Csapatmunka Vegyesben

Judit 
A pénteki Tihanyi rajt előtt kb. 1 órával, amikor kísértük Jocót a rajthoz, már azt ecseteltem Ildikónak, hogy milyen beszámolót fogunk majd írni. Aztán ezen vihogtunk még hármasban egy picit Edittel együtt, hogy még egy futólépést nem tettünk a Balcsi körül, de már a beszámoló a téma. Úgy képzeltem, hogy az is legyen csapatmunka, valaki megírja, a többiek meg kommentelik. Na, majdnem megvalósult. Edit megírta, én kommentelem, a többiek meg majd elolvassák. ;-) Igazi csapatmunka, “Vegyesen”. 

Edit 
Az úgy kezdődött, hogy Jutka be volt sózva, kitalálta, hogy nevezni kell, mert tavaly is milyen klassz buli volt. Tehát valamikor a télen neveztünk, mert még olcsóbb. Ötösben, 40 körül jut mindenkinek. 

Judit 
…és micsoda jó döntésnek bizonyult… Amúgy most is be vagyok sózva, már a jövő évit tervezem :-) 

Edit 
Zoli kötötte az ebet a karóhoz, hogy neki egyben kell a negyven, Ildikó ingatta a fejét, hogy "énnemtudom, de egyben biztos nem", Jutka csak az első szakaszról áradozott, Jocó állította, hogy 5km-re van kalibrálva-hahaha. Én tudtam, hogy egyben nem akarom, nem akarok a senki földjén behalni, de esetleg ha egész télen rendesen futok 2x20-ban meglehet. 
Minden téli edzésnél eszembe jutott a Balcsi, próbáltam elképzelni, persze nem sok sikerrel. 
A sárvári 12órás váltó nagy lökést adott, nagyon élveztem és kezdtem elhinni, hogy van élet egy hosszabb futás után is. Sárvárra a félmaratonra és Keszthelyre is azzal a céllal mentem, hogy legyen hosszú futásom, mert edzésként, egyedül lusta vagyok ilyen hosszút menni. 
Jutka pulzuskontrollos edzésterve szuperul haladt egészen a verseny előtti hónapig, amikoris az achillese megunta a szolgálatot, kicsit később Jocó lába is rendetlenkedni kezdett egy meccs után. Zoli dereka az otthoni festés után állt be. Mi Ildikóval álltuk a sarat testileg, de mi voltunk a leghitetlenebbek... 

Judit 
Itt már megfordult a fejemben, hogy csapatnevet kellene változtatni. “Kanizsai Futóklub Hikomat”. .. Három testileg kissé megzuhant és kettő futásügyi képességeit illetően bátorságban és képzelőerőben retardált sportmániákus. 
Mondjuk én totálisan magam alatt voltam, amikor már 4 hete hanyagoltam a futócipőimet. Persze próbálgattam pár naponta, hogy mennyire megy a futás, de nem ment. A 3 kerekűvel bicikliző totyogó kisgyerekek, a frissen műtött töröttlábúak és a sánta kutyák is megelőztek, ha futni akartam. 
De én kivártam utolsó pillanatig, és nem mondtam le. Terveztem, a többiekkel egyeztettünk. 

Edit 
Verseny előtti héten egyeztetés. Jutka kész színes táblázattal érkezett, amin minden fel volt tüntetve: sorrend, beosztás, frissítő pontok, km-ek, GPS koordináták, sacc idők. Nagyjából egyet értettünk, Zoli is belement a 2x20-ba, persze le lett kenyerezve, kapott még 5 bónusz kilométert. Pár sör mellett nagy lett az egyetértés, jól sikerült a ráhangolódás. Megbeszéltük a csomagfelvételt, a bringás kíséretet. Maradt még pár nyitott kérdés, de az is tisztázódott az utolsó héten . 
Szombat reggel Ildikó, Jocó és én elindultunk B.máriára Jutkáékért, akik már előző este kivitték a kerékpárt a nyaralójukba. Bundáskenyérrel (Judit - Mivel mással? Zoli tuti verseny előtti energiafeltöltő módszere: BUNDÁSKENYÉR!!!!) és a rajtcsomagokkal vártak bennünket. Telepakoltuk a kombink csomagtartóját : 3 hűtőtáska, rengeteg sporttáska, gyümölcs, szendvicsek, több szatyor futócipő, krémek, dzsekik, kütyük...(nem csodálkoztam volna ha az egyik ponton halott ruszki katona bukkan elő valahonnan:)) és irány Tihany. 
Az úton Jutka folyamatosan stresszelt bennünket, hogy itt éppen ki fog futni és ez milyen szép és hosszú, bár azt is hozzátette, hogy kocsiból mindig hosszabbnak tűnik...köszi :)) 

Judit 
Stresszeltelek?? :o) Én azt bíztatásnak szántam, hogy már előre örüljetek, és várjátok epekedve a szép hosszú egyeneseket :-) 

Edit 
Tihanyban hatalmas szél fogadott bennünket. A bozótos után irány a rajt, Jocó készült a futásra. Mi lányok, hárman szereltük fel a rajtszámát, felváltva térdeltünk előtte...itt kezdtünk hangolódni az egész napos röhögésre.

Egy kis UB fíling szippantás és nézelődés után fél12 körül elbúcsúztunk Jocótól, mert nem akartunk a tömeggel kivergődni Tihanyból. Magára hagytuk első futónkat, hadd hangolódjon a futásra, mi pedig célba vettük Dörgicsét. 

Judit 
Éééés, végre vettem egy UB-s rajtszámtartó gumit. És Zoli is vett. Meg Edit, Ildikó és Jocó :-) Már annyira régóta vágytam egy ilyenre. Fel is tettem rögtön a derekamra, mert UB-s. Rá van ám írva! Imádom ;-) 

Edit 
Elsők közt értünk oda. Várakozó álláspontra helyezkedtünk, előkerült a csomagtartóból a piknik pléd, a kávé, a naptej. Szépen kisütött a nap és mi sajnáltuk Jocót, hogy milyen nehéz lehet neki az emelkedőkön. Közben befutott a másik két csapat is, nagyon örültünk egymásnak! Lassan dugó alakult ki a szűk úton és kezdtek érkezni az első futók. Zoli már rendesen be volt sózva, mi pedig figyeltük a zöld pólókat és egyszer csak felbukkant a mi zöld pólósunk :)) Eléggé megfáradva, de lendületesen robogott be. Dugókázás, ölelés, hajrá és Zoli el. Jocó gyorsan frissített, öltözött és már indultunk is tovább Nemesgulácsra. Zolinak sem tudtunk út közben szurkolni, mert az autóút nem a futók mellett vezetett. Mi kaptunk egy kis esőt az autóban és azonnal Zolira gondoltunk, hogy vajon ő is ázik-e. A frissítők környékén több helyen is alig lehetett áthaladni, olyan kocsisor torlódott fel. Ez elég kellemetlen volt, főleg a futóknak. Nemesgulácsra érve Ildikó már elcsendesedett, készült a futásra. Én még mindig piknik hangulatban voltam, Jutka kezdett türelmetlen lenni Zoli miatt, Jocó próbált valahogy pihengetni. 

Judit 
Izgultam Zoliért, persze, sőt, egészen rá voltam hangolódva a futására. Tavaly ez a szakasz volt az enyém, nagyon szerettem, gyönyörű szerintem, a terepes rész pedig igazi ajándék a sok aszfalt után. Nekem kicsit nehéz volt ez a szakasz tavaly, Molnár Maci Zoli futott velem pár kilit akkor és Anita egy géllel megmentette az életemet. …anno.. De most Zoli futott, így lélekben vele voltam. 
Jellemző azért, Hogy Maci Zoli is ezt az etapot választotta, a nosztalgia ugyebár… :-) 

Ezen a szakaszon Zoli lehagyta a “Pasikat”, (1:58 alatt lezavarta ezt a kb 23,5 kili) de ez az előnyünk röpke volt, mert ezután már ez nem fordult elő többet. Jövőre viszavágunk!! :-) 

Edit 
Kb két óra után megérkezett Zoli is elcsigázottan, de szokás szerint vidáman és kérte a sörét! Dugókázás, ölelés, nagy hajrá és Ildikó el.Kiabáltunk még az autó mellől Valgut Zolinak és Györgyikének is akik mosolyogva kezdték a saját szakaszukat. Megint csomagtartó, öltözködés, evés ivás, GPS beállítás és irány Gyenesdiás. Itt már láttuk a mezőnyt végre és alig hittünk a szemünknek, Ildikó már árkon bokron túl volt és nagyon vidáman, hatalmas léptekkel robogott a bicikli úton. 

Hatalmas dudálás után útba ejtettünk egy benzinkutat is, de csak hogy ellenőrizzük a női és a férfi illemhely tisztaságát. Én ekkor már elég nagy tapasztalatra tettem szert ez ügyben, a nap folyamán elég sok helyen megfordultam :-)) 
Kezdett derengeni, hogy ha Ildikó fut, akkor nemsoká én jövök. El sem tudtam képzelni, hogy ez a sok ember hogyan bír így futni, még mindig kiránduláson éreztem magam, nem is csoda, állandóan röhögtünk valamin. Jutka többször megjegyezte, hogy "eddig jó!". Kíváncsi voltam meddig lesz az az eddig... 

Judit 
Tudtam, hogy végig kitart az “eddig”. Éreztem. Olyan csapatunk volt, amiről még csak nem is álmodoztam :-) Mindenki annyira jó fej volt! Lehetett nyomni a hülyeséget, mert mindenki értette, ha valaki “magába szállt”, azt is értette a másik, és békén hagyta. Ha valaki fáradt volt, akkor a másik pörgött. Klappolt minden, na, nem ragozom. Szóval, eddig jó, Eda ;-) 

Edit 
Gyenesdiáson aztán én csendesedtem el, de még előtte kikészítettem őket a "kell sapka, nem kell sapka" dilemmámmal. Csak a cukrászdában lehetett leülni :)), de én inkább itt is a mellékhelyiséget látogattam, míg Jutka fagyizott a fiúk meg kóláztak. Később a képeket nézegetve Ildikó meg is jegyezte, hogy jó kis helyen kocsmáztunk, míg ő szenvedett... :-) 
– Hihihi… De közben nagyon erősen küldtük az energyt) De nemsokára jött is, a tervezett időhöz képest itt már fél óra előnyünk volt!!! Megint dugókázás, puszi, hajrá és Edit el. Nagyon szép, árnyas bringaútra vezetett a jó sorom.Hamarosan a keszthelyi futásokról ismerős terepre kerültem, jó volt itt futni. Előzgettem, ment a futás, jó volt nagyon. Első, második pont hamar jött, zakatolt a fülembe a zene amit frissen töltöttem fel, élveztem. Elhagytuk Keszthelyt a lelkesedésem is kicsit alábbhagyott, de ment azért a futás. Ahogy a kisvasúthoz leértünk az nem nagyon tetszett, de hamarosan ráfordultunk a déli partra, azt hiszem kb 50 perc környékén néztem először az órámra. A következő frissítőnél már dinnyéztem, ez óriási találmány! A berényi pontnál állt a lánycsapat, Györgyike már messziről kiabált, jó volt látni őket! Kezdtem elanyátlanodni. Számolgattam mennyi van vissza, olyan 4kilire saccoltam.És akkor felnézek és Horvát Judit meg Zsolti jönnek bringán vidáman, lelkesen. Hihetetlen milyen energiát adott, pedig már kezdtem merülni az önsajnálatba. Na nem engedték, folyamatosan lelkesítettek, nagyon köszönöm, írtó jó volt! Össze is szedtem magam és produkáltam egy vidám befutót, ha már ilyen jók voltak hozzám :))

Szerencsére, mert elég sokan vártak Márián, Katz Rudi is ott volt! Megint dugókázás, ölelés, nagy hajrá és Jutka el. Mi mentünk az autóhoz, irány a nyaraló, bringa elő, Zoli teker Jutka után én pedig átöltöztem és megmostam az arcom. 

Judit 
Aha, Jutka el… 
Nem volt ez ennyire egyszerű :-) Vártunk Editre Márián. Nekem ismerős ez a vidék, erre van nyaralónk, nyáron gyakran futok ezen a környéken. 
Az odaúton sajna nem láttuk Edát, mert ő a bringaúton ment, de reméltük, hogy hősiesen végigtolja, nem lesz itt hiba. Szóval, WC, pakolászás, öltözködés a ponton, fotók a “Pasikkal”, röhögés, de nekem már hangolódnom kellett a futásra. Befutott, azaz gurult Katz Rudi, nagyon örültünk neki. Annyira jó, hogy van ez a csapat! Ez a klub. Ezek az emberek, akik így a futásban egymásra figyelnek, és értékelik ezeket a pillanatokat, a másik teljesítményét. Ebben tiszta teljesítmények vannak, tiszta érzelmek, érdek nélküli barátságok. Horváth Judit, Zsolti, Veve és a barátja is kijöttek a pontra szurkolni, sőt Juditék elgurultak Eda elé. Kell egy CSAPAT!!! 
Befutott Molnár Maci Zolink. Eléfutottam bemelegítésként kicsit, és befutottam Vele a pontra, viszonozva neki a tavalyi együttfutást. :-) 
És Jött Edit kerékpáros kísérettel, fáradtan, de vigyorogva. Dugott, majd átadta a cuccot, én pedig nekivágtam. Finoman indultam el. Nagyon kellemes meglepetésemre Veve és a barátja kísértek egy darabon bringával, majd Judit váltotta őket. Köszi szépen, nagyon nagyon jól esett!!! :-) A mária-alsói ponton várt Zoli, átvette a felvigyázást Juditéktól. Én csak futottam. Nem beszélgettünk, nyomattam a zenét a fülembe, és tartottam az ütemet. Végig a füvön futottam, ahol lehetett. Tudtam, hogy így kimerítőbb, de a pulzusom nem volt fent, bírtam, a lábamnak pedig sokkal jobban esett a puha füvön menni. Teljesen ismerős volt a vidék, az utcák, nem nagyon nézelődtem. Meglepően jól ment a futás, nagyon jó és egyenletes tempót mentem úgy, hogy a bokám nem fájt különösebben. Sajnos éreztem néha mindkettőt AZON a ponton, de finoman léptem, és óvatos voltam. Pikk-pakk Fonyódon voltunk. Innét már nem tudtam a térképet, csak azt, hogy még hány kili van hátra. 
Nagyon gyorsan megvolt az etapom. Legalábbis fejben. Zoli többször megdícsért, hogy szép egyenletesen megyek, és jól mozgok, ez adott önbizalmat, meg jól is esett :-) Megnyugtató volt, hogy velem van. Közben szépen ránk sötétedett. Kicsit szédülök a sötétben, a fejlámpa nem volt még nálunk, de végül igen gyorsan Fonyódligetre értünk, és nem okozott problémát a sötétség.

Jocó felkészülten, fejlámpával várt, Zoli átadta Editnek a bicót, ő kísérte innéttől az emberét. Elfutottak, én ittam, fotózkodtunk, szusszantunk picit, és már mentünk is tovább a következő váltásra, ahonnéz Zoli jön majd… 

Edit 
Fonyódliget, ez elég kicsi pont volt sok szúnyoggal. A parkolóban a szomszéd autóban két kicsi gyereket vacsiztattak , felnőttek futócipőben, láthatóan mindenre be voltak rendezkedve. Szép nagy család voltunk mi így együtt. Winkler Robit és csilivili autóját is páholyból figyelhettük, amíg nem szólt Zoli telefonon, hogy az utolsó váltóponton vannak.Jocó készült futni, én bringázni (három hosszú ujjú volt rajtam) Ildikó csőre töltött fényképezővel. Csak az utolsó pillanatban vettük észre őket, mert a futók és a bringások is már csak fénylő pontként látszottak. Aztán megint dugóka, nagy hajrá, fejlámpa föl, Jocó el, nekem bicikli ülés állítás, kosárba meleg fölső, én a bringára. Boglár-Lelle-Szemes Jocó jó iramban haladt, folyamatosan dumált (nem is értem, egyébként csendes), többször rá kellett szólnom, hogy hagyja már abba:)) Esti bulizós hangulat mindenhol, Lellén kivilágított főtér, tele nyaralókkal, fáklyás, zenés frissítőpontok.Aztán Szemestől már csendesebb volt a táj, Jocó lába is fáradt, 17 km körül meg kellett állni nyújtani. Aggódtam kicsit, többen elmentek mellettünk, tudtam, hogy ez zavarja Jocót így nem is álltunk sokáig. Követtük a villogó fényeket és végre megérkeztünk a ponthoz. 

Megint dugóka, hajrá Zoli, Jutka bringára fel én le. Irány az autóhoz a vaksötétben. Ildikó már izgatott volt a saját szakasza miatt és mert nem tudott cipőt húzni a körmei miatt. Megint elhallgatott, én meg ilyenkor mindig aggódok. Aztán kitalálta, hogy kipróbálja a másik cipőjét, hátha... 

Judit 
Ez a pont, ahol Zoli váltotta Jocót, nagyon sötét kis icurka-pici pontocska volt. Nem ismertük fel a befutókat, mindenki mint egy-egy világítótest, hát, nem volt egyszerű :-) Csomó egyéni futót láttunk itt már eléggé fáradtan elhaladni. 
Uh, nagyon álmos voltam. Zoli evett, kávézott is picit. Jó kedve volt, nem aggódott az éjszakai futás miatt. Jocó jött, átvettük a dugót és a fejlámpákat, és indultunk is. Szép nyugisan mentem Zoli mögött. Kezdetben fáztam egy kicsit, de ez hamar elmúlt. Zoli is hamar odaadta a dzsekit, amiben elindult. Jól haladt, szokása szerint egyenletesen, kitartóan. Néhány helyen erősen kellett figyelni, hogy meglegyen az irány, de meglett persze. Siófok valami iszonyatosan hosszú. Durva. A bulizónában vicceskedvű fiatalok valami üveget dugdostak az orrunk alá, esküdtek, hogy ez az igazi energia. Nem kértünk most :-) 
Siófokon valahol járdán kellett haladni, ahol én azt hittem szétszakad alattam a bicikli. Akkora gödrökbe vágódtam bele, hogy csak nyekkent szegény többször is. Nem lehetett meglátni bicajról ezeket a hepehupákat. Itt jól le is hagyott Zoli. Persze aztán beértem. Kicsit elfáradt az etapja végére, már vártuk, hogy végre a váltóponton legyünk, és Ildikó futhasson végre. És a pont megjött, ahol vártak a mieink, meg a Pasik is ott dekkoltak még. Igaz, hogy csak pár percig. Ildikó elfutott, Jocó elbicajozott utána. Aztán mi is kocsiba ültünk, és irány a következő pont. 

Edit 
Siófok,egy óra felé, kopognak az autó ablakán. A fiú csapat éppen mögöttünk parkol. Megint nagy vidámság, tapasztalatcsere, várakozás, wc sehol, marad a bozótos. Kezdünk fáradni, de aludni nem tudunk, túl nagy a nyüzsi. Nemsokára érkeznek Zoliék. Szokásos rituálé, fotó és Ildikó Jocóval el. Vajas kenyér, paradicsom, öltözés az autóban GPS, irány Akarattya. Nagy sötét parkoló, mellettünk 5méterre a váltópont. Itt kicsit elcsendesedtünk Jutkáékkal. Sajna nem tudtam aludni, bár Zoli állította, hogy két egyenletes szuszogást hallott, Jutkáét én is hallottam :)) Én következtem megint. Mit egyek, igyak? Hangosan vacogtam a bozótos felé. Hogy lehet ilyenkor futni, minden normális ember alszik?!Korty kávé, csoki, víz-Zoli szerint tuti. És jó időben negyed négy körül (Jutka eddig jó?) érkeznek, Ildikó vidáman, mosolyogva. 
Jocó jön velem tovább, kicsit mintha fáradt lenne, de figyeljünk a futásra. Mozognak a lábak, megvan a ritmus. Vaksötét, néhol villogó fények, egyedül vagyunk. Elhagyunk néhány futót, mindenkinek hajrá, asszem egyéniek lehetnek, elég elcsigázottak. Kenese-Füzfő-Almádi kihalt városrészek, elhagyatott kanyargós utcák, változatos terep.Megint hamar frissítő, jó ez így nagyon. Aztán erdős kerékpárút, kicsi emelkedők, lankák. Jocó csendes, egy lány nem hagyja, hogy leelőzzem, én hagyom :)) Pirkad, a madarak kórusa ébred, a Balaton is ébredezik. Óriási élmény, ketten vagyunk, néhol futók, csendesen haladunk. Kezdek fáradni, de nem nyafogok, azt hiszem Jocónak több baja van. Utolsó frissítőnél megvárom, hogy felszeljék a dinnyét-persze alibi. Vánszorgok tovább, Jocó bíztat, elég szarul nézhetek ki. Hosszú egyenes, ismerős autó. Ááá, ez a Gyuriéké! Előrenézek, piros pulcsi, Gyuri sétál kicsit messzebb. Megállhatok! Váltunk pár szót, kis biztatás, fogalmam sincs mit kéne mondani, pedig nagyon örülök nekik.Kocogok tovább a ponthoz, ami már nem lehet messze. És tényleg! Jutka vár, Ildikó fotóz én örülök. Megvan. Mármint az enyém. Már "csak" az utolsó szakasz, Jutka befutója van vissza. Ildikó vezet Tihanyba, mi kipurcantunk. 

Judit 
Jajj, ez valami szörnyű volt. Mármint nekiállni futni. A ponton nem volt WC. A susnyásban nekem nem megy “minden”. Így nem is ment most sem… Kuporogtam a kocsiban, fáztam, nem kicsit, és aggódtam, hogy a nagy dolgokban nem sikerült megoldást találnom. Ildikó közben durmolt a hátsó ülésen, most irigy voltam kicsit, bevallom. 
De Editem jött, és nem látszott fáradtnak. Örült nekem, de talán leginkább annak, hogy megcsinálta.Kb. fél 6 volt, és nekem futni kellett. Fázósan, bemelegítés nélkül, és a WC ügyi problémán aggódva + remélve, hogy urinőként futhatok majd be a célba. Zoli most is jött velem a bringával, és vigyázott rám. 
Kb. 4 kili múlva Alsóörsön voltunk, tavaly onnét indultam. Nem volt jó, hogy ismertem nagyjából az utat. Azt hittem az segít, de most jobb lett volna egy ismeretlen vidék. Mindegy, mentem. Nem ment úgy mint tegnap, sőt, sokkal nehezebb volt. És a bokám is fájt. Most már rendesen bele-bele nyilallt a fájás, ráadásul mindkettőbe, felváltva. Olyan finoman és puhán érkeztem, amennyire az lehetséges. 
Bélánkat Csopakon értem be. Komolyan állítom, hogy ha nem ismerem, akár csapatfutónak is nézhettem volna. Nagyon jó állapotban volt, erősnek láttam (az is volt) és látszott, hogy nagy PB lesz ebből. Ezt gyorsan meg is mondtam neki, majd elmentem. 
Füredet most nem szerettem. A Tagore sétány végtelennek tűnt, a köveken futást gyűlöltem. Ezen a ponton ittam egy izot, pedig nekem az veszélyes, nem mindegyik fajtát bírja a gyomrom, de kockáztattam, mert nagyon fáradt voltam. Utólag már tudom, hogy inkább az volt nehéz, hogy alvás nélkül kellett újból nekivágni. Az merített ki inkább. 
Kimerültségem a Tihanyi emelkedőn tetőzött. Minden fizikai tünetet produkált az agyam, amit csak tudott, hogy ne kelljen futnom. Hányingerem volt, bokám fájt, kapkodtam a levegőt, fájt a vállam, a nyakam és a mellkasom. És ez nem túlzás, komolyan minden bajom volt hirtelen. Nyafogtam, hisztiztem. Zoli ismer, rámszólt, hogy hagyjam abba, és sétáljak ha nem bírom, de nyugodjak meg. Sétára váltottam. Az emelkedő mellett állt egy nagyobb szurkoló csoport. A rajtszámomat takarta a polóm. Amikor megláttak, teli torokkal kiabáltak, bíztattak, hogy kitartás, nagyon ügyes vagyok, már csak 2 kilométer és beérek. 
Na, képzelhetitek, komolyan nagyon elszégyeltem magam. Azt hitték, hogy egyéni futó vagyok. Úgy mozogtam és úgy is néztem ki. Észbekaptam, és dühös lettem magamra. Nem lehetek ennyire gyenge! Ez nem én vagyok. Én egy erős, kitartó, küzdő, és FUTÓ nő vagyok! Futottam újra. És futottam, futottam. Aztán elérkezett végre a célegyenes előtti utca, ahol várt a csapat. 

Edit 
Megint itt vagyunk, körbefutottuk ezt a nagy vizet, nem fér a fejünkbe!!! Jutkáékra várunk, mert semmi kétség, nemsoká jönnek. Beszélünk Anitával, aggódunk Szilviért, aki fantasztikus eredménnyel lett első. Jönnek egyéniek kimerülten, csapatok vidáman. Érkeznek a fiúk, gratulálunk. És jön a telefon, hamarosan jönnek Zoliék is. Együtt futunk be, megcsináltuk!!! A tervezett időhöz képest egy és negyed órával hamarabb! 

Judit 
Együtt futottunk be öten, Zoli a biciklit tolva középen. Nagyon boldog voltam, és elégedett. Újra megérkeztünk Tihanyba 19 óra és 41 perc alatt. 

Edit 
- Jutka, eddig jó? 
- Naná, eddig fantasztikusan jó! 
Gratulálhatunk még Rudolf Tominak és látjuk Szabó Béla szép befutóját is. 
Már "csak" haza kell menni. Kerékpár az autóra, sok cucc a csomagtartóban, fáradt futók az utastérben. 
Óriási élmény, hatalmas futások, fantasztikus csapat volt!!! Örülök, hogy ott lehettünk, sokáig emlegetjük még az élményeket! 
Gratulálunk az egyéni teljesítőknek, elképzelhetetlen, hogyan lehet ezt egyedül lefutni és gratulálunk a csapatainknak is, nagyon jók voltak mindannyian! 
Mi 
Jövőre? Újra? Veletek? Ugyanitt? (Na jó, esetleg más csapatnévvel) 
Edit & Judit