszvény, vibrációs ártalom, sok mikrotrauma, súlyfelesleg.
        Az alsó végtag alaki és statikai elváltozásainak felismerése a futók arthrosisos problémáinak megelőzésében és gyógyításában kulcsjelentőségű. A leggyakoribb alaki elváltozás az X-láb, O-láb, és az alsó végtagok hosszúságbeli különbsége. Nagyon fontos ezeknek az elváltozásoknak a korai felismerése, mert ezek az alaki elváltozások megbontják az ízületek szabályos statikáját. Megváltoznak terhelési vonalaink és ennek következtében változik negatívan a porcszerkezet.
                - O-lábunk van: ha a tükör előtt vigyázzban állva a belső bokanyúlványaink összeérnek, de a
                    térdeink között jelentős hézag van. Az O-lábú ember a külső lábszélén jár. Jól észlelhető
                    cipőin a sarok külső oldali kopása.
                - X-lába van annak, akinek vigyázz helyzetben a térdei összeérnek, de a bokái között
                    jelentős hézag tapasztalható.
                - Különbség van a két alsó végtagnak hosszúságában: ha tükör előtt állva a két
                    csípőcsontnak felső része vagy a térdkalácsunk felső része nem köthető
                    össze egy vízszintes vonallal.

        A térdízületi arthrosisok kialakulását ha már magunknál nem tudtuk megakadályozni, vigyázzunk másokra. Legyük őrzőangyalai környezetünknek. Ha gyanús lábú csemetét, tanítványt, sporttársat látunk, feltétlenül irányítsuk sportorvoshoz, orthoped szakorvoshoz. A kialakult degeneratív elváltozásokat ugyanis az orvostudomány jelenlegi állása szerint még nem tudjuk tökéletesen gyógyítani, de kialakulásukat az idejében korrigált lábelváltozások megelőzhetik. Azért mi se essünk kétségbe, mert "kis hibás karosszériánkat" nagyobb gondoskodással, jól megválasztott terheléssel, cipőkkel, különböző korrigáló betétekkel még futóképessé tehetjük. A térdízületi problémákkal küzdő sporttársak testsúlyproblémáit is meg kell oldani. Nem lehet túlsúlyunk!!! Ha már kialakult a térdarthrosisunk, az ízületi problémák romlását megakadályozhatjuk a CHONDROPROTECTIV szerekkel. Ezek nagy része valódi orvosság, de van porcvédő ún. táplálékkiegészítő anyag is közöttük. A porcvédő anyagok részben állati szervkivonatok: borjúporc, cápaporc, marha légcső- és tüdőkötőszövet kivonatok. Mások a porcot alkotó elemek kívülről bevihető részei: ilyenek a condriotinsulfát, különböző aminosavak pl.: L-Cystein, Arginin vagy szénhidrátok, vitaminok. Ezek az anyagok különböző kombinációkban segíthetik a porcok tápanyag- és energiaellátását, ezáltal a porc további leépülését megakadályozhatjuk. A chondroprotektív szereket kúraszerűen kell szedni. Hatásuk csak lassan, 4-8 hét alatt fejlődik ki, de a gyógyszerek abbahagyása után 1-2 hónapig is érvényesül. Szerencsére mellékhatásaik elhanyagolhatók. Mivel a nagyon előrehaladott porcelfajulásokat ezek a szerek kevésbé befolyásolják, nagyon fontos, hogy a kezdődő arthrosisos problémáknál minél előbb megkezdjük az ízületek védelmét ezekkel a szerekkel.