Megújul az Edzésonline! Az új oldalakat és funkciókat elérheted ha ide kattintasz!

Már 54 028 681 km-t sportoltatok
nedus szalad

Egy százas futás emlékei

nedus | 2010-05-26 20:10:42 | Nincs hozzászólás!

                                           T100  2010

   Egy kicsit messzebbről kezdeném . Mert még sok dolog van , amit nekem is megkell értenem , értékelnem .

  Az elmúlt 2 évben  kikellett hagynom a Terep százast . A gyomrom és a májam kb.55-65 km-nél mindig „leoldott” . Néha már 30-nál . Szomorúan bár , de kezdtem beletörődni , hogy maradnak nekem a 30-40 km-es terepfutások . Pedig annak , aki már belekóstolt  a százasok világába ezek a távok nem jelentenek igazi örömöt .

  Aztán idén januárban a jó szerencse összehozott egy fantasztikus emberrel . „ Civilben” belgyógyász , de már évek óta a homeopátia eszközeivel gyógyít . 3 hét alatt rendbe hozta azt , amit évek óta egy csomó „rendes”orvos egy csomó „rendes” orvossággal nem tudott . Azóta újra tudok rendszeresen és megfelelő intenzitással futni . És ez nem csak fizikailag , hanem lelkileg is rendbe tett .

  Elég hamar eldőlt , hogy nem lehet más célom az idén : MEGCSINÁLLNI A TEREP SZÁZAST ! Ennek szellemében edzettem , és már annyira bátor lettem , hogy edzéstervet is csináltam . Figyeltem a pihenő napokra-és hetekre .  Persze , időnként túl lőttem a célon , de olyan volt , mintha visszakaptam volna az elveszett játékomat …

   A MÁTRABÉRC-ig  egészen jól kezdett menni a dolog . A Vértes terepmaratonon már valami futás szerűt is tudtam produkálni . A Bércre viszont nem akartam időtervet készíteni , nekem ez a verseny a mumusom . A Kékesig minden tökéletes volt , elfáradás nélkül , könnyedén értem fel . Aztán lefelé a sárgán egy rossz lépés…  Az eredmény :  a jobb comb hajlítómban izomszakadás és egy jókora vérömleny . Néhány napig minden veszni látszott . Az orvos hallani sem akart a futásról . Meggyőztem , hogy a laza bringa jót tesz a regenerálódásnak . Így aztán bringázás szinte minden    nap . Közben több barátom is segíteni próbált . Injekciót szereztek a gyulladás csökkentéséhez , a gyúró barátom egy speckó tapaszt tett fel , több alkalommal , sőt a versenyre is . A homeopatikusom több szert is hozott ( minden kérés nélkül , csak úgy magától )ami szintén segíthetett . Na most , ilyen támogatás mellett megtehettem én , hogy nem indulok el…. persze , hogy nem .

  Elérkezett a szombat reggel . A várt randa idő helyett gyönyörű napos idő fogadott . Kassai Karesszel autókáztunk ki hidegkútra . Karesz régi futótársam , aki most nagyon jó formában van . Nem rég futott maratont Rómában 2:50 (!) belül !

  Nekem az elmúlt hetekben „elvesztek” az idő terveim , a titkos álmom , a 11 órán belüli teljesítés reménytelennek tűnt , sőt , a megpróbálásával történő kísérletezés is őrültség lett volna . Egy valamire vágytam : sérülés nélkül végig menni , a lehető legtöbb örömöt és élvezetet  kihozni a napból , ami lehetséges .

  A rossz időre már napok óta készültem , nem csak a felszerelés összeállításával , hanem lelkileg is . Felkészültem  az esőre , a nagy sárra . ( úgy gondoltam , hogy a tavalyi Mátrai csillagokénál rosszabb idő nem valószínű , és azt is , perverz módón élveztem ) Két vékony kabátot gyömöszöltem a táskába , a botokat és némi izót-kaját előreküldettem a Kisrigóba .    Nagyon korán ott voltunk a klébiben , szerettem volna elkerülni azt az őrült kapkodást  , amit a Mátrabérc előtt végeztünk a   Jakus Bélával . Mikor kiszálltunk az autóból  akkor hallottuk az Oli hangját , hogy – 4 perc van a Rajtig !

   Fél nyolcig készülődés , beszélgetés ismerősökkel .stb. Aztán olyan dologra vetemedtem , amire csak annó „futókoromban” volt példa :  melegíteni mentem , Kabócával !  Úgy látszik , a közel 3 hetes futószünet megártott ! Persze , azért túlzásba nem vittem , Jakus Béla szigorú tekintettel és gyanakvó kifejezéssel az arcán figyelt .  Vajon mernék én egy nálam közel kétszer nagyobb és sokszorosan erősebb kenus bajnokkal  kekeckedni ? Egy százas előtt 15 perccel ?

   Lupus kedves szavai után nekilódult a mezőny . Amíg felfejlődtünk  szabályos tornasorba némi beszélgetéssel és poénkodással csaptuk agyon az időt . A gyorslábúak hamar eltűntek az erdő mélyén , hogy aztán meglepetésszerűen hátulról támadjanak , mint pl. Carlos és Ispi . Próbáltak minket is egy kis plusz futásra ösztökélni  mondván , hogy néhány csínos lány egy extra pontot üzemeltet néhány kilométerre . ( kabócát úgy kellett erőszakkal visszatartani ) . Szépen lassan teltek a kilométerek és én lassan próbáltam átengedni magam az élvezeteknek  . Kezdtem kizárni  a zavaró hangokat , a minimálisra állítva a pofázó üzemmódot ( nálam ez néha elég nehezen megy ) . Nagyjából Dobogókőig kellett azért elmenni , hogy egyedül lehessek . Direkt jó lassan frissítettem , csak hogy a Béla j el futhasson . Még a végén visszafog !

    Gyönyörű volt az erdő ! Az elmúlt időszak sok csapadéka harsány zöldre festette a természetet . Mindenhol tavasz illat , mindenhonnan madárdal . És mivel ezen a szakaszon , egészen Dömösig szinte csak lejt az út , még koncentrálni sem kellett . Nagyjából ezen a részen ért utol a (számomra ) kimondhatatlan nevű W. Ildikó . Sőt , nem csak utolért , nagy sebességgel el is robogott mellettem . Mivel nem vagyok öngyilkos hajlamú , meg sem kíséreltem a vele való haladást . Aztán valahol a Prédikálószékre való felmászás közben utolértem . ( Innen kezdve többé-kevésbé 75 kiliig , a második Kisrigózásig együtt mentünk . )Közben az eső egyre jobban rákezdett , én magamra húzgáltam az első kabátot . Az Apátkúti-völgyben megint eszembe jutottak az UFÓK , akikkel tavaly nyáron találkoztam egy  éjszaka . ( a Sajgó 40 éjszakai túrán futkorásztam , amikor a völgyön átfutva , valamikor éjjel 1 tájban , egy csapat furcsán viselkedő emberrel találkoztam . Álltak az út szélén , arccal a fák felé fordulva , fejükön valami antenna szerűséggel . Valamire nagyon koncentrálltak , sokan a kezüket a szemük elé tartották . Mindezt néma csöndben és tök sötétben . Nem égett náluk egy lámpa sem . kb.30-40-en lehettek . Arra sem reagálltak , mikor egy őrült futó elment közöttük fejlámpával . Az első 1-2 emberkének még intettem , aztán mivel semmi reakció nem volt , hát igyekeztem minél gyorsabban eltávolodni tőlük )

    Visegrád után csatlakoztunk ( vagyis pontosabban csatlakozott hozzánk ) Pépp Csaba ( akiről megtudtam , hogy Pepének illik szólítani ) . Papp-rétig együtt haladtunk , de ott volt egy kis holtpontom . Szépen nyugiban eszegettem-iszogattam a ponton , így a társaságom elfutott . Még a Kisrigóban összefutottunk egy röpke pillanatra , de ott is el molyoltam  egy darabig . Magamhoz vettem a botokat és felrángattam a második dzsekit . Valamilyen érthetetlen okból   Szaszára bíztam a fejlámpámat , mondván , vigye ugyan már el a célba . Volt nálam két teli kulacs , kaja , telefon stb . Miért éppen a legkönnyebb tartozékomat nem szándékoztam magammal „cipelni” ? Biztosan már kezdtem megborulni . Innen a végéig egyedül mentem , ami nem is volt baj . Kicsit fáztam is , így próbáltam az emelkedőket tempósabbra venni . Persze , ez több helyen már csak a tempósabb gyaloglásra vonatkozott . A sár egyre mélyebb , az eső egyre erősebb lett .  A beharangozott patakátkelés nem volt vészes ( persze , ez később sokkal durvább lett ) .  Csikóvárallján Yoyoék kedvesen segítettek a kulacsok feltöltésében , én addig kajáltam . Persze , hogy az egyiket ott hagytam . Mikor észre vettem a hibát , inkább visszafordultam , mégse futkorásszon az ember késő este az erdőben egy liter folyadék nélkül . A piros a Kevélyig viszonylag hamar eltelt  , bár a bejáráson végig megtudtam futni . Most inkább úgy fogalmaznék , hogy néha tudtam benne futni is . A Köves-bérc előtt már keresgéltem a ( az utolsó ! ) frissítő és dugó pontot . Mikor leértem az aszfaltra nem láttam sehol . Vajon mégse lesz pont ? Aztán megláttam Futurét  ( csinos nylon esőkabátban ) , hogy a műút felől átjön az átjárón és bemegy a bozótba . Na hát , ott volt a pont . Pedig már nem akartam se inni , se enni , de mégis jól esett újra látni őket . A rövid , alig egy perces megállás viszont arra is jó volt , hogy nagyon elkezdjek fázni . Annyira remegtem , hogy ha nem belebújós pántja lett volna a botoknak , biztos elejtettem volna azokat . Csak nagy nehezen , néhány száz méteres séta után tudtam rábeszélni magam a „futásra” . A téglagyár előtt , a vasúti átjáró után agy sötét autó állt . Hirtelen felpattant a két ajtó és kiugrott belőle két alak ! Bevallom , néhány pillanatra bevillant : vajon minden adóságomat visszafizettem ?!  De aztán kiderült , csak két lelkes lány volt az , akik már többször szurkoltak és kedvesen kínáltak mindenféle jóval . ( később megtudtam az egyikük emailjáből , hogy kísértek valakit ) Bár nem kellett semmi étek , mégis nagyon jó volt a biztatásuk . Nem kevés erőt adott az utolsó emelkedő előtt . Az utolsó emelkedő , ami még sose tűnt ilyen hosszúnak . A sűrűbb részeken a nagy zuhiban már egészen sötét volt .  A vége előtt megláttam magam előtt valakit kaptatni az emelkedőre . Feltámadt a már régen nyugodni térő harci szellemem : egy utolsó rohamra indultam . Igazából semmi jelentősége nem volt a helyezésnek  , de felmerült a lehetősége bennem egy 12 órán belüli beérkezésnek . Szegény , mikor utolértem , elég rossz állapotban volt . Panaszkodott a gyomrára , de azt mondta , hogy most már meg van valahogy . Felmerült bennem , hogy esetleg nem kéne magára hagyni , de aztán láttam , hogy szépen jön utánam .  Bent a házak között már nem láttam , de itt már nem érhette nagy baj . Még felkocogtam az utolsó kis betonos utcán , és már ott is volt az iskola ! Befutottam a célkapun keresztül  és borzasztóan jó érzés volt  újra teljesíteni a százast , három év után ! Nem érdekelt már az eső , a hideg , a fájós , sajgó lábam , semmi ! Végre  itt vagyok , megérkeztem !

    Tudom , hogy sokaknak ez nem jelentene semmit , de nekem ( nekünk) ez a tizenegynéhány óra jelenti az év legjobb pillanatait . Megtudok sok mindent magamról és egy csomó mindent másokról . Erősebb leszek lélekben és több leszek emberi kapcsolatokban . Mindig kapok valamit , a távtól , az erdőtől , a hegyektől .  Köszönöm !

                      nedus

Budapest , 2010-05-26

   

 

Futás az éjszakában

nedus | 2010-05-24 17:25:11 | 2 hozzászólás

Mátrai Csillagok  2010

    Elérkezett a pünkösd , és vele együtt a Mátrai Csillagok  éjszakai teljesítménytúra . Tavaly végig szakadó eső , megáradt patak Lajosházánál . Vajon mit hoz ez az év ?

    Évek óta ez az egyik kedvenc túrám . Optimális esetben jól járható (futható ) utak , pazar kilátások és kedves pontőrök . Ebből a háromból az utolsó kettő megvolt . Csillagfényes , háromnegyed-holdas éjszaka és kedves , ismerős pontőrök . Velük jó kis beszélgetés , közben falatozgatás .  A Sár-hegyen szokás szerint  „dugó” de ez a Szent-Anna kápolnáig eloszlik . Minden megelőzöttnek köszönök és szeretnék jó utat kívánni . Szinte mindenki vissza köszön . Mátrafüredet elhagyva a Benevár felé már kell a lámpa . Az út jobb oldalán 5-6 tábortűz is ég , a nyomott , párás időben olyan a szag , mintha egy szénégető mellett futnék el . Felfelé a kék+-on a nyíltabb részeken besüt a hold . Kellemes az este , televan tavasz illattal és hangokkal . Még a Kékes előtt beérem Tapírt , kicsit el poénkodunk   a Csanyáékon és gondolatban némi esőt kívánunk nekik . A Kékesre egyedül érek fel . Az ismerős pontőr házaspárral megállapítjuk , hogy mennyivel kellemesebb most , mint tavaly , amikor annyira zuhogott az eső és olyan köd volt , hogy 2 métert sem lehetett látni . Megkapom az almámat , amit a sípálya füvén kocogva lefelé elropogtatok . Közben meg kell állnom , le kell kapcsolnom a lámpát és 1-2 percig csodálni kell  a fantasztikusan szép csillagos eget . Mátraházán egy kis ivás ( sajnos , a plusz tabletta még nem oldódott fel a vízben , és így kissé tömény lett )és befutás a sárgára . Tavaly ezen a szakaszon percekig kerestem a jelzést , pedig ott volt ahol most , de semmit sem lehetett látni . Most egy kicsit lejjebb néhányan kerestük a sárga elterelését , amikor befutott tapír és megmutatta nekünk . Innen többé kevésbé kettesben haladtunk . Elég hamar eltelt a lefelé út ( érdekes , menyivel jobban telnek ezek a kilométerek  ) elhagyjuk Mátrafüredet és lassan a Sástóhoz érünk . Ott a szokásos nagy etető-itató pont van elég nagy nyüzsgéssel . Innen már együtt halad a rövidebb távval az utunk . A sár talán ezen a szakaszon kezd egyre nagyobb lenni .Vannak helyek ahol bármerre is nézünk csak vizet látni . Egy idő után feladjuk a hiábavaló útkeresést és megyünk át mindenen keresztül . Lajosháza előtt inkább a legmélyebb részen megyünk , ott kevésbé csúszik . A patakot mindig kihasználjuk egy jó kis cipő mosásra  . Mikor elérjük az érdekes Haluskás-nevű pontot egy gyönyörű fülemüle füttyszó fogad minket . Gyöngyössolymoson most könnyen megtaláljuk a Malmot  és innen már valóban csak egy ugrás a cél , a kicsit útállt betonutakkal együtt . A célban a regisztráló hölgy szomorúan kérdezi , hogy ugye feladtuk ? Mikor mi sem értjük a kérdést , a társa mutatja az itinerünket :- nézd , meg van minden pont ! 

    Kellemes éjjel volt , bár , egy kicsit kevesebb dagonyát el tudtam volna viselni , főleg a T100 után .Lazán mentem , de nem is nagyon bírtam volna jobban , főleg a végén már „éreztem” a lábaimat . Hiába , öregszem , már nem elég egy hét a regenerálódásra .

    Jövőre jövök megint , ez lesz már az ötödik . Kéne talán szervezni egy futó szekciót , „tömegrajttal” .

nedus 

 

2015-12 hó (1 bejegyzés)
2015-04 hó (1 bejegyzés)
2014-06 hó (1 bejegyzés)
2013-11 hó (1 bejegyzés)
2013-05 hó (1 bejegyzés)
2013-02 hó (1 bejegyzés)
2013-01 hó (1 bejegyzés)
2012-11 hó (1 bejegyzés)
2012-10 hó (1 bejegyzés)
2012-07 hó (1 bejegyzés)
2012-02 hó (1 bejegyzés)
2011-10 hó (1 bejegyzés)
2011-09 hó (1 bejegyzés)
2011-07 hó (1 bejegyzés)
2011-03 hó (2 bejegyzés)
2011-02 hó (2 bejegyzés)
2010-12 hó (1 bejegyzés)
2010-11 hó (4 bejegyzés)
2010-08 hó (2 bejegyzés)
2010-05 hó (2 bejegyzés)