Na nem is tudom mit írjak, annyira csalódott vagyok... A műtét miatt ugye előre kellett hoznom 2 futást hogy be tudjam fejezni a programot, ezért futottam szombat-vasárnap-hétfő egymás után és bár jól mentek a távok, úgy éreztem nagyon is elfáradtam. Kedden elkezdődöt valami borzalmas hasfájás ami nem akart abbamaradni, ezért utolsó pillanatokra toltam a futást, tegnap reggelre. Fájt a hasom, rosszul is éreztem magam de úgy gondoltam hátha mozgás közben elmúlik. Hát nem múlt el, egyre csak rosszabb lett, harmadik km után kénytelen voltam gyalogolni, mert annyira szúrt az oldalom a rossz testtartás miatt (ami ugye hasfájás miatt volt). Aztán amikor házam körnekére értem nagy nehezen dragged myself in. Amikor megláttam hogy igy is sikerült majdnem lefutni a távot már sajnaltam hogy nem mentem ezt a utolsó 400 métert, de nagyon készen voltam. Aztán kiderült hogy hőemelkedésem is van, úgyhogy majdnem kérdésessé vált a műtét is... de azért megcsináltak (szemműtétről van szó). Most akkor következik 2 hét kényszerpihi, remélem azalatt minden rendbe jön, beleértve hasiproblémákat és utána elkezdek megint a program 2 utolsó hetet hogy megint lefuthassak ezt a nyomorék 5 km! Először életemben szemüveg nélkül!

Azért még így is hogy maga a verseny nem sikerült (és ebben most tényleg sem az akaraterőm vagy a lustaságom hibás) megcsináltam 5 és fél hét futást és már alig várom mikor mehessek ki megint futni. Ennek a programnak legnagyobb előnye az hogy megtanítja rendszeres mozgásra és most már tényleg kezdek megérteni azokat a futókat akik kimennek hóban-esőben-sárban-kánikulában futni... Akkor viszlát két hét mulva!

Rég nem írtam, mert mostanában nem nagyon értek új meglepetések. Kicsit fáj a térdem, remélem hogy nem a régi gyerekkori porc-baj fog visszatérni, pedig nagyon hasonlít rá a fájdalom... Ez lenne aztán király hogy megszeretem a rendszeres futást és kiderül hogy nem bír a térdem...

Múlt héten voltak akkor hosszú futások rövid 1 perces sétákkal és nem mosnodm azt hogy nagyon könnyedén de megcsináltam. Úgy néz ki hogy az én "holt pontom" valahol első 10 perc után megérkezik és következik 5 perc szenvedés amikor nagyon abba akarom hagyni és utána csak megoldódik és kezdek jóval könnyebben futni. Rendszeresen visszafelé gyorsabban futok. Észtországban van egy mondás hogy a ló hazafelé mindig gyorsabban fut, nem mintha szeretnék magam lóhoz hasonlítani, de úgy néz ki hogy rám is igaz:-)

Előre kellett hoznom utolsó két futásomat mert következik egy 2-hetes kényszerszünet műtét miatt, így ma lesz a "lazító" 3x9 perc és szerdán a nagy nap:-)

Bár kedd helyett szerdán mentem futni, mégis betartottam a csütörtöki futást és kimentünk kutyussal a szokasos körökre. Sajnos megint későn, baba lefektetése után tudtam kimenni, ezért nem mentünk az érdekesebb nagy körre hanem maradtunk a ház környéken. Ezt én is meg kutyus is unja, de egyszerűén nem merem menni messzebb, idegenebb helyre amikor sötét van. Kutyusom egy ilyen tipikus nyuszi-bátorságú labi és egyáltalan nincs benne felfedező lélek, ezért ilyenkor gyakorlatilag húzni kell hogy egyáltalan elinduljon az idegen úton. Viszont futásképessége javult mindkettőnknek. A mai 2x10 perces futás nagyon simán ment, kellemes volt az idő, nagyából tiszták az utak és nagy körre mentünk. A felénél én már kezdtem hasonlítani egy jó érett paradicsomra, kutyus csak hátranézett, hogy "na akkor most futunk vagy nem?"- tekintettel... Oké, de neki azért négy lába van!
Úgyhogy összetettben ez egy sikeres hét volt, három futóedzésen kívül meg egy pilates is belefért és mivel előre hoztam a holnapi futást ezért még holnap is valamilyen mozgás beleférhet. Étkezésben sikeresnek mondható hogy ebben az évben még nem ettem gyorsételt és még egyszer sem ittam semmilyen üditőt - és egyáltalan nem is hiányoznak. Azért édességfüggőségem nem csökkent és nem is tudtam eddig nagyon korlátozni sütizést-csokizást, ezért nem is fogytam semmit, de szerintem lépésként kell haladnom, majd lassan ez is csökken... Befejeztem a 4. hetet és már csak utolsó 2 hét maradt a programból!

Tegnap olyan borzasztó volt az idő, hogy egyszerűén nem tudtam rá venni magam hogy elmenjek futni. Aztán annyira elkezdett bántani a lelkiismeretem, hogy végigcsináltam egy 50 perces Pilates tornát, csak hogy érezzem hogy nem a lustaságom miatt maradt ki az edzés. Akkor ma ki kellett menni futni - ha törik ha szakad - úgy elmentünk konditerembe. Rengetegen voltak, alig találtunk szabad futógépet, de meg tudtam csinálni a tegnapra tervezett 4x7 percet 2 perces sétával. Szerintem gyorsabban futottam mint kint szoktam, mert nagyon elfáradtam, pedig még 4 km sem jött össze. Kint azért sokkal gyorsabban megy az idő, felfrissülök a levegőtől és élvezni szoktam. Most inkább csak - megcsináltam.
remélem holnapra javulnak egy kicsit az útkörülmények és ki tudunk menni mert ez azert jobb. Arról nem is beszélve hogy jóval olcsóbb!