Ebben a hónapban ismét voltak biztató fejlemények, le is kopogom gyorsan.
A hónap nagy része még mindig a derékfájásom kúrálásával telt, nyolc alkalommal voltam gerinctornán. Emellett hatszor itthon is tornáztam, és ez azért nagy szó, mert erre nagyon nehezen szánom rá magam valami miatt. Pedig ha már egyszer elkezdtem, akkor többnyire szívesen csinálom, de nehezen kezdem el. Erre kitaláltam különböző trükköket, amit márciustól kipróbálok, kíváncsi vagyok, hogy működnek. A tapasztalatokról írok majd, legalábbis ha nem felejtem el.
17-én volt az utolsó gerinctornám, és úgy megörültem, hogy utána el is mentem rögtön futni. Annak nagyon örülök, hogy sem akkor, sem a későbbi alkalmak során futás közben nem fájt a derekam. Utána már kicsit igen, úgyhogy itt azért még van tennivaló, de legalább most már tudok futni. Háromszor futottam (plusz egyszer kipróbáltam a futópadot, de azt inkább nem számítom bele), összesen kb. 17 km jött össze, ami nem sok, de az eddigiekhez képest nem is kevés. A térdemet egyébként időnként kicsit érzem futás után, ennek nem örülök, de igyekszem inkább nem aszfalton futni, inkább kevesebb, mint több sikerrel.
Pár szót azért ejtenék a futópados futásról is. Kipróbáltam egy futópadot, de nagyon fura élmény volt. A mozgás is más jellegű volt, mint máskor, meg tényleg az élmény is. Gondolkodtam, hogy miben volt más, mint a normál futásaim, és arra jöttem rá, hogy nekem azért nem jött be annyira a futópad, mert normál esetben a futásomat bármikor meg tudom változtatni, meg meg is változik magától is: gyorsítok, lassítok, ahogy jól esik. A futópadon meg beállítottam egy tempót, és azt futottam, ha tetszett, ha nem, és annak ellenére, hogy nyilván közben is változtathattam a tempót, nem éreztem azt, hogy belőlem fakad a futás. A másik furcsa érzés az volt, hogy eddig még soha nem éreztem azt futás közben, hogy unom a futást, ezt pedig bizony untam kb. tíz perc után. Szóval összességében jó dolog a futópad, csak nem nekem találták ki :)
A hónap csúcspontja egyébként ma volt, a hónap utolsó napján. Egyrészt viszonylag korán (fél 8 körül) futottam egy jót, másrészt pedig kiderült számomra, hogy a Borvidék félmaratonon, amiről már teljesen lemondtam, nemcsak a 21+-os táv létezik, hanem rövidebbek is. Úgyhogy neveztem is gyorsan, méghozzá nem is a hét km-re, hanem a 16 km körüli távra. Kicsit ugyan vacilláltam, hogy nem lesz-e hosszú ez a táv nekem, de aztán úgy döntöttem, hogy jó lesz így. Ez tényleg kihívás, így aztán most van mire készülni, és ennek most nagyon örülök. Igyekszem ésszel készülni, hogy ne legyen újabb sérülés belőle.