50km Inov-8 Roclite 315 cipőben

           Már jó pár kilométert kocogtam  Inov-8 Roclite 315 cipőben. Úgy éreztem csak ismerkedem még a cipővel így éppen a pillanatnyi tapasztalataimat nem osztottam meg veletek.

           Igazi terep viszonyok között viszont csak most hétvégén tudtam kipróbálni, a Buda bércein teljesítménytúrán.

            Kora reggel érkeztünk  meg az Erdőalja útra. Az idő ideális volt. Májusi enyhén párás, hűvös reggel A nap már kezdte megmutatni a melegét.

            Társaságban a nehézségeket is könnyebb leküzdeni, így az 50km –es távon indultam. Gyors regisztrálás után, jó kedvvel vágtunk neki a távnak. Bennem ott volt, hogy most lesz az első igazi megpróbáltatása a cipőnek. Hiszen eddig csak kb. 9-10-kmt kocogtam egyszerre benne. Eddig nem okozott vízhólyagot, de biztonság kedvéért dupla zoknit vettem fel. Mellé inov-8 Debrisgaiter 32 terepfutó/tájfutó kamáslit.

            A korábbi futócipőim talp kiképzése párnázottabb volt. Vajon az Inov-8 technológia milyen lesz? Utána olvastam. Azt írja, hogy : „a terepen való futáskor a homokos, sóderes vagy füves talaj lényegesen rugalmasabb mint a köves vagy beton talaj. A terepi futáskor pedig az alacsony sarok lényegesen nagyobb stabilitást ad a talajra érkezéskor mint a nagy csillapítású de magas sarok. Ezek alapján a terepi futáskor fontosabb szempont a talajfogás stabilitása mint a rugalmas talajfogás érkezésekor keletkező kisebb mértékű káros rezgések elnyelése. … Terepi futásoknál a talaj rugalmassága nem kíván extra csillapítást, viszont lényeges, hogy a sarok és a talp minél stabilabban fogja a talajt még egyenetlen felület esetén is csökkentve a láb alá/kifordulás és a kificamodás esélyét.”   Forrás: http://www.multinavigator.hu/cikk.php?id=1349

           Az alacsony sarok előnyeit én is megtapasztaltam. A robosztus talp kiképzéssel lehet menni mint egy traktor, de ezzel a cipő akarata érvényesül. A hátul ütője a kontrol elvesztése.

            A kiírás szerint 49 km távon a szintkülönbség 1960 m. Jól elosztódott a távon. Egészen jól kapaszkodott felfelé a cipő. Pár helyen csúszós volt a terep, de nem csúszott, stabilan tartott. Kezdetben a lejtőket még finoman vettem. Majd könnyedén kocogtam lefelé. Jól lehetett vele manőverezni. Szinte lehetett érezni, hogy fogja a talajt. Meg is feledkeztem, hogy milyen cipő van a lábamon egészen addig, míg településen keresztül nem mentünk pár kilométert. Ott úgy éreztem, hogy kemény a beton. Kényelmetlen volt menni az megelőző rugalmasabb terep után.

            Most veszek részt másodjára 50km-es távon. Nekem még nemcsak a cipő az újdonság, hanem maga a táv is. Megfelelő étkezés a túra előtt és alatt.

            Az, ha több órán keresztül mozgunk, túrázunk akkor szükséges, hogy legyen tartalék energiánk. Az állóképességi sportok megelőző napjaiban az tészta napok nem is elvetendő dolog, ha egyébként kontroll alatt van a táplálkozás. Most későn tudtam meg, hogy indulok, így nem igen volt erre lehetőségem. Így éreztem is, hogy gyengülök. A túra utolsó harmadában az 5km-es átlagot már nem tudtam tartani. Pedig bennem volt, hogy most kellene még egy kicsit kocogni. 10 óra 10 perc alatt teljesítettem így.

            Összességében kellemes volt, hogy könnyed volt a cipő. A cipő speciális Met-cradle TM jól tartott. Habár én talán egy kicsit szorosra kötöttem. Habár voltak kik azt mondták, hogy mivel nem vastag a talpa érezni fogom benne a köveket és a távot. De nem így lett! Nem égett benne a lábam. A kövek nem okoztak kellemetlenséget. Nem keletkezett vízhólyag. A kamásli jó szolgálatot tett. Eddig volt, hogy kellemetlenséget okozott egy-egy cipőbe került levél, gally darabka. Most ez nem következett be.

            Másnap se fájt a lábam. Igaz a lépcsőzést óvatosan ejtem meg. A combom elülső részén a kis fájdalom a Buda bérceire emlékeztet. :-)