Most jöttünk meg Nápoly és környékéről. Utoljára még 18 éve autóstoppos turistaként jártam arra, na ahhoz képest Nápoly elég sokat "civilizálódoztt", de azért még msost fantasztikus hely. A környéke szintén, bár az Amalfii-part és Capri még inkább tele van turistákkal, mint akkor. De mindez OFF, úgyhogy maradjunk a futásnál.
Odafelé Firenze alatt egy szörnyű nagy campingben szálltunk meg a Chianti-vidéken. Jó volt a hosszú vezetés után egyet futni a toszkán dombokon szőlők és olajfaligete között a naplementében. Pláne, hogy még volt egy kislérőm (vagy nyulam?) egy őzike személyében .
Nápolyban Bagnoliban laktunk a tenger közelében, a reggeli futásokat szintén nagyon szép helyen, a tengerparton ejtettem meg Bagnoli és Pozzuoli között. Egy hiba volt csak: sokszor a tenger sós illata helyett szeméthegyek orrfacsaró bűzét kellett szagolnom futrás közben. ugyanis pár hete bekövetkezett az, ami előpre volt tudható: megteltek a Nápoly környéki szeméttelepek. Így aztán a frekventált és sűrűn lakott területeken kívül megszűnt a szemét szállítás...
Sorrento-ban sátraztunk, és a reggeli futások során mindenfelé kalandoztam a körnéken. A domborzati viszonyok csak igen kemény terepfutásokat tetterkl lehetővé, sajnos legtöbbször az autók mellett. Azért nem volt rossz frissen szedett citromot vinni a sátorhoz a reggelihez.
Szóval remek volt minden futás szempontból is. Csak azt nem értem, hogy míg én mindig próbáltam elkerülni azautóforgamat, az olasz futókat (volt belük jó sok, tényleg) egyszerűen nem zavarja, ha a főiutak mentén tömény benzingőzben futkároznak, az egészséges életmód jegyében.