Márpedig akkor is lesz blogbejegyzésem márciusra! :-)

Ha Húsvét, akkor Őrség. Már a hosszú, hideg téli estéken melegség önti el szívünket, ha a nagyi kertjében leendő tojáskeresésre, az árokparton nyíló ibolyákra gondolunk. Így volt ez idén is: mivel két nap szabit is kivettem, már hónapokkal előre tervezgettem a hosszú bringázásokat a helyi lankákon.

Hát nem! Úgy két héttel Húsvét előtt kezdték pedzegetni az időjósok a húsvéti havat. Olyannyira, hogy nagypénteken este utoljára megnézve az idokep.hu-t lemondtam a bringa leviteléről. Gondoltam, letakarítottam már egy hete, nem kell még egyszer lemosatni az esővel, hóval a 600 km alatt (oda-vissza). Cserébe bepakoltam három váltás téli futócuccot. Négy nap, három futás, de jó lesz!

Hát nem! Mindennek a punnyadás az oka. Merthogy azért az úszónadrágot és szaunatörülközőket is beraktam. Tehát a szombat reggel már a szentgotthárdi termálban talált bennünket.

Hát igen! Nem bántuk meg! Meglehetősen új létesítmény, kicsit (?) osztrák pénztárcához és az általuk elvárt színvonalhoz szabva. Tömegre számítottunk, de meglepetésünkre kifejezetten kevesen voltak. Bele is vetettem magamat az ötpályás, 25 méteres medencébe, hogy most aztán úszom, ameddig kedvem van -- ha már a fehér úszósapkámat hoztam el, azzal a trikolóros felirattal az oldalán :-). Kicsit furán éreztem magamat az elején, aztán rájöttem, hogy 1) meleg a víz; 2) kevés az oxigén (jó-jó, az nekem mindig kevés a vízben, de itt a víz felett is kevés volt). Cserébe saját pályám volt, az viszont végig :-). Az első 2000 mellben ment, aztán a második 2000-re gyorsra váltottam pihenésképpen (merthogy persze nekem a gyors még mindig lassabb). Éppen belefogtam a következő menetbe, amikor Éva szólt, hogy ebédelni kellene. (Stílszerűen) hal, saláta, meggyes rétes, szundi. Aztán vissza a medencébe. Lecsúszott még 2x1000 mell meg gyors, levezetésnek egy kis mindenféle. Végig jól éreztem magamat (bár a hasam nem volt teljesen üres a második menetben...), de az óra szerint szinte végig lassultam. Viszont nagyon jól esett a 6,5 km. Régen úsztam ennyit egy nap.

Node mivel ez egy wellnessfürdő, és én a szaunára is befizettem, a csúszdák mellőzésével (ill. a gyerekere hagyásával, mert ők koptatták azokat rendesen) legurultam a szaunaparkba. Német stílusú, gőz, aromakamra, infra, finn szauna, csobbanómedence, sörcsap... minden ami kell. Kellemes meglepetésemre egy szaunaprogramba is belecsöppentem: a szaunamester óránként jött, és csinált egy aromás felöltést, legyezéssel, izzasztással, ahogy kell. Jó volt, alig tudtam otthagyni :-)!

Másnap... Punnyadás. Mi lesz így a hosszú futással?

Semmi. Úgy döntöttünk, egy nappal előbb hazajövünk. De előtte még leesett a hó. Így hát elmentem egyet szaladgálni a szokásos terepem kevéssé tocsogós részére (Őrség = agyag = cupp-cupp :-)), fényképezőgéppel. Könnyű fartlek edzés lett belőle, fotótól fotóig szaladással, ki-kibukkanó napsütéssel, rengeteg élő vízzel. Amikor megálltam, nem álltam meg, hogy még egyszer meg ne látogassam Szentgotthárdot, és egy rövidebb úszás-szauna kombóval fejezzem be a Húsvétot.

Hát így esett (és nem csak a hó)...