Körülbelül január magasságában határoztam el, hogy szeretném bejárni szép hazámat és meg akarok tanulni normálisan futni .Tudtam, hogy nem lesz könnyű, de úgy gondoltam ha figyelek a fokozatosságra akkor megúszom sérülések nélkül. Nem így lett.
Szombaton 23km-t túra után a táncházat meglepően jól bírtam és el is voltam ájulva milyen stramm csaj vagyok. Másnap felbuzdulva a tegnapi sikerélményen újra nekivágtam a 23kmnek azonban 8 km-nél a bal térdem és a bokám egyszerre adták fel a harcot. Kamillás borogatástól az Aloeverán át sportkrémek egész arzenálját vetettem be de nem használt. Ami azt illeti térdem nem izgatott viszont a bokám még soha nem fájt.
Szerdán felpolcolt lábbal ültem angolórán mikor nyelvtanárom izgatottan jött oda hozzám egy kis könyvecskével a kezében. Megtudakolta milyen merényletet követtem el magam ellen és panaszaim alapján lapozgatni kezdett a könyvben végül ezt mondta:„Arnica Montana, 9 vagy 15 CH de inkább 15. Reggel-este 5 -5szem, előtte- utána 20percig ne vegyél semmit a szádba. A bogyókat tedd a nyelved alá, hogy ne fájjon a lábad! Ígérem másnap semmi bajod nem lesz.”
Mivel másnap 2 óra tánctanítás várt rám úgy döntöttem teszek egy kísérletet és megvettem a szert (650 HUF volt). Ma reggel semmi bajom nem volt.
Tudom, ez itt nem a reklám helye, de nekem általában az ilyen sérülések 3-4hétig fájnak és eddig egyszer se segített a sportkrém. Most, 5 „rizs szemtől” elmúlt a fájdalom. Gondoltam megosztom véletek hátha másnak is hasznára válik.

 Üdv: Sherpa