A múltkori 20 perc futás után két nap sántikálás kombó adta meg a végső lökést ahhoz, hogy akkor most már tényleg komolyan elkezdjek gondolkodni azon, hogy mivel tudnám kiváltani a futást, amíg nem lesz jobb a helyzet. Rrroka már többször mondta a nordic walkingot, és én is kezdtem belátni, hogy ez jó alternatíva lehet. Aztán Rrroka megkérdezte az edzőjüket, kit ajánlanak Pesten, és rá egy hétre pont volt egy tanfolyam, így hát el is mentem. (Köszönöm a segítséget Rrrokának is és az edzőjének is!)
A Margitszigeten volt, vasárnap délben, nagyon szép volt az idő. Ezt tudtam értékelni. Nagyon rég voltam egyébként a Margitszigeten, nem is emlékszem, mikor. Maga a tanfolyam három órás volt (három és fél), az első részben főleg a botról volt szó, utána jött az alapmozdulatok megtanulása és a gyakorlás. Először nagyon furcsa volt, főleg amikor csak az egyik kezemben volt bot, féloldalasnak éreztem magam. Aztán amikor már mindkét botot használtuk, az jobb volt érzésre. Az utolsó kb. fél órában már mindenki mehetett a saját tempójában, ezt nagyon élveztem, bár volt egy olyan érzésem, hogy a jó tempós gyaloglásban azért a technika nem biztos, hogy megvalósul.
A mozgásforma próbája másnap jött el, merthogy ugye futás után is inkább másnap szokott előjönni a fájdalom. Most nem volt semmi ilyen, úgyhogy hurrá, úgy néz ki, ez jó lesz! Úgyhogy a tanfolyam utáni pénteken vettem is egy botot (csak fekete volt az üzletben a méretemben, de nem baj, legalább nem kellett fél óráig azon gondolkodnom, hogy a pirosat vagy a kéket vegyem-e meg), aztán most vasárnap elmentem edzésre.
A Hármashatárhegyen voltunk. A legrosszabb az egészben az odaút volt, járműveken szerintem összesen ha negyed órát töltök, mégis legalább 50 percig tart az egész, ami önmagában sem nagyon kellemes, úgy meg pláne nem, hogy majdnem elkéstem. Aztán úgy voltam vele, hogy ha el is kések, akkor megyek magamtól. De végül odaértem. Egészen a kezdésig azt gondoltam, hogy azért elég jó alapkondim van, de kiderült, hogy mégsem, nekem elég gyors volt a csoport tempója ahhoz, hogy még arra is figyeljek, hogy a bottal mit csinálok. De kaptam segítséget az edzőtől gyakorlatilag az egész edzés alatt, úgyhogy végülis rendben volt a dolog. Azért voltak fura dolgok, mikor majdnem elbotlottam a botban, meg nem fértem a szűk ösvényen, de ezek azt hiszem, a tanulási folyamat velejárói. Az is érdekes volt, hogy most sokkal jobban éreztem, hogy mikor milyen földön haladok, mint amikor futottam errefelé. Az edzés kb. két és fél óráig tartott, ez alatt picit több mint tíz kilométert mentünk. Érdekes volt, hogy az átlagpulzusom 110 lett viszont a maximum felkúszott 162-re, amin azért meglepődtem. Az órám alapján elégettem 1066 kilokalóriát, ami szerintem túlzás, már csak azért is, mert az órában még a régi testsúlyom van beállítva, és azóta fogytam pár kilót.
És akkor ismét kíváncsi voltam, hogy másnap tudok-e mozogni. Jelentem, tudok, csak egy kis izomláz van a combomban és a vállamban, de semmilyen fájdalom nem jelentkezett. Most már csak azt kell kitalálnom, hogy hova tudok eljutni hetente többször edzeni.
Klassz!
Az utolsó mondatodra: gyalogolni aztán tényleg bárhol lehet, hogy botal és tempósan az már mindegy :) Hajrá!