A Plus elhalasztása nem bolygatta meg az edzéstervemet, mivel nem volt célverseny; a Vasas Maratonnal fogok próbálkozni helyette, és minden meg tovább, ahogy terveztem. Így hát ma egy kímélő gyorsítás volt napirenden. Kímélő, mert a gyorsítás elején tartok. Aztán a tervezettnél is kímélőbbre sikeredett: a lábaimban a vártnál jobban éreztem még a vasárnapi Hegy nyomait. A fartlek tempós szakaszain nem oxigénből, hanem erőből volt kevés... A tervezett tempót azért hoztam így is, de az edzéshatás felemásra sikeredett; ezt a vártnál alacsonyabb megnyugvási pulzus is mutatja.

Alighanem a jövő héten se leszek jobb helyzetben; ha a múlt hét végi hegyre futás ilyen hatással járt, akkor mi lesz most vasárnap, amikor a táv is, a szint is pont háromszorosa lesz a múltkorinak =:O?

Tényleg, jön innen valaki a Vasasra?

Síkvidéki szaladgáló lett belőlem... Ahhoz képest, hogy régebben szinte csak terepen futottam, az idén javarészt a Duna-partra járok. Ez esik a legjobban kézre -- akarom mondani, lábra. Egy kicsit több benne az aszfalt meg a beton mint a hegyen, de úgy két éve, amikor az első maratonra készültem, hozzászoktattam magam a keményebb talajhoz. Biztos' nem a legjobb ez így, de problémát egyelőre nem okoz. És nagyon szeretem a Dunát: a méltóságát, a nyugalmát; a récéket és a kajakosokat, a hajnali kutyasétáltatókat, a felszálló párát, a fák között áttörő napsütést vagy a szürkén szermerkélő esőt. A tikkasztó meleget és a töltésen napozó lányokat, vagy a frissen ropogó havat benne a sílácek és a kutyák nyomával. Egyszóval a parton futni: csoda.

De azért más is kell. A következő hónapra -- egy kis tempózás mellett -- a hegy visszahódítását tűztem ki célul. Tegnap el is kezdtem: nevezetesen a Hegy visszahódításával. A Hegy: a Kevély. Az idén -- visszakerestem -- kétszer voltam fönn mindössze, tavasszal. Vasárnap este nekirugaszkodtam, és felszaladtam. Csak óvatosan. Háááát, így se vót sétagalopp... Az útvonalcsúcsomtól jó hét perccel maradtam el. És még egy ksi izomlázam is lett. Na és a mára tervezett laza tízes tempója ia magán viselte a Hegyet.

Kíváncsi leszek, mikorra érzem megint úgy, hogy én vagyok az úr a Kevélyen.

Tegnap befejeztem a BéBu felkészülés alapszakaszát. Jól sikerült a vége:

09.19. 20 km. Esett az eső, de nem volt hideg. Szinte egyedül futkároztam a parton, még a jól ismert kutyákat se hozták ki a gazdáik. Pedig igazán kellemes idő volt, legalábbis futáshoz... Az első 3 kilin a kukásautó elől menekültem (hogy milyen kevés szemetet raknak ki az emberek arrafelé?! A kukás meg csak száguld a futó ember után ;-)). Visszafordulva érzékeltem, hogy elfelejtettem bekrémezni.. szóval ott, ahova a hátamról lecsorgó víz befolyik és kidörzsöl. Megálltam hát az autónál, hogy pótoljam. Igenám, de akkor érkezett a kishajó, egy csinos szőke lány sétált lefelé. Namondok, ha most itt az autó mellett nekiállok a fenekemet kenegetni, annak érdekes következményei lehetnek :-). Arra meg mégse kérhetem meg, hogy segítsen ;-)! Megvártam hát amíg elsétált. Szerencsére nem merevedett le a lábam, a maradék 14 kilit lazán és jó kedvvel sikerült abszolválni.

09.20. Félmaraton. Az utolsó 20-as edzés a programban. Gondoltam, nem kell igazán tartalékolni, de szétfutni se kéne magamat. Először 5:30-as átlagot céloztam meg, aztán amikor láttam hogy ezen belül vagyok, akkor 5:20-at. Aztán 5:15-öt. Két killerrel a vége előtt kiszámoltam, hogy 4:50-ben kellene megfutni a maradékot, hogy 5:10-en belül legyek. Á, az úgyse megy... Aztán mire idáig jutottam, már 4:40-et mutatott az óra :-). Így lett 4:37 az utsó 2 killer átlaga. Plusz egy kis levezetés, hogy épp félmaratonnyi legyen.

19 nap, 280 km. Lenne kedvem meghosszabbítani a sorozatterhelést, de most kell megálljt parancsolni. Van még négy hét, abban egy kis élesítés következik, kevésbé szigorú tervvel, mint az előző időszak volt. Na és persze egy -- remélhetőleg -- nem halálos maraton.

Tegnap megkezdtem az utolsó sorozatot. Négy napos lesz, ha a terv szerint sikerül...

09.16. Pihi. Azért Évával felmásztunk a Nagy-Hárshegyre. Jó meleg volt... Csurom víz lett a pamutpólóm, mire felértünk. És jó sok bringással találkoztunk.

09.17. 20 km. A szokásos Római-Pünkösd-Budakalász körözés. A szokásos vasárnap délutáni hangulat bringásokkal, sétálókkal. A legtöbbjükkel 2x találkoztam :-). DieM-mel most nem... Nem volt egy fenomenális futás, de a terveknek megfelelt.

09.18. 20 km. Az éjjel esett, így hát nem mentem a Római felé, félve a nyakigérő sártól. Már vagy egy éve nem képesek (hm... kik is?) emberi körülményeket teremteni a Lido és a híd között >:[. Az ártéri bringaút viszont az esőnek köszönhetően sárkorcsolya-pálya lett. Kész életveszély, főleg bringával. Én még csak-csak eldagonyáztam az út menti laza agyagban... odafele, mert vissza inkább a gáton jöttem. A kerékpárút a legutóbbi árvíz óta nem lett rendesen letakarítva :-(. Ja, hogy a futás? Ömlött rólam a víz (17 fok, köd, majd átszűrődő napsütés). Szokatlanul magas volt a légzésszámom, és alacsony a pulzusom. Lehet, hogy pótolni kellett volna a tegnap elégetett szénhidrátot? A közepén komolyan elgondolkoztam, hogy tényleg akarok-e 20-at futni... persze ez valójában méltatlan kérdés volt, így aztán végigküzdöttem magamat rajta. Ill. a végére még a kedvem is megjött, akkor már szívesen mentem volna még egy keveset. De hát ugyebár holnap is lesz nap.

09.15. 20 km. Tekintettel arra, hogy nem éreztem semmi nyomát az előző két napnak, meg a mikrociklus utolsó edzésnapja volt, meg jól éreztem magam, meg amikor be akartam kapcsolni a footpodot, akkor vettem észre hogy a tegnapi cipőmön maradt, hát úgy döntöttem, hogy a mai futás legyen óvatosan lendületesebb fajta. Érzésre futottam (jó érzésre :-). Az órámat a végén megnézve kiderült, hogy megtámadott a számok misztikája:

• Percre pontosan azonos időpontban kezdtem futni a tegnapival
• Pünkösdfürdő-Összekötő híd: 0:18:08,2
• Összekötő híd-Pünkösdfürdő: 0:18:03,2. Nem tökéletes. 5,0 mp. eltérés. Sok ez így, érzésre futva... ;-)
• Pünkösdfürdő-Kertészet: 0:33:11,1
• Kertészet-Pünkösdfürdő: 0:33:11,1. Na, így már jó lesz :-)!

Rendben volt ez a mai futás, na :-).

Na, akkor a szeptemberi blogbejegyzés...

A Bé(Po?)Bu váltóra készülve elterveztem egy sorozatterheléses edzést. A Nagyatád utáni 7végére ütemeztem az indulást, és így is lett. A program összesen 14 db 20-as futásból áll, 2-2-3-3-4-es sorozatokban, köztük 1-1 nap pihenővel. A tervezett tempó mindig olyan, hogy meg tudjam csinálni a következő edzéseket is. Ha úgy érzem hogy túledzettem magam, vagy valami gond van, akkor megfelelően korrigálok. Nos, eddig ez történt:

09.02. 20 km. Az Őrségben futottam, megszokott, enyhén dombos terepen. A vártnál nehezebben ment, az időjárás se kedvezett (meleg, pára, melegfront). A bal combomban ráadásul megfájdult egy izom, gyaníthatóan az atádi 105 killer tekerésből nem regenerálódott még. Vadalmával frissítettem végig :-)

09.03. 20 km. Ugyanaz az útvonal, mint előző nap. Most jobban éreztem magam, pedig úgy mentem ki, hogy ha a bal combom futás közben is fájni fog, akkor tolok az edzésprogramon. A bal lábam egyáltalán nem fájt menet közben, utána viszont éreztem, bár határozottan javult a rádolgozás hatására.

09.04. pihi.

09.05. 20 km. A szokásos Duna-part. Jól esett, de a végére mindkét combom beállt hátul, és nem is sikerült rendesen kilazítani. Ettől aztán jó kis izomlázam is lett délutánra. A bal combom még mindig fáj, ha nem futok vele.

09.06. 20 km. 12 km-ig elég gyatrán éreztem magam. Akkor kipróbáltam a Lupa-szigeti révnél a bringás toitoit. Emiatt vagy sem, az utsó 8-ra magamra találtam, és jólesően fejeztem be.

09.07. pihi.

09.08. 20 km. Megjött a hidegfront. A pihenő ellenére nem éreztem igazán a futást. A bal combom rendbejött, viszont a jobb elkezdett fájni. Mi lesz, körbemegy rajtam ez a kórság?

09.09. 6,5 km. Az éjszakaira mindenképpen szerettem volna elvinni Évát és Dórát. Ez egy kicsit megzavarta az edzésprogramot. Mivel nem éreztem magamat eléggé pihentnek, úgy döntöttem, nem futom meg a 6,5 előtt a huszast. Kényelmes tempóban lekocogtuk az éjszakait. Majd másnap meglátom, hogyan korrigálok a terven.

09.10. 33,5 km. Úgy mentem le, hogy megfutom a 33,5-et, de ha nem akar menni, akkor 20 után bármikor kiállok. Végigmentem. Vasárnap du. volt, szép meleg idő, rengetek biciklista, pár futó is. Az autót az útvonalon hagytam, és onnan frissítettem, meg persze a csapokból útközben. Szerencsére vízforrással nyáron jól el van látva ez az útvonal. 26-ig lazán ment, élveztem az ingergazdag környezetet. Az utolsó kis körre elnehezedtem. Vlsz. kevés volt a folyadék, amit magamhoz vettem. Viszont a jobb combom meggyógyult. Örültem, hogy az eredeti program céljainak is megfeleltem, és egyben sikerült egy hosszú futást is abszolválni, amit eredetileg nem passzítottam a tervbe.

09.11. pihi. El akartam menni a szaunába lazítani, de a meló miatt nem sikerült. Ezen jól fölbosszantottam magam.

09.12. kényszerpihi. Meló miatt. Nem bántam az extra pihenőnapot. A program második -- keményebb -- fele következik.

09.13. 20 km. Az indulásnál hibáztam. Nagyon ki volt számolva az időm, ezért nem lazítottam le eléggé a lábaimat. Már az elején éreztem hogy túl merevek, és ez így is maradt a végéig. Szerencsére a szép idő és a környezet fejben egyben tartott. Megfogadtam, hogy ilyet legközelebb nem teszek.

09.14. 20 km. És nem tettem. Melegebb volt mint előző nap, ezért rövid alsót húztam, viszont melegítőkrémmel jól átgyúrtam magam és nyújtottam is. Meg is lett az eredménye: kellemes futás lett, minden szempontból jól éreztem magam.

Itt tartok most. Holnap újabb huszas, aztán vasárnaptól a négyes etap, hogy aztán egy kis maratoni közjáték után belefoghassak a tempóbeállításba. Vár már Bécs, nagyon. És ez kölcsönös :-)