Nézzük, milyen volt a 2012-es év a futás szempontjából.
Futás
Számokban: összesen 666,29 km-t futottam, ennek nagy részét, kb. 637 km-t az év első hét hónapjában. Terepre egyszer mentem ki, rögtön január elsején futottam egy Balboát. Szintes futásom kb. 110 km volt, az év első öt hónapjában. Az év utolsó öt hónapja részben, ebből az utolsó két hónap teljesen kimaradt a futás szempontjából, térdproblémák miatt.
Az év tehát nagyjából két részre osztható, és azt hiszem, mindkettőnek megvannak a maga tanulságai. Az év első felében rendszeresen futottam, ha maradt is ki egy-egy hét, az elsősorban megfázás miatt volt. A fő versenyem a Borvidék félmaraton volt, és úgy érzem, hogy arra sikerült is jól felkészülni, rendszeres és változatos futásokkal, és végül maga a verseny is jól sikerült, jól beosztottam az energiámat és élveztem a futást. Emellett tavasszal futottam még négy másik félmaratont, merthogy 2012-re azt terveztem, hogy ezzel a távval barátkozom. Ezek közül a bécsi félmaraton emlékezetes, elsősorban azért, mert anyu és a tesóm is kinn voltak szurkolni, meg még a debreceni, főleg a társaság miatt. Így utólag viszont azt mondom, hogy túlvállaltam magam a tavaszra, a felkészültségem nem volt még elég ahhoz, hogy kb. két hónap alatt öt félmaratont fussak. Azt gondolom, hogy részben ez ütött vissza aztán a térdfájásban – mint kb. két hónap utánajárás után kiderült, az üvegporc kopott meg a térdemben. Ezért aztán október eleje óta nem futok, szedem a porcerősítőt, meg elfogadtam végre azt is, hogy a lúdtalppal is kéne valamit csinálni, ezért aztán megcsináltattam és (utcára) hordom a betétet (itthon is kéne elvileg, de itthon nem hordom). Úgy tűnik, jobb lesz, ha az eddiginél türelmesebb leszek a futással kapcsolatban.
Az év során voltam pár rendezvényen segítőként: a Terep 100 volt az egyik, a Suhanj! hat órás futása a másik, és a decemberi pásztói örömfutás a harmadik. Mindegyik különleges élmény volt, mindegyik más miatt. Akartam menni a Spar-maratonra is, hogy megnézzem, hogy milyen egy BSI-rendezvény a másik oldalról, de ez nem jött össze.
Ami a futás társasági oldalát illeti, érdekesen alakult. Tavaly év vége felé már kicsit túl sok volt nekem a közösségi futás, úgyhogy ebből visszavettem egy kicsit, de megvolt a futótársaknak az a köre, akik fontosak, és akikre tudom, hogy számíthatok. Ez a kör ma is megvan, de októberben szűkült egy kicsit: a volt csapattársam, Gergő köré szerveződött DK Team-mel kerültünk válaszútra; ők amarra mentek, én meg emerre.
FRISSÍTÉS (2013. 01. 02. 20.20.) Elfelejtettem, hogy idén volt egy többrészes óramizéria, amikor is rendeltem egy Garmint Angliából, aztán egy másikat az USA-ból. Utóbbi ide is ért néhány hónap alatt, pont, mire már nem tudtam futni. De tévedtem, amikor azt gondoltam, hogy ennyi volt a gond az órával: októberben egyik napról a másikra megkukult, reszetelni nem lehetett, úgyhogy december elején visszaküldtem az USA-ba a cégnek, akiken keresztül vettem, hogy intézzék a garanciát. Kíváncsi vagyok, mi lesz belőle.
A futással kapcsolatban néhány dolgot sikerült megvalósítanom ebben az évben, néhányat viszont nem. Ami sikerült, az a fő versenyemre való felkészülés és maga a verseny; minden előzetes kétely ellenére (magamhoz képest) rendszerezett volt a készülésem, voltak szintes futások, imádtam a gellérthegyi futásokat, meg a szekszárdi hegyeket, a tavaszi napsütést, és mindent. Az volt az év legjobb időszaka a futás szempontjából. Szintén sikerült egy kicsit gyorsulnom, legalábbis volt egy olyan időszaka az évnek – aztán hogy ebből mi marad, amikor újrakezdem a futást, azt nem tudom.
Ami nem sikerült, az elsősorban az, hogy komolyabb sérülés nélkül teljen az év – remélem, ez elég lecke volt ahhoz, hogy türelmesebben kezdjem majd újra, ha eljön az ideje. Ezen kívül nem futottam terepen annyit, amennyit szerettem volna. Tudom, hogy ez részben kifogás, de macerás kijutnom a budai hegyekbe, pedig légvonalban közel vannak, de volt, hogy tömegközlekedéssel másfél óra alatt értem ki :( Pedig azt hiszem, ez az én igazi világom, szóval ha újra futhatok, ezt valahogy meg akarom oldani.
Egyéb sportok
Az is célom volt erre az évre, hogy a futás mellett egyéb sportok is legyenek. Ezt a célomat félig sikerült megvalósítanom, félig nem. Idén visszamentem úszni, sőt év végén, amikor már nem futhattam, elkezdtem úszni tanulni is. Ez régi adósság volt önmagammal szemben. Az úszásról külön még nem írtam, de majd fogok. A mellúszással az volt a gondom, hogy csak úgy tudtam úszni, hogy kinn volt a fejem a vízből – ezt egy alkalom alatt helyre tette az úszásoktatóm, és ezt már rendes medencében is csináltam (amíg erről is le nem tiltott az orvosom :(). Aztán elkezdtem a gyorsúszást tanulni, meg a hátúszással is foglalkoztunk egyszer. Jelenleg ott tartok, hogy a gyorsúszásnál a levegővétel az, ami a legnagyobb gondot okozza, de időnként már az is megy, meg van valamiféle fílingje a gyorsúszásnak, amit néha már elkapok – persze egyelőre még csak kis vízben. A hátúszás meg a pihenés szokott lenni, ha elmegyek gyakorolni. Az úszással kapcsolatban összességében azt mondom, hogy előrelépés történt. 2012-ben összesen 13 alkalommal úsztam, ebből 11 alkalom október óta volt.
Amit szintén sikerült idén megtennem, szintén nagyon hosszú halogatás után, az az volt, hogy márciusban elkezdtem bringán közlekedni. 42 nap ültem biciklire az évben.
Amiben szeretnék nagyobb rendszerességet behozni az életembe, az a torna, pontosabban a különböző erősítések, nyújtások, illetve a talpamra gyógytorna sem ártana. Ezeket hébe-hóba csináltam, augusztusban és október-novemberben viszonylag rendszeresen, de itt azért még van mit javítani a rendszerességen.
Előrepillantó
Egyelőre olyan nagyon nem tudok előrepillantani, mert elsősorban attól függ, hogy hogy alakul a futás meg a többi sport, hogy az egészségemmel minden rendben lesz-e. Ha minden rendben lesz, akkor már belátható időn belül újra elkezdhetek állóképességi edzéseket végezni (kerékpárt és úszást – futást egyelőre valószínűleg még nem), a többit még nem tudom. Ezért aztán versenyekre se nagyon tudok előre gondolni – jó lenne ott lenni Szekszárdon meg az UB-n, bár előbbi pont a Terep 100-zal lesz egy napon, amire viszont segítőként szeretnék menni… Ennek nem örülök nagyon, de remélem, ez lesz jövőre a legnagyobb bajom :)
Azt viszont tudom, hogy a futást gyakorlatilag újra kell kezdenem az alapoktól. Igyekszem tartósabb alapokat lerakni, és türelmesebben haladni.
Szerintem nem kell az alapoktól újrakezdeni, hiszen biciklizni sem felejt el az ember, pár hét és ugyanott leszel, mint a sérülés előtt!
Kivánom, hogy így legyen!
Mint ahogy azt is kivánom, hogy sok-sok futás legyen jövőre-sérülésmentesen! Meg más sport is teljesen bejöjön, napi szintre!