Edzőtábor. Jóbarátok. Hó mindenütt a hegyekben és völgyekben. Csönd és Nyugalom a Természettől. Vidámság, móka a Csapattól.
Ki tudja ilyenkor józan, hideg fejjel azt mondani a hét közepén: ennyi és nincs több futás? Én nem tudtam megálljt parancsolni a véremnek.
Az egész egy kis kényelmetlenséggel kezdődött: a cipő nyelvére tapadt hókolonc megnyomta a boka fölötti ínhüvelyt. Semmiség. Igen, de ha fáj, akkor jobb a békesség és a kezelgetés, pihentetés. A lendület viszont vitt előre. Eleinte kisebb, majd nagyobb folyamatos fájdalom. Amivel lehet futni, de végig ott van minden egyes lépésben. És a "nehogy már pont én maradjak ki a buliból!" érzés. Vagy indulat? Pedig az indulatból hozott döntések nagy része elhibázott. Mint most is. És egyik reggel jön az igazi figyelmeztetés: "hóropogás" az ínban. Ekkor tudom, hogy nincs tovább. Azonnal le kell állni, ha jót akarok magamnak. És azt is tudom, hogy (MÁR MEGINT) túl messzire mentem, messzebb annál, ami hasznos. Tanulni fogok ebből? Remélem, igen. És remélem, aki olvassa, nem kell saját magának is megtapasztalnia a sérülésből fakadó tehetetlenség demoralizáló érzését, hanem az én példámból is tanul: van olyan sérülés, amivel lehet tovább futni, és van olyan, amikor megállni kötelező.
Már, ha az EGÉSZség a legfontosabb...
Sok józan edzést kívánok nektek!
Sérülés, avagy: ha valami baj van, a józan ész a legfőbb dolog
7 hozzászólás
Hát akkor ezért nem gyűltek az edzések a naplódban...!
Nade, szerencsére Te sok jókedvvel, nagy pozitív hozzállással bírsz, így könnyű lesz a felépülés!
Köszönöm az együttérzéseteket!
És nagyon remélem, nekem soha nem kell hasonló okból ezt viszonoznom! Amúgy már vége a "böjtös" napoknak, teljes a gyógyulás, írtam is két szösszenetet a naplóba :-)
Annak idején Achilles elvtárssal voltak visszatérő gondjaim, no ott volt rendesen túlhajtás, fájdalomba futás stb. Most még viszonylag korán leálltam, az első komolyabb jelre. persze, lehetett volna előbb is, no ez a nagy kérdés: meddig is szabad/kell feszíteni azt a bizonyos húrt...
Hibákból tanulunk és nagyon jó, hogy ezeket megosztjuk egymással.
Látom már futsz, elkezdted az edzéseket.A Spartathlon még odébb van,
tehát hajrá és vigyázz magadra!
"van olyan sérülés, amivel lehet tovább futni, és van olyan, amikor megállni kötelező."
na jóó, de honnan lehet tudni a különbséget? melyikkel lehet tovább futni? :O
2012-02 hó (2 bejegyzés)
2011-08 hó (1 bejegyzés)
2011-07 hó (1 bejegyzés)
2011-01 hó (1 bejegyzés)
2010-09 hó (1 bejegyzés)
2010-04 hó (1 bejegyzés)
2010-03 hó (2 bejegyzés)
2010-02 hó (1 bejegyzés)
2010-01 hó (2 bejegyzés)
2009-12 hó (4 bejegyzés)
Hú, Ispi, én is megtapasztaltam, hogy milyen fájdalommal lehet futni: akkor úgy döntöttem, hogy bármilyennel. És párszor még úgy döntöttem - erről szólt az a másfél év. Csak azokat a hónapos kényszerpihenőket... csak azokat tudnám feledni! :)
Nos, szóval egyetértek:van, amikor megállni kötelező! Remélem, a hóropogásnak hamar vége szakad nálad. Tudod, jön a tavasz, olvad a hó, fecsnek a fecskék, pacsnak a pacsirták, satöbbi. Mielőbbi gyógyulást!