nem tudiom, ki hogy van vele, de én utálok centerekbe járni vásárolni, tulakodni. nem lehet persze a dolgot kikerülni, úgyhogy az ember kénytelen néha ilyenehleket is látogatni. általában célatosan szoktam menni, előre tudva, hogy hol mit akarok, és így relatíve gyorsan eklintézhető a dolog.
De hogy jön ez a futáshoz? Hát úgy, hogy összekötve a kellemest a hasznossal, én a centereket futva szoktam meglátogatni (kivétel, ha valami futva nem szállítható nagyobb dolgot kell venni). Ez nagyjából be is szűkíti a lehetőségeket (Pólus, Sugár. Árkád, Ikea, OBI), de ez bennem nem okoz hiányérzetet. Amúgy nyáron nem is vagyok nagyon feltűnő a futószerkómban, télen viszont annál inkább, de már megszoktam a furcsa tekinteteket.
Tegnap ("bronzvasárnap") viszont borzalmas volt a dolog. Az Árkád dugig tele volt a fel s alá grasszáló fogyasztókkal. Én meg persze siettem volna a célom felé, amennyire csak lehetett, próbáltam átverekedni magamat a flangáló tömegen, és semmi kedvem nem volt az átizzadt cuccban felvenni a plázázók sebességét. Egyre idegesebb lettem, és egyre inkább nehezemre esett nem tolakodni. Áttizaddva u.i. pláne nem szeretek behatolni mások személyes terébe, de ez most elkerülhetetlen volt.
Végül azért sikerrel jártam, és némi frusztráció árán a tervezett 2 adag ajándékot sikeresen beszereztem, majd gyorsfutárral (azaz velem) hazavitettem őket. Ha futásnak nem is volt az igazi, azért mégis elégedett voltam a teljesítményemmel.