2010 júliusa óta ez volt az első hónap, amikor nem futottam semennyit. Max. a járművek után.

Háromszor voltam úszni, ötször bringáztam, hatszor tornáztam, ez nagyrészt erősítést jelent, illetve a hónap közepe tájától talperősítő gyakorlatokat végzek, amikor eszembe jut. Az utolsó másfél hét viszont kimaradt, megfáztam, és nem volt erőm mozogni semmit.

Voltam orvosnál kontrollon, most már csak két ponton fájt a térdem azok közül, amit megnyomott, a lúdtalpamra pedig kaptam talpgyakorlatokat, meg írt fel lúdtalpbetétet, azt is megcsináltattam. Már tavaly nyáron kiderült, hogy lúdtalpam van, akkor csináltattam ugyan egy betétet, de nem hordtam, elsumákoltam a kérdést. Most igyekszem ezt is rendezni, hogy mire elkezdek újra futni, rendben legyen ez is.

Még egy valami: az órám, amit nagy nehezen megkaptam a nyáron (pont, mire lesérültem…), egyszer csak bedöglött. Pedig nem történt vele semmi, alig használtam, de egyszer csak elsötétült a kijelzője. Resetelni nem lehet, a pesti Garmin boltban nem tudtak segíteni, a Garmin honlapon sem segítenek, visszairányítanak a pesti bolthoz. Kiküldhetném az USA-ba ahhoz a céghez, akiken keresztül vettem, ők, ha minden igaz, segítenének a garanciát intézni (legalábbis gondolom, mert nálam semmi papír nincs az óráról). Csak már nem vagyok benne biztos, hogy szeretnék még több időt, még több energiát és pénzt beletenni ebbe az órába. Nem tudom, nem lenne-e jobb, ha elfogadnám, hogy ezt most bebuktam, ez most veszteség, és nem lenne-e jobb, ha inkább félretennék egy új órára, és vennék itthon egy órát…

Előrepillantó

Idén már nem futhatok, így maradnak az egyéb mozgások. Az úszást és a tornát-erősítést akarom folytatni, a talpgyakorlatokat is. Remélem, most minden olyan dolgot tudok tisztázni, ami problémát jelentett a futás során, gondolok itt elsősorban a térd- és lábfejproblémákra. A körmeim már rendbejöttek, mióta nem futhatok. Az orvos azt mondta, hogy januárban már – ha nem fáj a térdem – elkezdhetek rendesen edzeni, de csak olyan mozgást, ami során a saját súlyom még nem terheli a térdemet (bringa, úszás). Óvatosan megkérdeztem tőle, hogy szerinte májusban el tudok-e már menni egy versenyre, mert azért Szekszárdra jó lenne menni. Azt mondta, ha minden jól megy, igen. De ha nem, erőltetni nem fogom. Mert azért bennem is tisztulnak a dolgok a futással kapcsolatban.

Fura egy hónap volt ez.

Futni egyszer futottam, még a hónap elején 3,6 km-t, mert nem bírtam ellenállni a szép napsütésnek. És már ennyi után megfájdult a térdem; akkor értettem meg, hogy most nincs futás, amíg rendbe nem jön a térdem.

Eljutottam végre orvoshoz, kiderült, hogy az a gond, hogy elvékonyodott az üvegporc a térdemben. Az orvos meg is erősítette fenti következtetésemet: most egy darabig futás egyáltalán nincs, egyéb sportok lehetnek.

A bringát négyszer vettem elő ebben a hónapban, úszni háromszor voltam, ebből kétszer úszásoktatáson. Első alkalommal a mellúszást raktuk össze a légvétellel, második alkalommal meg a gyorsúszást kezdtük, mivel most a mellúszás sem ajánlott. Ezen kívül öt alkalommal tornáztam itthon, ez elsősorban erősítést jelent, pici nyújtással. Ez több mint amit eddig csináltam, de nem elég.

Még egy valami történt ebben a hónapban. Miután szóvá tettem, hogy egy bejegyzést eltüntettek két fészbuk-csoportból, elég nagy patália keveredett a DK Teamen belül, és azt gondolom, azon kívül is volt visszhangja a dolognak. A kimoderált bejegyzés hozzászólás formájában újra olvashatóvá vált a futótársak csoportban, a blogomon pedig normális hangvételű beszélgetés zajlott a témával kapcsolatban. A DK Teamből kiléptem, Gergő pedig besértődött. Mivel Moós Gergőt én még a pre-DKT időszakból ismerem, ez személyes veszteség is a számomra. (Ezt az utóbbi posztot ide az edzésonline-ra nem tettem fel, mert elfelejtettem, amikor meg eszembe jutott, már nem akartam feltenni.) Ennek ellenére, és ezzel együtt örülök, hogy megírtam azt a posztot, és így több mint két héttel később azt mondom, hogy valószínű ez a veszteség már korábbi volt, csak most vált nyilvánvalóvá.

Előrepillantó

Ami a személyes dolgaimat illeti, az úszást folytatom, és szeretnék többször megmozdulni itthon, erősíteni. Lehet, hogy az a gond, hogy ezt nem szeretem annyira, mint a futást, de már kigondoltam, hogy mit fogok csinálni, hogy mégis rendszeresebben végezzem. Egyébként szedem a porcerősítőt, és pihentetem a lábamat – és reménykedem abban, hogy javul majd.

Amúgy nagyon hiányzik a futás. Meg az, hogy lássam az őszt napról napra, hogy belefussak a télbe, érezzem, ahogy télszaga lesz a levegőnek. A futótársak is hiányoznak, az erdő is, a madarak is, meg a hegyek. Főleg a hegyek :(

Ami meg a DKTeames konfliktust illeti, remélem, hogy – ha lesz hatása, akkor – összességében pozitív hatása lesz ennek az egésznek. A DKTeam számára ez egy lehetőség lehet arra, hogy átgondoljanak és tisztázzanak dolgokat – ez tőlük függ; kívánom nekik, hogy sikerüljön ezt megtenniük, bár nagyon optimista nem vagyok ez ügyben. A DK Teamen kívül is sokakat megmozdított ez a dolog, kicsit lehetett beszélni olyasmi témákról, aminek a feszültsége már korábban is érezhető volt. Felmerült a beszélgetés során a futótársadalom megosztottsága, és van ezzel kapcsolatban egy olyan jelenség, ami azért aggodalommal tölt el. Egészen pontosan attól tartok, hogy ha így folytatódnak a dolgok, akkor előbb-utóbb állásfoglalásnak számít az, hogy egy versenyen vagy rendezvényen milyen pólót veszek fel – és nem a valamilyen jó ügy melletti állásfoglalásnak, hanem a valakikkel szembeni állásfoglalásnak. Nagyon nem szeretném azt, ha a futók között is megjelenne az a megosztott, ellenséges és frusztrált légkör, mint ami pl. a közéletet jellemzi ebben az országban (hoppá, bocsánat, nem politizálok). Remélem, nem lesz igazam, remélem, csak túlzottan pesszimista vagyok…