Már korábban írogatni akartam a bostoni maraton felé haladás tapasztalatairól a következő évek indulóinak okulására, csak hát az idő... Na most egy kicsit.
A nevezést valamikor tavaly ősszel tettem meg, az interneten keresztül. Minden simán ment, az elég húzós nevezési díj bankkártyás kifizetését is beleértve. Amikor neveztem, úgy 7000 körüli elfogadott nevezést mutatott a lista.
Ezután egy-két hétig nem történt semmi. Se visszaigazolás, se megjelenés a webes listán. Aztán jött egy e-mail, hogy a kvalifikációs időmet nem tudták ellenőrizni, segítsek nekik. Mindjárt jelezték azt is, hogy talán a nevemben az ékezetek miatt van a probléma :-). Elküldtem nekik beszkennelve a bécsi Zertifikat-ot, és másnapra megérkezett a visszaigazolás is, és a weben is megjelentem. Újabb egy-két hét múltán postán is megkaptam a nevezésem visszaigazolását.
A nevezési lista szerint ketten voltunk magyarországi magyarok, amikor valamikor februárban csöngött a telefon, és amikor bemutatkozott a másik fél, egyből tudtam, hogy ő a másik :-). Megbeszéltük amit kellett... Később még egy magyarországi magyar nevező került a listára, plusz két Amerikában élő magyar.
Március elején elkezdtek jönni az e-mailek. Először arról, hogy 50 dollárért rendelhetek személyes DVD-t. A pálya melletti kamerák képeiből kivágják a rajtszám alapján amelyiken rajta vagyok, ezt összeszerkesztik, feliratozzák a becses nevemmel, stb... Tegnap pedig az SMS szolgáltatásra való regisztrálásra hívtak fel, mellyel akár 3 készülékre is elküldethetem a részidőimet. Közben hétfőn (26.-án) megjött postán a rajtfüzet is, a rajtszámfelvételi lappal.
Ma 23.737 nevezőt hoz a lista, köztük 9.485 a nő. Szép arány :-). Hatan vagyunk magyarok, hárman itthonról, 2 USA, 1 kanadai lakos.
Lassan el kell kezdenem összerakni a cuccokat. Majd talán arról is írok.