Mostanában elég meleg van, úgyhogy – nagyon-nagyon hosszú idő után először – elmentem strandra, pláne, hogy a Dagály fürdő volt olyan kedves és az árvízben segítőknek felajánlott egy ingyenes belépőt. Így hát a következőket figyeltem meg:
1. Ma nagyon bátor voltam, először mertem nem a fal melletti sávban (vagy mi az) úszni mély vízben :P Ráadásul most már rendes mellúszással.
2. Az előzővel összefüggésben szintén először éreztem magam a vízben teljesen biztonságban úgy, hogy tudtam, hogy nem ér le a lábam.
3. A gyorsúszás is egész jól megy – mindaddig, amíg nem kell levegőt vennem.
Ezek voltak tehát a mai nap tapasztalatai. Ha minden igaz, szombaton a Szelidi-tóban lesz alkalmam újabb tapasztalatokat gyűjteni :) (Tényleg, miért írják vajon kötőjellel ennek a tónak a nevét? Én intuitíven biztos nem így írnám.)
Gratu a biztonságos úszáshoz, ez az első lépés ahhoz, hogy élvezze is az ember.
Jó is az a levegőmentes gyors, a ceteknek megy 90 percig is. :)))
A tavak, szigetek, földrajzi helyek nevét pedig akkor írjuk kötőjel nélkül, illetve vele, ha önmagában a tulajdonnevük is használható, vagy nem a beazonosításra. Pl a Balatonról mindenki tudja, hogy tóra gondolsz, de Szelidiről még nem feltétlenül hallott az ország lakosságának a java.