Úgy volt, hogy ma megyek Dunakeszire, Yours Truly-t futni sokakkal együtt. Körözgetős rendezvény volt, így hát az volt az eredeti tervem, ami a Hungaroringes futásnál is: futok, ameddig lehet, meg ameddig tudok. Nem volt cél a 25 km teljesítése; eddig 21 a leghosszabb – de nem is zártam ki, hogy sikerülhet, végülis nem sokkal több, mint az eddigi leghosszabb.

Aztán nem így alakult. Tegnap elkezdett kaparni a torkom, hőemelkedésem volt, gondoltam, fele sem tréfa, meglátjuk, mi lesz reggelre. Az lett, hogy éjszaka 3-kor felébredtem, aztán… nem vacsoráztam meg nem is reggeliztem, hanem … éjjeliztem? Na mindegy, szóval mivel éhes voltam, ettem valamit. Reggel meg nem bírtam felkelni, lázam nem volt, de gyenge voltam. Úgyhogy 9 körül keltem fel, ami nálam ritkaság – nem sokkal korábban, hogy indult volna a vonatom Dunakeszire.

Viszont miután megcsináltam egy kis munkát (ennyit arról, hogy hétvégén nem dolgozom…), kedvem támadt futni, és mivel nem éreztem semmi olyat, ami ezt kizárta volna, felöltöztem és mentem. Dél után nem sokkal indultam, sütött a nap. Igyekeztem a napon futni, és elég sokszor sikerült is. A rakparton futottam, gondoltam, futok egy szokásos 5 kilis kört, esetleg megtoldva egy kicsivel, hogy 7 legyen, mint a múltkor. Aztán a Margit hídnál nem fordultam vissza, hanem futottam tovább, el a Kossuth téren, a Lánchídig. Lánchídon át Budára, kicsit a Fő utcán, aztán a rakparton, fel, nemcsak a Margit hídig, hanem tovább is. Helyenként nem volt magától értetődő, merre is lehet futni, futottam, amerre vitt az út. Egy felüljárón is átfutottam, gondoltam, legalább van egy kis szint. Az Árpád híd előtt volt a legnehezebb járható utat találni, talán azért, mert a rakparton akartam maradni. Azért sikerült, fel a hídra, aztán a szigetnél lekanyarodtam, és a hídra felvezető utat megfutottam egyszer, hogy legyen még egy kis szint. Gondoltam rá, hogy többször is megfutom, de kicsit fájt a bokám (elfelejtettem rögzítőt felvenni), így aztán ejtettem az ötletet. Amikor leértem az Árpád hídról, még mindig nem akartam egyenesen hazajönni, így beletettem még egy kunkort a Dagály utca felé, aztán a Váci úton már hazafutottam.

A futást könnyűnek éreztem, és nagyon jól esett. Észrevettem, hogy önkéntelenül is inkább az orromon veszem a levegőt, ennek örültem, mert nem ahhoz vagyok szokva. Kicsit ugyan aggódtam, hogy most vajon ezzel jót teszek-e, hogy megfázásszerű tünetek után ekkorát futok, de aztán úgy voltam vele, hogy majd meglátjuk. Nem fáztam, csak egy kicsit a végén a mellkasom, pedig nem sportmelltartó volt rajtam, mert az, ha hidegben futok, és egyszer beleizzadok, utána olyan, mintha egy hideg abroncs lenne a mellkasomon. Pedig speciálisan futásra tervezett melltartó, legalábbis ezt írták róla, nem is értem, ez hogy lehet…

És az adatok: az egész táv 13,5 kili lett, 1:36:32 alatt futottam (7:09), minimum pulzus 89, maximum 164, átlag 152, és állítólag 1217 kcal-t égettem el. Jóleső futás volt, remélem, rosszul eső következményei sem lesznek.