Megint jó ideje nem írtam, de most már nem halogathatom, hiszen három hónap eltelt a legutóbbi visszapillantóm óta, és azért történtek dolgok.
Május közepén kaptam engedélyt arra, hogy újra fussak, méghozzá öt kiliket, legfeljebb hetente háromszor. Aztán gyorsan meg is ijedtem, mert újra fájt a térdem, pedig tényleg még magamhoz képest is nagyon lassan futottam. Ekkor azt csináltam, hogy egyrészt csökkentettem a távot, másrészt pedig, mivel észrevettem, hogy elsősorban az aszfaltos futások után fájdul meg a térdem, igyekszem minél kevesebbet aszfalton futni, és többet terepen, vagy legalább a szigeten a rekortán mellett. Amióta erre figyelek, nem éreztem térdfájást, legjobban a terepet bírja egyébként, akkor semmi gond nincs, a többinél néha egy kis sajgás van. Amit még észrevettem (nem volt nehéz), hogy a tempóm jóval lassabb, mint a kihagyás előtt volt. Persze, erre valamilyen szinten számítottam, a dokim is mondta, meg amikor a Terep 100-on beszélgettem Szamival, ő is azt mondta, hogy az nagyon fontos, hogy ezzel ne foglalkozzak. Szóval igyekszem ezzel nem foglalkozni. Júniusban egyébként az utolsó kontrollvizsgálatom is megvolt, mindent rendben találtak, így végleg zöld utat kaptam.
Azért hogy valamit számszerűsítsek, májusban öt alkalommal futottam, összesen 22,5 km-t, júniusban hatszor, akkor az összes táv kb. 24 kili volt, júliusban pedig hétszer mentem futni, összesen kicsit több mint 33 km-t tettem meg. (Mivel ma futottam, nem valószínű, hogy holnap ez változik.) Júliusban egyébként az első két hétben volt öt futásom, az már majdnem az a gyakoriság, mint a kihagyás előtt, utána meg nyaraltam, meleg volt, és lusta voltam :) A leghosszabb táv, amit idáig egyben futottam, hat kili volt. Mindhárom hónapban egy-egy alkalommal jutottam ki terepre. Ez nem sok, de több mint tavaly (akkor összesen egyszer voltam, igaz, rögtön január elsején egy Balboát futottam), úgyhogy mindenképpen pozitív változásnak tartom.
Ez persze meg is nehezíti a dolgomat, annyiban, hogy eddig a futás viszonylag egyszerű volt, felöltöztem, bemelegítettem, és az ajtó előtt elkezdtem futni. Most meg nem annyira egyszerű, illetve jobban teszem, ha nem egyszerűsítem le, mivel ha itthonról indulok, mondjuk a rakpart felé, az a legrosszabb a térdemnek.
A futás mellett mást is csinálok. Májusban és június elején viszonylag sokat bringáztam (kb. 240 km-t összesen), illetve igyekszem itthon tornázni. Ez most egyrészt erősítést és nyújtást jelent, másrészt meg kipróbáltam Egoscue gyakorlatait, mivel bőven volt problémám az ízületeimmel az elmúlt időben. Ezzel csak annyi a gond, hogy nagyon sok időt igényel, de ennél több időm sose lesz, mint most nyáron, úgyhogy rászánom. A térdfájás mellett a derekam szokott fájni, mondjuk amennyit a gép mellett ültem az elmúlt időben, nem is csoda, főleg ezt akarom rendbe tenni.
Előrepillantó
Most az a legfontosabb talán, hogy megoldjam, hogy eljussak olyan helyekre, ahol nem árt a térdemnek a futás. Ez elsősorban a terepet jelenti. Mondjuk jobban is szeretek ott futni, úgyhogy nemcsak a térdem védelme érdekében kellene ezt megoldani, hanem úgy az egész élmény miatt. Emellett pedig az, hogy újra rendszeresen fussak. Kicsit ellustultam a kihagyás alatt.
Tavaly, meg előtte sok versenyen vettem részt. Idén eddig egyre neveztem, méghozzá az Over Pilis Vertikálra, ami elvileg túraként van meghirdetve, gyakorlatilag inkább futásnak néz ki. Ez nyilván húzós lesz, de muszáj ott lennem, fontos, hogy vigyek egy követ Csanakról a hegymászók emlékére. Amúgy csak azért nem nyugtalanít nagyon ez a verseny, mert két óra elvileg a szintidő, az alatt csak felérek.
A másik, ami most látszik, hogy augusztus 10-én megint csak dilemmába kerülök, hova is menjek. Elígérkeztem a Suhanj 6-ra segítőnek, de Róka Koma éppen ma este ültetett bogarat a fülembe a Szelidi tó-futásról, ami egy aranyos rendezvénynek tűnik. Szívesebben mennék oda, végülis az elmúlt egy évben csak segítőként voltam futós rendezvényeken és versenyeken, most már ideje lenne futni is :) Csak még nem tudom, a legkisebb távra nevezzek-e (4 kili csak), vagy az eggyel nagyobbra (11,5 körül). De egyelőre afelé hajlok, hogy inkább óvatos leszek, és a kisebb távra nevezek.