Ejnye, no! Én tudom, hogy ha te valamit akarsz, akkor az megvan! És nem hóhér, és nem akasztják! Fene a kiba.... kínlódásba, görcsökbe, fogalmam sincs mitől van és hogyan lehet elmulasztani. A kínlódásról regényt tudnék írni én is. Viszont tudom, hogy meglesz. Ha nem idén, akkor jövőre. De meglesz, mert te azt akarod! Én pedig mindig szorítani fogok, bárhogy is alakul. Run-ka - Petra megaláv!!!

Ps: Hol van már a Tatás írás?????????????????????????????????????????????????

Szerintem értekezz pecsenyével SMR ügyben!! Simán meglesz a marcsi! Ha csak az aszfalt a gáz, akkor Györben van novemberben a Püspökerdőben maraton. Asszem  1km benne az aszfalt körönként..Bár plecsni nincs. Ill. tavaly nem volt...

Szerintem túl vannak feszülve azok az izmok. Én is SMR-t ajánlanék, ami szépen fellazítja a pólyán és ha ez volt a baj, akkor pápá görcsök, fájdalom. 

Tudod azért nem hiszem, mert a másik lábam okés. SMR-t használtunk a kettlebell-en, hát....elég fájdalmas edzés után !!!

2012. április Oxigén Nagyerdei Maraton Debrecen.

Nincs meleg, homokos földút, minimális emelkedés, aszfalt 0 méter, van is még rá bőven idő!

Én ott leszek! De sokan mások is!

Másik: jó lenne felderiteni, hogy mi okozza ezeket a problémákat!!!!!!

Szerintem meg igenis létezik futóélet maraton nélkül.

Persze lehet, hogy tőlem ez nem hiteles, mert futottam, sőt 7-et is, de 7 maraton után is azt mondom, nem értem, mit misztifikálnak ezen annyira. Jó. Egy kicsit tovább kell futni, mint máskor, viszont pont emiatt nem jó. Persze-persze, hogy lefutja az ember, hisz azért nevezett, meg aztán adják a nyakba a plecsnit, meg hát valóban meg lehet azt csinálni.
De szerintem nem feltétlenül ad többet, mint bármilyen másik futóverseny. Úgyhogy csak fuss, ami jólesik, amit elbír a lábad, és hidd el - szerintem legalábbis - picit sem leszel kevesebb. Sőt. Még csak le sem maradsz semmiről. 

Na, azért Maratonon túl könnyen beszélsz, de aki még nem próbálta, az bizony nagyon vágyik rá. Igenis meg kell csinálni, szép kényelmesen, a debreceni tényleg baráti, és szintidő se igen van...  Előtte kell egy pár hosszabb, sétálós  futókirándulás, hogy a távot tisztelje az ember, de igenis meg lehet csinálni.... én eddig mind a hármat betegen, sérülten csináltam meg, mire odaértem az egész felkészülésem összedőlt, de menni kellett....

Hajrá!

Asszimetrikus mozgás talán.
Fáj persze, az a dolga, hogy nyomással fellazítsa és a csomókat "kikösse". 

én annyira teljesen megértelek! én is úgy érzem állandóan h hát nekem nem megy a maraton egyelőre. nem is fogok menni most októberben. de! én hozzáteszem hogy EGYELŐRE. nem tudhatod, mit hoz a jövő :) előbb-utóbb csak lesz erre a görcsre megoldás. érdekes lenne tudni hogy mennyire tempófüggő ill. pulzusfüggő? a 30km-t azért lassabban, végig alacsonyabb pulzuson futottad mint a nike-ot.  nekem az UB-n a combhajlító bizonyos pulzus felett volt gázos csak. persze lehet h nem ettől függ :)

Hauanita, nos szerintem ez nagyon egyszerű, azért speciális táv, mert hosszú :P se több, se kevesebb :) amúgy azt áruld el miért futottál 7 maratont ha utáltad :)

Na kis drágám bejöttél az én uccámba..hehehe..

Szóval, hogy van ez ha valamit nagyon akarunk az menni fog???

Hát nem mindig van egy takaró mi sosem ér addig meddig szeretnél nyújtózni. De ez így természetes, elkenődni fölösleges neked még lazán lesz marcsid...De tényleg ne görcsölj, ne akard nagyon, csak élvezd a futást. és egyszer csak úgy kattra össze fog jönni.

De,a  maratoni euforiáról lemarad. Na de nem fog.Mert Run-ka nem ad fel semmit.

Oly sokatoknak van igaza !

Huanita: igazad van, igen van élet :)), tudom is, vallom is, de Harcsabarnának is igaza van, mert vágyom rá, min.egyszer.

Potther, most hogy monodod, ez is lehet.

Moni neked is lehet igazad, Nike 6:30, Spar 7:00, akár ez is lehet, Nike meleg, Spar hideg.

Ne röhögj TÉZÉ  ::))) Tudod, hogy ? Akartam a 30-at és meg lett úgy, hogy a 21 necces volt :D

Páty, jaja, azért ott a célban ....

Köci :)

Feco, oda lehet megyek, majd szólj időben jövőre !

Még jó, hogy ponn benéztem  ma a futériára és tudom miről beszél TÉZÉ:)  Potthernek igaza van( és így nekem is) Csíky Feri a megoldás! Érdeklödj KB-n. A marcsi így is úgy is-ha valakinek akkor Neked-meglesz:)

Figyu, neked nem azzal van baj, hogy nem szeretsz futni, hanem most jött a bicaj. És élmény, motivációt, terveket ad.

Szerintem tombold ki magad vele, és úgyis marad benned annyi a futás szeretetéből, érezni fogod, mikor áll vissza a rend, hogy betervezd azt a maratont.

..és igenis fájó szívvvel lehet gondolni rá, csak vannak olyanok akiknek hamar romlik az emlékezete...

Hauanita: nem értem ha ennyire közönyös vagy a maraton iránt miért futottad le hétszer.

Monique-nek igaza van!!!

Meglepődtem volna ha valamilyen lelkesitő szöveget olvastam volna tőled.....

Nem utáltam, hanem fokozatosan elment tőle a kedvem. 
Volt közöttük nagy élmény, volt olyan, ami jó buli volt. De nem (feltétlenül) a táv miatt. Igen, a táv az kaland, egyszer valóban érdemes kipróbálni, de aki futotta már, az tudja, hogy a maraton "fáj". Én meg ezt a futást nem a szenvedésért, nem a fájdalomért csinálom, hanem az örömért. Extra katarzis meg nem volt a végén - persze a célbeérkezés mindig öröm, de nekem az rövidebb versenyen is -  hiszen mindig úgy indultam el, hogy elhittem (el kellett hinnem), hogy meg fogom tudni csinálni, így ott a célban miért csodálkoztam volna?
Igazából az a maraton esett nagyon rosszul, amikor az egyéni csúcsomat futottam, azután futottam még kettőt, lassabban, de a konklúzió az lett, hogy tökmindegy, milyen tempóban fut az ember, a maraton vége mindig rosszul esik. Mióta erre rájöttem, azóta nem is futottam ezt a távot. Immáron 4 éve.

De nem is hiányzik, és épp ezt próbálom megfogalmazni, hogy anélkül is nagyon klassz futóélet létezik.
Azt pedig nem tartom lelkesítőnek, hogy valakit arra bíztassak, hogy sérülésveszélyt kockáztasson, csak azért, hogy csakazértis meglegyen a táv. Mert nem az a cél, hogy rövid ideig fussunk, de akkor aztán mindent, ami belefér, hanem, hogy minél tovább maradjunk egészségesek a futás által is.

Eufória: ez talán egyénenként változó, ezért nem tudhatom, kinél hogy megy ez, de nekem mindig az első esetben volt ilyen érzés bármely célversenyen, másodjára már nem.

Első K100 túra után volt eddig a valaha érzett legnagyobb katarzis, az utána következő százas túrán már elmaradt, pedig még az is nagy küzdelemmel járt.

Félmaratonnál dettó, az első aszfaltost (tavaly november) leszámítva a többi - nem sok, 3 db - már nem sokban tért el egy tempófutásos edzéstől, ha az eufória érzését nézem. Az első maratonra kíváncsi leszek persze, de a továbbiak már nem célversenyek lesznek, hanem mérföldkövek egy hosszú úton, ami a minél hosszabb távok teljesítését jelenti - ezekkel kb. úgy vagyok, mint Bozót, a tempó PB-k nem motiválnak igazán (a gyorsulás nálam főleg egy célt szolgál - a biztosabb teljesítést egy belegyaloglós hosszún, főként terepen), inkább a nagy táv és hosszú idő legyőzése.

Van élet maraton felett is, mellett is, alatta is. Utóbbit a nem elhanyagolhatóan magas részvételi számok is jelzik, és egy félmaratonnak azért van olyan előnye, hogy a felkészülés rendre kevesebb kötelező melóval jár, és ettől többek számára érhető el rendszeresen a teljesítése, mint már a maratoné. Többet is rendeznek belőle.

Anita, hány év alatt futottad azt a 7 maratont? én azt olvastam h profiknál is az évi 2 maraton a max amit bírnak rendesen, különben 3 év után vége. szóval lehet ha túl sűrűn futottál ilyet, attól is ment el a kedved, főleg h szenvedősek is voltak. csak tippelek persze, mert igazából nem tudom hány év alatt jött össze neked meg egyébként is, vannak emberek akik bírják a dolgot és képesek 25 napig mindennap 1 maratont futni (öregsirály), illetve akár 1 évig mindennap=)).

az h kinek mi a "klassz futóélet", az pedig annyira egyéni, hogy nem érdemes megpróbálni a másik helyett definiálni az ő saját klassz futóéletét.

tzh, eufória érdekes téma, ha versenyeket nézzük akkor nekem eddig leginkább csak a kékesen volt, de ott szerencsére mind2x. =) (2x voltam eddig)

meg még edzésen szokott lenni, a nagyonlaza futásaimnál, amikor igazán megtalálom a ritmust. de volt már tempófutásnál is..főleg hegyen felfelé :) meg volt már közepes tempónál is, tényleg nem tudom mitől függ. és amit a nagyonlazánál érzek, az kicsit másféle, mint amit tempófutásnál érzek. de mindkettő magával ragadó. =)

ja és ha már félmaraton, edzésen futottam az elsőt, nem erős tempóban, a szigeten futottam 4 kört és ott a 4. kör első felében volt valami különleges eufória egy darabig.

sajna versenyen általában csak egy kis feldobottságféle van a célbaérkezés után, de azt nem nevezném eufóriának. mert nem olyan magával ragadó érzés. na most tatán még ez se volt=)

jaj még eufória meg verseny : még a tavaly őszi 10k-nál is volt, de ott csak menet közben. de csak amíg nem jött a szenvedés a maradék 2/3-ában :DD

izé, azt akartam írni h a táv maradék 1/3-ában, de mind1 is :)

Amita: nem utáltam hanem fokozatosan elment tőle a kedvem: másként fogalmazva gyakorlatilag fokozatosan megutáltad, és most másokkal is ez a célod......

Most még! csak a maratont utáltad meg, majd nemsokára jőn a félmaraton, majd a 10 km, majd az egész futás....

A legjobb úton haladol.....

Csak persze most magadnak megpróbálod bebizonyítani, hogy nem is így van.....

Ha valakinek nem okoz már örömöt a versenyzés, minek megyen el a versenyekre?

Nem azért versenyez az ember, hogy másokat legyőzön, hanem hogy önönmagát, mások max. hozzásegítik saját maga legyőzéséhez, és minél nagyobb ez a küzdelem, annál büszkébb az ember rá!

Nem arra büszke az ember ami az ölébe pottyant, hanem arra amiért nagyon keményen megküzdött!

Ha te nem vagy büszke arra, hogy nagy küzdelem árán a maratont sikerült már hét alkalommal is lefutni, akkor nálad komoly probléma van....

Hoppá!

Valaki ígért az ő Petrájának október 2-ára egy maratont!!!

Fecó!

Érdemes lenne befejezned a személyeskedést, és nem kiforgatni a szavaimat.
Miután - veled ellentétben - nem 2-3, hanem közel 9 éve futok, nem hiszem, hogy akárkinek is bizonygatni kellene, hogy nem fogom megutálni a futást, ha eddig nem tettem. Azt kifejezetten kikérem magamnak, hogy másokkal is meg akarnám utáltatni a futást. 
Egyetlen szóval sem írtam, hogy nem vagyok büszke a maratonjaimra. Azt meg még kevésbé, hogy nem küzdöttem meg érte.
Az lehet, hogy esetleg érződött, hogy a futással nem feltétlenül a küzdés a célom, sokkal inkább a jóleső, tétmentes - de leginkább sérülésmentes futás. Nem tudom, hogy ez mi olyat sugall, ami bárki értékrendjével komolyan ütközhet.

És mivel itt nem rólam van szó, hanem run-káról: biztos vagyok benne, hogy le tudja futni, akár most ősszel, akár később. De abban is biztos vagyok, hogy akkor is egész, értékes ember marad, ha nem futja le, akkor is sok-sok élmény érheti, ha rövidebb távokat teljesít. Ha ezáltal pedig nem sérül le, akkor a futást még tovább élvezheti, minthogyha erőltet egy maratont, ami aztán gondokat okoz neki.

Móni!
A 7 maraton így volt kb: 2004. ápr, 2005. ápr, 2005. okt., 2005. nov. (ok, ez az utolsó egy társasút volt Firenzébe, iszonyú nagy élmény, és akkoriban is tudtam, hogy sok lehet a 3 maraton, de nem volt gond), 2006. ápr (Linz, egyéni csúcs), 2006. okt., 2007. okt. 

Egyszer biztos le kell funi, de ha tetszik persze lehet többször is.:))

De egy problémás lábbal nem ajánlanám, részben azért mert nagyon szenvedös lenne, ráadásul így simán össze lehet szedni egy komoly sérülést is!!!!!!

De nem akarom az észt osztani, mert ha jól emlékszek 9 maratont futottam idáig. De csak a tavalyi 2 lett olyan amivel elégedett voltam.

Igen-igen egyszer biztos le kell futni, de...tényleg van olyan nagy futó ki még sosem futott maratont mégis nagyon nagyra tartom..Nevesítve sneci(Schneider Gábor) igaz nála ez teljesen indokolt. Maraton nélkül is lehetsz nagy futó, de biztos egyszer elvisz a szíved maraton mezejére, és fogod mondani a célban, hogy győztem..

Sokak kérdése hány maratont lehet futni egy évben, igen egy profinak ki pénzért maxon fut a kettő a normális, de nálunk amatőröknél több is simán elmegy. Nálam ez öt volt egy éven belül, igaz akkor még nem ultráztam..Volt csodás örömfutás is benne, de volt mikor nagyon nehéz volt végigmenni. Egyszer fel is adtam, de mentségemre akkor mert egy héttel előtte vacakul mentem, így megint neki ugrottam..Butaság volt így indulni..Azért pár évvel később megcsináltam ezt is. Két egymás utáni vasárnap két maraton...És a második jobb lett, mint az első..

Egyszer tényleg neki fogsz menni és leszenveded, de tényleg muszáj szenvedni?

Anita: én csak az általad leírt szöveget olvasom, és ez alapján tartok neked egy tükröt...te belenéztél ebbe a tükörbe, és teljesen felháborodtál azon amit te írtál le-jogosan, és igazad van!

Abban is tökéletesen igazad van, hogy egy szóval sem írtad le, hogy büszke lennél a maratoni futásaidra, tehát mivel nem írtad le ezért azt gondolhatja az ember, hogy nem vagy rá büszke, hiszen nem írtad az ellenkezőjét le.

Te írtad azt is, hogy sérülésmentesség fontos! Ebben is tökéletesen igazad van, hiszen a futás nem, ismétlen nem azt jelenti, hogy sérülés szedjen össze az ember. A legbiztosabb módszer a sérülés elkerülésére, hogy nem futunk, és így biztos elkerüljük az általad többször jogosan emlegetett sérülést!

Kb. 8-10 alkalommal írtad, hogy nagy fájdalom árán, sérülésmentesen kell lefutni a maratont, ebben is tökéletesen igazad van, gondolom, hogy saját katasztrofálisan negatív példád mondatja ezt veled. Ismét igazad van!

Tehát mindenben tökéletesen igazad van, és elnézést kérek ha valami olyat írtam volna le amit nem te írtál.

De!

Ezen dolgokat te írtad le, hogy mindenkit inkább megpróbálsz lebeszélni a maratoni táv teljesítéséről, hiszen neked, a te személyednek, Hauanitának, tehát neked semmi örömöt nem okozott, másnak sem fog véleményed szerint okozni, hiszen ezt te igen tiszteletreméltó futómúlttal mondod ezt, hogy egyre kevesebb örömöt okoz neked bizonyos futás.

Anita kedves! Ezeket te írtad, én csak tükör vagyok, amiben a saját gondolataidat látod.

Bízom benne, remélem, hiszek benne! Javulni fog ezen gondolatmenet!

Elnézést kérek mégegyszer, ha valamit félreértettem, de én így értelmezem amit írtál, meghajtom a fejemet a te igen tiszteletreméltó futómúltad előtt, én hozzád viszonyitva még csak egy LELKES szinte kezdőfutó vagyok....

folytassátok piviben a vitát. elbeszéltek egymás mellett, én pedig mindkettőtöket szeretem.

Kedves Run-ka! Ha kapok tőled egy fantasztikusan szép mosolyt akkor nem folytatom a vitát!

Mármint nettó 1 mosolyt, mert mint tudjuk a mosolyt 100% Áfa terheli, tehát nettó 1 mosoly az bruttó 2 mosoly....

:-)

:-)

eldugultam!!!!

Tündüsnek szerintem igaza van...

Hát belátom, lehet, imádom a bicit :)

Ja és ami még eszembe jutott ezen  a csendes délutánon.

Mint tudod a párom is bicajozik. De hiába van téli felszerelése, vastag naci dzseki, kesztyű, kommandós maszk, amiből csak a szemei vannak kint, eljön az az idő amikor nem teker. Ezért volt jó, hogy futni kezdett a télen, keresztedzés, amikor olyan idő van, hogy a kutyát sem viszik ki, de futni persze szoktunk.

Te aztán tudod, téli erdő stb.

Van egy megérzésem, hogy megjön a rossz idő, bicaj megy  a kamrába-pincébe mittomén hova. Runka meg száguldozik ezerrel, mert élvezi és ...................

március maratonfüred????

Ugye-hogy elérhető????

többször elolvastam a blogodat és remélem a bicaj mellett a futás is az életed része marad.....a felettem szólóhoz meg annyit, én egész télen bicajjal jártam és szerintem a hideg és a hó nem lehet akadálya a tekerésnek....igaz mély hóban nehéz tekerni, de én ezt is egyfajta edzésnek vettem, pedig nekem nincs is jó MTB-m, mert a lopások ellen is védekezem azzal, hogy a napi munkába járáshoz olcsó bicajt veszek igénybe....és valljuk be, a bicajon való száguldásnak páratlan élménye van....kedves barátném, élvezd a bicaj adta örömöket és találd meg a futásban is a számodra megfelelőt...egyébként épp a tavalyi 30 km-es Spar futásod volt a "példaképem" és az idén én is bevállalom:) remélem hamarosan talizunk újra egy versenyen:)

Csandy, pont nekem írod ezt? Aki szintén bicajjal jár egész évben (a párom is), de más melóba menni 10 kilit (viszonylag letakarÍtott útvonalon) és más az, hogy Fertő-tót kerül. Irány a 100 kili -10 fokban, oszt várom a véleményedet.

bocs, de nem vitatkozom....egyébként nem vezetem a bicajos kilométereimet....volt minusz 18 fok és 40 feletti kilométer is letakarítatlan pusztaságban..és hetente többször is....szerintem nem ez volt a lényeg a hozzászólásomban, hanem az, hogy mindenki azt és annyit sportoljon, amennyit jól esik

nah, én albertirsán laktam 5 évig minden reggel este bici az állomásra, térdig érő hóban és kánikulában. Voltak élményedim, viszont ott szerettem meg a telet. udok bicizni hóban is, de nem hiszem hogy pesten az üllőin ezt annyira élvezném, az út szélén ugye a szürke locspocs, nem kell :(

Ha hazaérsz a Fertrő tóról majd olvassgass egy kicsit..Jól eldugtam mit mondok neked, de már ketten tudják és nekik tetszik