Mátrai Csillagok 2010
Elérkezett a pünkösd , és vele együtt a Mátrai Csillagok éjszakai teljesítménytúra . Tavaly végig szakadó eső , megáradt patak Lajosházánál . Vajon mit hoz ez az év ?
Évek óta ez az egyik kedvenc túrám . Optimális esetben jól járható (futható ) utak , pazar kilátások és kedves pontőrök . Ebből a háromból az utolsó kettő megvolt . Csillagfényes , háromnegyed-holdas éjszaka és kedves , ismerős pontőrök . Velük jó kis beszélgetés , közben falatozgatás . A Sár-hegyen szokás szerint „dugó” de ez a Szent-Anna kápolnáig eloszlik . Minden megelőzöttnek köszönök és szeretnék jó utat kívánni . Szinte mindenki vissza köszön . Mátrafüredet elhagyva a Benevár felé már kell a lámpa . Az út jobb oldalán 5-6 tábortűz is ég , a nyomott , párás időben olyan a szag , mintha egy szénégető mellett futnék el . Felfelé a kék+-on a nyíltabb részeken besüt a hold . Kellemes az este , televan tavasz illattal és hangokkal . Még a Kékes előtt beérem Tapírt , kicsit el poénkodunk a Csanyáékon és gondolatban némi esőt kívánunk nekik . A Kékesre egyedül érek fel . Az ismerős pontőr házaspárral megállapítjuk , hogy mennyivel kellemesebb most , mint tavaly , amikor annyira zuhogott az eső és olyan köd volt , hogy 2 métert sem lehetett látni . Megkapom az almámat , amit a sípálya füvén kocogva lefelé elropogtatok . Közben meg kell állnom , le kell kapcsolnom a lámpát és 1-2 percig csodálni kell a fantasztikusan szép csillagos eget . Mátraházán egy kis ivás ( sajnos , a plusz tabletta még nem oldódott fel a vízben , és így kissé tömény lett )és befutás a sárgára . Tavaly ezen a szakaszon percekig kerestem a jelzést , pedig ott volt ahol most , de semmit sem lehetett látni . Most egy kicsit lejjebb néhányan kerestük a sárga elterelését , amikor befutott tapír és megmutatta nekünk . Innen többé kevésbé kettesben haladtunk . Elég hamar eltelt a lefelé út ( érdekes , menyivel jobban telnek ezek a kilométerek ) elhagyjuk Mátrafüredet és lassan a Sástóhoz érünk . Ott a szokásos nagy etető-itató pont van elég nagy nyüzsgéssel . Innen már együtt halad a rövidebb távval az utunk . A sár talán ezen a szakaszon kezd egyre nagyobb lenni .Vannak helyek ahol bármerre is nézünk csak vizet látni . Egy idő után feladjuk a hiábavaló útkeresést és megyünk át mindenen keresztül . Lajosháza előtt inkább a legmélyebb részen megyünk , ott kevésbé csúszik . A patakot mindig kihasználjuk egy jó kis cipő mosásra . Mikor elérjük az érdekes Haluskás-nevű pontot egy gyönyörű fülemüle füttyszó fogad minket . Gyöngyössolymoson most könnyen megtaláljuk a Malmot és innen már valóban csak egy ugrás a cél , a kicsit útállt betonutakkal együtt . A célban a regisztráló hölgy szomorúan kérdezi , hogy ugye feladtuk ? Mikor mi sem értjük a kérdést , a társa mutatja az itinerünket :- nézd , meg van minden pont !
Kellemes éjjel volt , bár , egy kicsit kevesebb dagonyát el tudtam volna viselni , főleg a T100 után .Lazán mentem , de nem is nagyon bírtam volna jobban , főleg a végén már „éreztem” a lábaimat . Hiába , öregszem , már nem elég egy hét a regenerálódásra .
Jövőre jövök megint , ez lesz már az ötödik . Kéne talán szervezni egy futó szekciót , „tömegrajttal” .
nedus
Ejha, le a kalappal, gratulálok (így ismeretlenül is)! Bár én gyalog mentem végig, és szintidőn kívül értem be, így is kőkemény volt. El nem tudom képzelni, hogy lehetett végigfutni. Szóval elismerésem. :)