Pénteken teljesen más ügyben be kellett ugrani a Decathlon-ba. Természetesen ha már arra jártam nem álltam meg, hogy csekkoljam a futócipő kínálatot.
Bár elvben már minden cipőm 100 %-ig amortizálódott, ismerve az ottani kínálatot, nem szándékoztam cipőt venni. De persze ha már ott van az ember, persze körülnéz jó alaposan . természetsen a kifutó modellek felirat alatti pocot vizsgáltam meg legalaposabban.
És mit ad isten, a legalsó polc legmélyén tucat cipők takarásában ráleltem a képen látható gyöngyszemre. Mizuno Wave Mustang 6. Gyorsan megkerestem az árcédulát, ami bíztató narancssárga színben rikított, rajta, h. 14.990 Ft. Az eredeti ár hiányzott róla, de bár nem vagyok nagy cipőguru, egyből láttam, hogy ennek árfekvése minimum a duplájánál kezdődik (és utólag a guglizás ebben meg is erősített). Egyből elkezdett torkomban dobogni a szívem, izzadni a tenyerem, ahogy az az ilyen első találkozáskor lenni szokott (volt annak idején ).
Csak egyetlen pár volt belőle. Első ránézésre nagyjából megfelelőnek tűnt a mérete. Mint kiderül, a számozása kisebb volt, mint a cipőimé általában, de azért felpróbáltam. És egyből éreztem, hogy ez nem nem akármiléyen cipő: már rögtön elsőre tökéletesen simult a lábamra, kellemes, selymes, pihe-puha érzés volt. Éreztem, hogy ilyen remek cipőm még sose volt. Egy kis bibi azért adódott: mintha a bal nagylábujjam találkozna a cipő orrával. Szóval jobb lenne egy fél számmal nagyobb, de ha nincs, nincs! A szükség nagy úr!!!!
Nem lacafacáztam tovább, döntöttem: levettem, és megvettem! Boldogságomat azért egy kicsit beárnyékolta a kétkedés, hogy mi lesz, ha mégis kicsi lesz.....
Eldöntöttem, hogy még ha kicsi is, vissza nem viszem, mert ilyen cipőre nem tudnám kicserélni, és akkor meg kár visszavinni és elkótyavetyélni. Tehát ha mégse lesz tökéletes, ilegfeljebb felajánlom itt az edzesonline-on megvételre. Akkor legalább jó helyen lesz.
Még haza kellett futnom a Kistarcsáról, kipróbáhattam volna egyből, de a hó miatt inkább a régi cipőmben vágtam neki az útnak, úgyhogy próba elnapolva. Még tegnap se mertem felvenni a nagy olvadás miatti locspocsban. Ma viszont végre a gyönyörű száraz időben felavathattam.
Egy laza tizit terveztem mára, csak a próba kedvéért, de ebben a remek időben és cipőben egy laza 16.6 lett belőle. Mégpedig a pulzushoz mérten fantasztikus tempóban. Persze, nyiván belejátszott ebbe az idő is, de tuti, hogy a cipőnak is nagy szerepe colt benne!.
A próba megerősítette eddigi tapasztalataimat: Szóval a cipő eszméletlen kénylemes, stabil, puha, és mégis hihetetlen gyors. És ha futózokniban még kevésbé, de a bal nagy lábujjam azért még így is hozzáér a cipő orrához. Viszont a 16.6 kili alatt ez semmi kellemetlenséget nem jelentett.
Szóval itt van az én nagy dilemmám: Az OK, hogy normál körülmények között, vízszintes úton, síma talajon, normál távonez nem probléma, de mi lesz hosszabb távon, amire eleve szántam (titkon abban reménykedtem, hogy ebben futom majd márciusban a római maratont). Ha most újonnan se volt gond, később még kevésbé lesz? Vagy hosszabb távon mégis? Próbáljam ki mondjuk egy 30-as futáson is? De akkor már avul, és nem tudom újszerűként eladni? Vagy ha maratonra nem is lesz alkalmas, attól még tartsam meg rövidebb távokra, mert olyan remek cipő?
Ha a szívemre hallgatnék, megartanám, és abban futnám a marit is (és előtte egy hosszabbat). Hallgatnék az eszemre is, de az nem mond semmit.
Akkor tehát mit tegyek?
Én mindenképpen megtartanám, ha hosszabb távon a méret miatt már nem kényelmes, a rövidebb edzésekre tökéletes lehet.