Most, hogy a sporttársak segítségével kijöttem minden bugyrok legmélyebbikéből, az önsajnálatból, ma újra bringára ültem. (Köszönöm mindenkinek!) Rövidet mentem, oda-vissza nem volt egész öt km, de már ez elég volt ahhoz, hogy felidéződjön egy szöveg, amit még nyáron, a budai rakparton bringázva találtam ki a Hej, rozmaring dallamára. Lehet, hogy nem a legjobb, de arra tökéletes volt, hogy akkor éppen a frusztrációmat átalakítsam. Odáig amúgy még nem jutottam el, hogy hangosan is elénekeljem, ha olyan a helyzet, mert utoljára Kispál koncerteken énekeltem, és akkor kb. mindegy volt, hogyan, de lehet, hogy eljön majd az a pillanat is. Ja, a szöveg amúgy így szól:
Bicikliút, bringaút,
Hagyd szabadon, légy szíves.
Ha nem hagyod, elütlek,
és rossz lesz mindkettőnknek.
Persze, végül nem így végződött az eset. Még egyszer sem.
Ugyanerre a dallamra és ugyanezzel a kezdettel amúgy a biciklis közlekedés több helyzete is leírható.
Bicikliút, bringaút
Hopp, na most meg vége lett,
Hát most akkor mit tegyek,
Tekerek, ahol lehet.
Bicikliút, bringaút,
ha lenne, de jó lenne.
Nincs, hát itten (FRISSÍTÉS, 2012. 10.03., 22:53:) úton tekerek,
éber vagyok, s remélek.
Tökéletesen lehetett énekelve olvasni, szuper! :-)
És pont ezekért nem ülök én se bringára, főleg gyerkőccel sajnos :-( Pedig jó lenne...