Egyedül maradtam, mármint a futásban. Kivéve kutyust persze. A férjemnek sikerült összeszedni valami megfázást, így kidőlt, bár ígérte hogy még utolér ha meggyógyult. De én megyek mint a tank! Ma 5 perces futások voltak és simán bírtam, bár 3 perc séta nem tűnt egyáltalan hosszúnak. Kutyus kezd már egyre inkább formába lendülni, kezd egy kicsit vándorolni, ami aggasztó, mert ha nem fogad szót akkor  vagy be kell kötnöm vagy otthon hagynom, amiből egyik sem tetszik, mert lássunk be - így még több motivációt nyújt ha letudom a kutyasétát is. Szóval kell még dolgoznunk a futókultúrán. Követtem a tanácsokat hogy kell futni és nem csak az hogy tényleg jobban bírtam, de a bokám is határozottan jobb, bár egy kicsit még fáj. Nahát, ki hitte volna hogy itt a harmadik hét és már alig várom a következő futást!