Hát, nem egy világbajnok cím... de milyen lesz vajon olvasni két hónap múlva, méteres hó alól, a csattogó mínuszokban?
Tegnap a HHH-n annyian voltunk, mint egy tavaszi vasárnap délutánon a Szigeten. Futók, bringások, kirándulók, kutyások. Köztük egész szép csapatocska verődött össze topiklakókból is. Aki nem kereste a hidat szombaton, az a hegyet kereste vasárnap :-). Az első körben úgy eleredt az eső, hogy elterveztem: a sár elől lemenekülök a szigetre. Aztán kisütött a nap, és olyan meleg lett, hogy rövidnadrág/póló is bőven elég lett volna. Majd' fölforrtam, mire fölértem a reptér tetejére. Ez a kört sanyijanival kezdtem futni. Aki nem változik. Siránkozhat neki az ember, hogy nem kéne 5:10-ben menni, ha 30 fölöttit trevez az ember, ő csak megy, mint gép :-). Főleg, ha futót lát maga előtt. Most pedig látott. Ez aztán be is tett a harmadik körömnek; az Árpád-kilátó harmadszori megmászásához nem fűlött már a fogam. Jani persze az emelkedőn elhúzott, és mint a rakéta csapódott a Fenyőgyöngyébe. Én meg mentem még egyet a Virágos-nyeregig meg vissza, szépen, kényelmesen. És közben újabb ismerősökkel találkoztam :-). Meg nyíló ibolyával. Már ilyet!
Este pedig megtartottuk a kicsit elkésett Négyszögletű Kerekerdő BéPoBu afterpartyt .