Szóval túl vagyok életem első futóversenyén, és roppantul meg vagyok elégedve magammal.
A rendezésről csak annyit, hogy szerintem katasztrofális volt, bár nincs összehasonlítási alapom. Úgyhogy erről ennyit.
Az előjelek nem voltak igazán kedvezőek.
A pénteki kocogásomon megfájdult a térdem, és sajnos úgy is maradt. Nagyon bosszantott, mert egészen idáig nem volt semmi problémám (azt már megszoktam, hogy mikor este felmegyek a lépcsőn, félek hogy a gyerekek felébrednek a térdem recsegésére), és erre pont a felkészülés legvégén jött ez elő. Szerencsére a versenyen nem zavart (illetve 20 után nem erősödött tovább a fájdalom), úgyhogy nem panaszkodhatok)
A másik „problémát” a debreceni vendéglátóink okozták, akik szalonnasütéssel kedveskedtek nekünk szombat este (amit egy olasz barátom csak”rito colesterico barbarico”-nak hív). Sajnos nem igazán sikerült önmagtartóztatom magam, és hát inni is kellett rá egy kis sört, bort….. Szóval egy kicsit másnaposra sikeredett az ébredés, kevés alvás után.
Mindenestre másnap azért a körülményekhez képest egész jó állapotban készültem a rajtra.
Felírtam a tervemet, részidőkkel, a célkitűzés 3.50 és 4 óra között volt. Ehhez képest hiába akartam lassan kezdeni, úgy elragadt a mezőny, hogy már az első 5 km-t 3 perccel gyorsabban tettem meg, mint a terv (mások még inkább elsiették az elejét: sok embert előztem meg a vége felé, akik az elején elhúztak). És úgy látszik, ez a tempó végig kitartott, mert a tervezett időmre majd’ fél órát sikerült rávernem.
Igazából (így utólag visszatekintve) egész könnyen ment a dolog. Egy komoly problémám volt, az evés-ivás. Mivel korábban a mesterek szerint sosem ittam eleget, megfogadtam, hogy futás közben iszom/eszem rendesen. Na ennek az lett a következménye, hogy jól elnehezültem, úgy éreztem, a hasam egy teli hordó, és bizony kétszer is szúrt egy kicsit emiatt az oldalam. Nyilván átstem a másik végletvbe. Szóval ez a dolog nekem még nem megy.
Ettől eltekintve tényleg jól ment a futás, nem jött pld a rettegett „harmincas fal”. Pallag felé kicsit erős volt a szembeszél, és a végére már nagyon erősen sütött a nap és meleg volt. Az sem volt igazán jó, hogy a táv utolsó harmada szinte teljesen magányos futás volt, legtöbbször nem volt szinte senki látótávolságon belül.
Ennek ez őrült tempónak azonban azért lett egy kellemetlen következménye. Lemaradt a család a befutómról. Odaadtam a feleségemnek a tervezett részidőimet, hogy kb.(+/- 20 perc) mikor hol leszek, mert azért állatkert/vidámpark mellett szurkolni is akartak nekem (a csajok nagyon készültek, kereplővel, dobbal, stb.). Csak hát sajnos, mire én beértem, ők még mindig valahol úgy 35 km-nél vártak engem, úgy kellett utánuk telefonálni aztán. Úgyhogy nem készült rólam célfotó.
Végül 3.24.25 alatt abszolváltam a dolgot., amivel mint kiderült sikerült megcsípnem a 70. helyet, senior I. kategóriámban (idáig jutottam…brrr) pedig a 10.-et. Nem mintha ez bármit is számítana, de én azért igencsak meglepődtem.
P:S.: olvasom, hogy egyesek szerint a szervezők még a távot sem mérték ki rendesen, és esetleg hiányzott vagy 1 km (ezek szerint mégsem volt meg az első marim...?). Lehet benne valami, mert nekem is vannak már-már gyanúsan jó részidőim, de még ezzel együtt is nem mindegy, hogy fél órával, vagy csak 25 perccel döntöttem meg a korábbi (fejben futott) PB-met?